Emlékszem, hogy örültem, amikor apukám drótvázra szerelt, feldíszített „májusfát”, vagyis inkább botot hozott haza nekem ajándékba. De iskolai felvonulásaink is felrémlenek itt, Budaörsön, amikor mi is lobogtattunk valamit a kezünkben, ha más nem volt, hát orgonaágakat.
Többféle adatot, véleményt adunk közre a májusfáról. Kiválaszthatjuk, mit is ünnepeljünk most, 2025. május 1-én, amit akár a feldíszített fával is kifejezünk:
1. A májusfa-állítás hagyománya több évszázadra nyúlik vissza, és számos európai országban, így Magyarországon is elterjedt népszokás. Hazánkban az első májusfával kapcsolatos írásos emlékek egészen a 16. sz. elejére tehetők, azonban a legenda szerint a valódi eredet sokkal korábbi:
Az első században élt Fülöp és Jakab apostol. Térítő útjuk során Valburga (Walpurgis) nevű szűz leány segítette őket, akit a pogányok megrágalmaztak. Azonban Valburga megmutatta hite és ereje bizonyítékát, amikor elővette vándorbotját, letűzte a földbe és imádkozni kezdett, mire a száraz fa zöldellni kezdett a pogányok szeme láttára. Ezt a jelenetet őrzi mind a mai napig a májusfa állítása.
A májusi ünnepség, amely a termékenységet, az újjászületést és az életenergiát szimbolizálja, napjainkban is szerves része az évnek, és fontos összetevője a kulturális örökségünknek. A májusfa körül szerveződő népszokások számos érdekes elemet tartalmaznak, amelyek a mai világban is értékesnek tekinthetők.
A májusfa állítása sok helyen még április 30-án történik. Az “igazi” májusfát a legények állították a falun kívülről vágott kisfára, amelyet kedvesük házának udvarán állítottak fel a tetőgerendára vagy a kapufára erősítve. Az sem ritkaság, hogy ilyenkor a közösség egy feldíszített fát állít a falu vagy város központjában. A faágakra és törzsére általában virágok, szalagok és zászlók kerülnek, amelyek gazdagon díszítik a fát. A májusfa körüli ünnepségek (majális) során különféle játékokat és versenyeket szerveznek, amelyekben a helybeliek aktívan részt vesznek, és jókedvűen töltik el a napot.
A májusfa-állítás jelentősége a mai világban nem csupán a hagyományőrzésben és a közösségépítésben rejlik. A májusfa-ünnepségek során átélhetjük az összetartozás élményét, amely erősíti az egyének és csoportok közötti kapcsolatot. Ezenkívül a májusi ünnepségek lehetőséget adnak arra is, hogy kikapcsolódjunk a modern világ rohanó életmódjából, és újra felfedezzük a természet szépségét és erejét.
A májusfa állítás hagyománya a mai világban is aktuális és fontos, hiszen segít megőrizni és továbbörökíteni az ősi szokásokat, és lehetőséget nyújt a természet és az egymás iránti tisztelet ápolására. – írja a naptarak.com.
2. A májusfa hagyománya az egyik legszebb régi népszokások egyike, amellyel elsősorban a természet megújulását, virágba borulását ünnepelték a húsvét utáni, pünkösdi időszakban. Az Európa-szerte elterjedt májusfa az udvarlás szimbóluma és eszköze volt.
A májusfa eredete valószínűleg a kereszténységet megelőző korokba nyúlik vissza. Legkorábbi magyarországi írásos emléke 1502-ből származik. A középkorban az archaikus pogány tavasz-szimbólum keresztény jelentést is kapott, a szokás magyarázataként Fülöp apostol szerencsés megmenekülését és későbbi vértanúságát, Jakab apostol vértanúságát jelölték meg. (punkosinfo.hu)
3. A májusfa állításának szabályai – Régen még a paraszti világban is a gazdaságilag megfontolt, előre eltervezett házasságok voltak divatban, de az udvarlás szabadságát nem vették el a fiataloktól. Az udvarló szerelmi zálogokkal (tükör, faragott fésű, csipkekendő, egyéb pipereholmi stb.) fejezhette ki érzéseit a lány felé. A májusfa lehetett egy szerelmi vallomás, de lehetett akár egy hivatalos kapcsolat szimbóluma is. Illetve megtisztelték, kifejezték elismerésüket a faluba esetleg újonnan érkezett lány iránt, vagy aki épp eladósorba került. Olyan egyedi jellemzői is voltak a díszítése tekintetében, amely által az udvarló a közösségnek, a nyilvánosságnak is megvallotta az érzéseit.
