Az államalapítástól 1848-ig
A királyok üzeneteit és az államügyekkel kapcsolatos leveleit udvari futárok,lovas hírnökök hozták-vitték. Külön magánfutárok szolgálták a főurakat, a városokat és az egyházi méltóságokat. A köznép vándorkereskedőkre bízta üzeneteit. A 14. századtól híres volt például a debreceni, szegedi, temesvári mészáros céhek marhakereskedőinek “postaszolgálata”. A lovas levélvivő futárok mellett fokozatosan alakult a személy-, csomag- és pénzszállítás.
1464-ben Mátyás király – a lovas futárok mellett – a legfontosabb útvonalakon (például Buda és Bécs között) személy- és csomagszállításra kocsi postaszolgálatot állíttatott fel. Ehhez a Kocs községben gyártott könnyű, gyors utazószekereket használták, ami Európa más országaiban is hamar ismertté és népszerűvé vált. A Kocs település nevéből eredő „kocsi”“ szó különböző írásmóddal és kiejtésselt9bb európai nyelvben máig is fellelhető.
1526 után három részre szakadt ország. A Habsburg uralom alatt lévő nyugati és felvidéki országrészen a császári udvar által kinevezett főpostamester,Matthias Taxis (Taxis Mátyás) szervezett központosított postahálózatot. Majd 1558-tól több nemzedéken át a Paar család tagjai irányították az országrész postahálózatát. Egyre több postaállomás nyílt, élükön postamesterekkel. A posta nyelve és a postamesterek többsége német volt. Erdély területén ugyanebben az időben jól működő fejedelmi postahálózat létesült. Lóháton és szekéren hordták a leveleket, csomagokat, aranyat. Az erdélyi országgyűlés 1634-ben törvénybe iktatta a levéltitok védelmét. A törökök uralta középső országrészben nem épült ki jól szervezett, állandó postahálózat, leginkább a régi futárpostához hasonlót működtettek.
Az 1700-as évek elején II. Rákóczi Ferenc fejedelem a kurucok ellenőrzése alatt álló országrészen jól szervezett postahálózatot hozott létre. Postája hadi és igazgatási célokat szolgált, de személy- és levélszállítást is végzett, magánszemélyek is igénybe vehették.
A Rákóczi-szabadságharc (1703-1711) bukása után a Habsburg birodalom egységes és fejlett postahálózatot épített ki Magyarország területén. A posta állami (értsd: császári) intézményként működött, a levélszállítást állami monopóliummá nyilvánították. A postahálózatot Bécsből irányították. Mindenütt kötelező volt a német nyelv és a császári címer használata.
Mária Terézia uralkodása idején, 1752-től a főbb postautakon a levélpostától független, menetrend szerint közlekedő, személyszállító postakocsi-járatokat vezettek be(delizsánsz) Ezek utasokat, pénzt és csomagot szállítottak.
A szabadságharctól a kiegyezésig (1848-1867)
1848-ban a független magyar kormány felállította a magyar állami (akkori szóhasználattal „álladalmi”) postát. Klauzál Gábor miniszter elrendelte az osztrák helyett a magyar címertáblák, pecsétnyomók és nemzeti színek használatát.
Kossuth Lajos felkérésére Than Mór festőművész postabélyeget tervezett. Kiadására a szabadságharc kedvezőtlen alakulása miatt nem került sor, pedig ezzel hazánk ötödik lehetett volna a világon a postabélyeget bevezető országok sorában. (A világ első hivatalos, felragasztható postabélyegét 1840-ben adták ki Angliában, Rowland Hill ötlete alapján.)
A szabadságharc bukása után a magyarországi postahálózat ismét osztrák fennhatóság alá került. Hivatalos nyelve és alkalmazottainak többsége újra német lett. A postaszolgálat ugyanakkor jelentősen fejlődött. Bevezették a postabélyeget (1850), a városokban a levelek házhoz kézbesítését (1855), a nyilvános távírószolgálatot (1856) és a vasúti mozgópostát (1864).
