Hol van már az az idő, amikor az apa három keresztet rajzolt a kenyérre és csak azután szelte fel. A kenyérnek becsülete volt. A kenyér valamikor az alapvető élelmet jelentette. Még a legszentebb imádságunkban is mondjuk:- Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma…
Bármilyen barna is az a kenyér.
Itthon sokkal jobb ízű énnekem
A fekete, mint máshol a fehér. – írta ezeket a szép sorokat Petőfi Sándor egyik versében
Amikor az unokáimért megyek egy budaörsi iskolába, gyakran látom, hogy tálcányi pékáru megmaradt. Megkérdeztem erről az iskola igazgatónőjét, aki elmondta, hogy a mai gyerekek igen válogatósak. Három féle menü közül választhatnak az ebédnél,és még úgy is sok maradékot visznek vissza. Az uzsonnára kapott igazán finom szendvicsekből alig esznek, legyen az tonhalas, szalámis, vagy tojáskrémes. Talán túlságosan is hozzászoktak az intenzív ízű csipszekhez, az édes kekszekhez, amik bőven tartalmaznak ízfokozót, mondani sem kell, hogy milyen egészségtelen. Nem is tudom, mit szólnának a sima zsíros- vagy lekváros kenyérhez,ami régen ínyencfalatnak számított a legtöbb gyerek számára.
Óvodásaimmal gyakran énekeltük a”A part alatt” című gyermekdalt, miben végigvezethető az a folyamat, amíg az aratástól eljutunk a kenyérig. És végül így fejeződik be : „hangya morzsát szedi”. Lám, a morzsa sem megy kárba! Az aratást még megelőzi a szántás-vetés. Bizony, mennyi ember keze munkája van egy szelet kenyérben! A mezőgazdáé, a molnáré, a péké, a szállítóké, és még a boltosoké is.
A takarékos háziasszony a megszikkadt zsemlét, kiflit is fel tudja használni – meleg szendvicsnek, bundás kenyérnek, kifli felfújtnak.
A pazarlás látványa azért is fájdalmas, mert tudom, hogy milliónyi gyermek éhezik a nagyvilágban. Némelyikük talán soha nem lakhatott jól, éhhalállal küszködve nem éri el a felnőtt kort. Ugyanakkor, egy becslés szerint, csak az USA-ban kidobott élelmiszer-mennyiség elegendő lenne az világ éhezőinek táplálásához.Hibátlan, félnapos szendvicseket kidobni nagyobb képmutatás, mint kikukázni őket.- állítják egyesek.
Ételt kidobni olyan, mintha a szegények asztaláról lopnánk. – írta Ferenc pápa.
Gondolj arra kedves olvasóm, mielőtt ételt a szemétbe dobnál, hogy hány éhes gyermek nyújtaná érte a sovány kis kezét.
s.k.