Ez az „illemkódex” elég képlékeny. Nincsenek szigorú feltételei a rítusnak, ahogy a díszítésnek sem. Az esetek jelentős többségében május első napján állítják fel a fát, de Székelyföldön húsvétkor is szokásban volt a májusfa állítása, amit hajnalfaként emlegettek. Nyugaton, a Tápió menti falvakban, a Felvidéken, a Túróc-völgyben a legények pünkösdkor emeltek májusfát.
Nem volt meghatározva az sem, hogy milyen fát állítanak. A legnépszerűbb a nyírfa volt, de a helyi környezeti adottságoktól függött, hogy nyárfát, nyírfát, fenyőfát, fűzfát, virágzó gyümölcsfaágat, orgonát használtak-e. A hegyvidékeken fenyőfa volt a legnépszerűbb. Egerbocson az eladó lányoknak gyertyánfát állítottak, ami lehetett 12–15 méter magas is. De nemcsak a fák fajtáját, hanem formáját is a földrajzi szempontok határozták meg. Az Alföldön és Északkelet-Magyarországon kisebb méretű, egész fák, míg Nyugat-Magyarországon lehántott kérgű, lombos tetejű fák voltak divatban.
A legények együtt szerezték be – pontosabban lopták – a májusfát az erdőről, amely leginkább „a törzsén gallyaitól megtisztított, hegyén lombos fa vagy szép növésű ág” volt. Ezt követően helyi szokás szerint vagy mindenki a maga kedvesének háza előtt, vagy mindenhol közösen állították fel a lányoknak. Ez a vállalkozás nem volt teljesen veszélytelen, hiszen szinte minden esetben együtt járt a falopással, amin, ha rajta kapták az illetőket, akkor az komoly szankciókat vonhatott maga után.
A májusfa állításába vetélkedés is vegyült, mind a lányok, mind a legények részéről. Attól függően, hogy hány, milyen gazdagon díszített fa állt egy lányos ház előtt, úgy nőtt az adott közösségben a leányok megbecsülése, kelendősége is.
Jellemzően a májfa május végéig állt, de nem volt szigorúan időhöz szabva sem az, hogy meddig van ott, sem az, hogy „mikor táncoltatják ki.” Így állhatott néhány napig, de több hétig is, sőt, akár még ennél is tovább.
A májusfa színei a kapcsolat természetéről árulkodtak: attól függően, hogy milyen színű szalagok domináltak rajta, le lehetett olvasni a románc mibenlétét. Abban az esetben, ha új volt az udvarló, a zöld szín dominált, ha már tartós volt az ismeretség, akkor a lila tűnt ki mind közül.
A rózsaszínű szalagok sokasága már az eljegyzésről adott hírt, hiszen azt a szándékot fejezte ki, hogy egy év múlva esküvő lesz, a fehér pedig azt, hogy már ki is van tűzve a dátum: a következő májusfa-állításra bekötik a megajándékozott lány fejét.
Májusfával egyes helyeken az idősebb fiútestvérek, az édesapák is megajándékozhatták a háztartásban élő, fiatal leányt: azt, hogy a májusfa nem a szerelem, hanem a szeretet jele, narancssárga szalagok jelezték.
Május 1. a munka ünnepe. De valóban csak erről szól ez a nap?
Május 1. az egykor a szerelem és a munka ünnepeként is ismert nap ma már alapvetően Magyarországon egy egyszerű munkaszüneti nap, a munka ünnepe, amelyen nemzetközi szinten a munkásokat érintő gazdasági és szociális reformokra emlékezünk meg.
Szent Valburgáról: több volt, mint egy szent életű leány, életét a róla szóló feljegyzések szerint a tettek, és nem a szavak határozták meg, akárcsak a feljegyzett csodában. Királyi családból származott: Wessexi Richárd leánya a Wimborne bencés apátságban nevelkedett, majd saját akaratából a kolostori élet mellett döntött. Hosszabb időt töltött itt szerzetesként, majd Germániában (Németország) a bischofsheimi kolostor szerzetese volt két éven át, hogy végül a heidenheimi apátság vezetőjeként fejezze be életét. Valburga a bencés női szerzetesi közösség tagja volt. Magyarországon Mária Terézia és Zichy Antónia (Batthyány gróf felesége) is patrónusának tudhatta őt: teljes nevükben szerepelt a Valburga keresztnév is.