A kiegyezéstől a századfordulóig (1867-1900)
- május 1-jén a magyar postaszervezet kivált az osztrák postából, és Magyar Királyi Posta néven önálló nemzeti közintézménnyé alakult.
- Gervay Mihály főposta igazgató elrendelte a magyar nyelvű címertáblák, pecsétnyomók, bélyegzők és a koronás postakürt használatát. A magyar postabélyegeket 1871-ig Bécsben nyomatták, mert ekkor még nem volt alkalmas magyarországi nyomda. A Magyar Királyi Posta a dualizmus időszakában joggal kiérdemelte a hazai közönség, Európa és a világ elismerését.
Világelsőség: 1869-ben a magyar és az osztrák posta közösen adta ki a világ első postai levelezőlapját.
1874-ben Gervay Mihály a Magyar Királyi Posta nevében aláírója volt Bernben az Egyetemes Postaegyesület alapító okiratának.
A kiegyezés után az ipar, a kereskedelem és a technika fejlődése a magyar posta és a távközlés fellendülését is magával hozta. 1881-ben Puskás Tivadar és fivére, Ferenc magánvállalkozásban megnyitotta Budapesten az első magyar telefonközpontot. Puskás Tivadar Amerikában meggyőzte Thomas A. Edisont a híres feltalálót egy olyan kapcsolóközpont ötletéről, amin keresztül bármely telefon-előfizető bármely másikkal összekapcsolható. Erről Edison idős korában, 1911-ben, magyarországi látogatásakor budapesti sajtótájékoztatóján így fogalmazott: “Én csak egy magyar föltalálót ismerek és ez Puskás, aki évekig volt legkiválóbb munkatársam, ö találta föl a telefon központi kapcsolóját és még sok más egyebet.” (Délmagyarország 1911.szeptember 13.7.oldal) Puskás előbb Edison munkatársa, majd 1877 és 1886 között európai képviselője volt. Az ő elvei és tervei alapján valósult meg az első telefonközpont 1877-ben Bostonban. Ő irányította 1878-ben az első párizsi telefonhálózat és -központ építési munkáit. Öccsével, Ferenccel 1881-ben az osztrák-magyar monarchia területén kezdte el telefonközpontok építését. 1881-ben ők adták át az első budapesti telefonközpontot. A Puskás Tivadar építette meg az első telefonközpontot Temesváron (1881), Szegeden (1883), Aradon (1884). Puskás Tivadar önálló találmánya volt az 1893-ban megvalósított telefonhírmondó, ami előfizetésért szolgáltatott híreket, nyelvleckéket és kulturális műsorokat, s a rádió megjelenése előtt óriási technikai újdonságnak számított (1925-ig működött).
1887-ben egyesítette a postát és a távírdát, 1888-ban pedig államosította és a posta szervezetébe integrálta a telefon szolgáltatást valamint elindította az első magyar nyelvű posta- és távírda tiszti képzést. Lendületes technikai fejlesztés kezdődött. A levélhordókat, távirat kézbesítőket kerékpárral látták el. Pesten a levélgyűjtők 1900-ban már motoros triciklivel szedték össze az utcai levélszekrényekből a küldeményeket.
Világelsőség: 1904-ben pedig – a világon elsőként – Pesten csomagszállító gépkocsit kaptak a munkájukhoz a postások. A Magyar Királyi Posta ekkor a motorizációban Európa, sőt a világ élmezőnyébe tartozott.
A Magyar Királyi Posta számára Csonka János, szegedi születésű mérnök tervezte a motoros tricikliket, illetve a gépkocsikat. Az első postaautó 1904-ben készült el. Ez volt egyben a magyar autógyártás kezdete.
Lovászi József össze állítása nyomán Major Edit
Folytatjuk
