Tata számomra legmegkapóbb látványa mindig is a csodálatos vár az Öregtó partján. Most kintről és bentről is megcsodálhattuk, lelkes idegenvezető segítségével.
Az idő csodálatos volt, talán az utolsó nyárias napja októbernek. A tó partján rövid sétával jutottunk el a Német Nemzetiségi Múzeumba, mely 1983-ban, a múzeum önállósodását követően, a felújított Nepomucenus-malomba költözött.
Az egykori vízimalom 1758-ban, Fellner Jakab tervei alapján épült, nevét a molnárok és vízen közlekedők védőszentjéről, Nepomuki Szent Jánosról kapta, akinek fából faragott, naiv szépségű szobra az épület homlokzatát díszíti.
Tata régi vizimalmairól szóló film megtekintésével indítottuk az ismerkedést, (Tatának 15 működő vizimalma volt az 1930-as években!), majd nagyon szép kiállításokat láthattunk a felsőbb szinteken.
A magyarországi németség tárgyi és szellemi kultúrájának országos gyűjtése, feldolgozása és bemutatása az 1972-ben alapított tatai Német Nemzetiségi Múzeum feladata. A régi használati és emléktárgyak mellett most éppen a legkülönfélébb anyagból készült rózsafűzérek adják az első emelet anyagát, a padlástérben pedig megható és nagyon szemléletes kiállítást láthattunk 1956-ról. (Képgaléria ITT)
Ebédünket ismét csak egy malomban, a Berta Malomban fogyasztottuk el, majd csoportunk a megbeszélt időben odaért a közelmúltban felújított Eszterházy-kastélyba. Itt is nagyon kedves, okos idegenvezetést kaptunk, megismerve az Eszterházy család tatai ágának történetét, a kastély felépülésének körülményeit.
A főépület és mellette a „kis kastély” van készen egyelőre, a kert is rendben a kis tóval, a hátsó épületek még őrzik a kórházi múlt nem éppen szívderítő emlékeit.
A kastély méretében nem a legjelentősebb, de falai között nem egyszer országos események zajlottak és olyan uralkodók látogattak ide, mint I. Ferenc császár és király, I. Ferenc József császár és király, II. Vilmos német császár és IV. Károly császár és király. Hadak masíroztak el falai előtt, míg a hadvezérek (pl. a szabadságharc idején Görgei Artúr) falai közt tartottak haditanácsot.
Tata 1727-ben került az Esterházy család birtokába, gróf Esterházy (I.) József országbíró ekkor vásárolta meg a tata–gesztesi uradalmat. A birtok fejlesztése az elmocsarasodott vidék lecsapolásával, és telepes jobbágyok betelepítésével kezdődött, a kastély csak később épült fel. Először a Rákóczi-szabadságharc idején romossá vált, egykori királyi vár helyén álmodta meg Esterházy (II.) Miklós a kastélyt, amelynek tervezője a tatai uradalom építésze, Fellner Jakab volt. A gróf korai halála miatt nem valósult meg az elképzelés, de az építőmestert éppen ez a terv híressé tette.
Végül, az 1760-as évek második felében a vár szomszédságában épült fel a kastély, amelynek munkálatai az 1770-es években fejeződtek be. A tervező ezúttal is Fellner Jakab volt. Az épületet Esterházy (IV.) Ferenc emeltette, aki apjához hasonlóan szintén diplomataként tevékenykedett… Később, a XIX. században, lóversenypálya és színház is épült a kastély közelében, Tata az arisztokrácia kedvelt helye lett.
Az egyik teremben hatalmas terepasztalon szemlélhettük meg azt a nagyszabású hadgyakorlatot, amelyet I. Ferenc József császár II. Vilmos német császárral közösen tartott Esterházy Miklós József tatai birtokán. Végigsétálhattunk azokon a szobákon, amelyeket az uralkodók szálláshelyként igénybe vettek 1897. szeptember 12-15. között.
És ne felejtsük el azt a szomorú eseményt sem, amikor IV. Károly volt császár és király 1921. október 23-án, második visszatérési kísérletének kudarca, a vesztes budaörsi csata után érkezett Tatára, Esterházy (VI.) Ferenc kastélyába. Itt a volt királyt letartóztatták, majd innen internálták Tihanyba, végül madeirai száműzetésébe.
Utoljára hagytuk a számunkra ismeretlen világot, a Fényes Tanösvényt, amely egy negyvenhárom állomással rendelkező, 1,5 kilométer hosszú ökoturisztikai útvonal, és a fürdő természeti kincseit interaktív módon mutatja be. Önálló sétánk alatt megcsodálhattuk a láperdőt és a karsztforrások lenyűgöző világát.
Bár a láprétek és láperdők karsztforrásai 1973-ra a bányászat miatt kiapadtak, azok leállta után, a kétezres években ismét megindultak. A forrásokból enyhén szénsavas, 20-22°C hőmérsékletű víz tör fel. A térség egyedülálló növénytársulásoknak és állatvilágnak ad otthont és jelentős a helyi madárfauna is.
A séta vidám befejezéseként működésbe hoztuk a kötéllel navigált ladikot is és természetesen átkeltünk a függőhídon!
Rövid „kocsmázással”, néhány üdítő korttyal búcsúztunk a lápvilágtól és ettől a gyönyörű várostól.
SzK