(Szent Valburga szobra Érd Ófalu részén, a Szapáry-kastély előtt. Forrás: Globetrotter19, CC BY-SA 3.0 via Wikimedia Commons)
Szentté avatása és emléknapja május elsejéhez kötődik, pontosan a májusfacsoda miatt. Másik emléknapja, mely németajkú közösségekben bír igazán nagy jelentőséggel, február 25., a halálának napja. Szent Valburgához köthető egy másik csoda is, mely szintén a „holt dologból nyert élet” csodája, és orvosilag illetve egyházilag is igazolt. A legenda szerint ugyanis Valburga csontjaiból jó illatú, gyógyító hatású olaj folyik. Ezt nevezik Valburga olajának.
Zöldágazás, máj-kerék
Egyes helyeken nem sokat vesződtek a faállítással: Kalotaszegen például a zöldágazás szokása honosodott meg helyette. Ez azt jelentette, hogy zöld, rügyező ágakat gyűjtöttek össze, és a lányos házak kapujára vagy kerítésére tűzték őket.
A keresztény kultúrkörben a zöldághoz szintén kapcsolódott egy szentéletű ember legendája: a magyarázat szerint amikor Fülöp apostol Hierapolis városában töltötte az éjszakát, rosszakarói orgyilkosokat fogadtak fel, hogy az életére törjenek. Abban egyeztek meg, hogy a ház, ahol az apostol tartózkodik, meg lesz jelölve egy zöld ággal. Isten azonban angyalt küldött a földre, hogy megvédje az apostolt: reggelre a város minden házán hasonló zöldág tündökölt, így a gyilkosok feladták a megbízást. A későbbiek során, ha egy új ház épült fel, azt nem csak felszentelték, hanem Fülöp apostol emlékére zöld ággal díszítették fel.
Ezzel együtt a zöld ágnak olyan funkciója is volt, hogy távol tartotta a gonoszt. Ezzel kapcsolódik össze az a csallóközi hagyomány, amely szerint a májusfa bajelhárító funkciót is betöltött.
A speciális májusfák, mint a táltos kultusz maradékai
A keleti népeknél is megvolt a májusfa hagyománya: Ázsiában a középkorban olyan pogány rítusok kapcsolódtak hozzá, amik miatt a fa állítása és díszítése egy, a keresztény kultúrától eltérő szakrális jelleget kapott. A megújulást, a tavaszt, az élet körforgását jelképezte a mongolok és a törökök körében. Egyes természeti helyeknek szakrális jelleget tulajdonítottak, ezek voltak a szent ligetek, ahol a fákat hasonlóképp díszítették fel, mint mi a májusfáinkat.
A májusfa kitáncoltatása
A májusfák sem voltak örökéletűek: ahogy a karácsonyfát vízkeresztkor volt szokás leszedni, úgy a májusfa-szedésnek, „kitáncoltatásnak” is megvolt a maga hagyománya, függetlenül attól, hogy közösségi fáról vagy romantikus természetű faállításról volt szó. A májusfák ünnepélyes lebontása mellett általában táncmulatságot is rendeztek. A fa szertartásos ledöntése a következőképpen zajlott: A májusfát körültáncolták, majd meghajlították, ha pedig olyanok voltak a fa adottságai, a vállalkozó szellemű legények megpróbálták megmászni. Akinek ez először sikerült, azé lett a májusfa tetejére erősített édesség vagy ital. Ennek fényében a legények olykor meg is viccelték egymást, és az üvegbe paprikás vizet tettek.
A rendszerváltást követően a májusfaállítás, mint közösségi hagyomány tért vissza, és elsősorban vidéken van napjainkban is jelentősége alsófokú oktatási intézmények, hagyományőrző közösségek körében. Rendszerint falvakban a főtéren, a tájházak előtt, vagy olyan kulturális intézmények parkjaiban, ahol kiemelt szerepet kapnak a népszokások, vagy a népi kultúra ápolása.
A hagyományőrző tevékenység egyik fő képviselője a Szentendrei Skanzen, ahol a májusfaállítás tradícióját számos formában próbálják megőrizni és népszerűsíteni az 1980-as évektől kezdve.
Májusfa a népdalokban és a költészetben
„Ma van május első vasárnapja
Kinn alszik a legény a kapuba.
Kejj fel legény oda van a kalap,
A májusfa a zöld erdőbe maratt
Nem maratt ott mer én elültettem
Mit tehetek ha ellopták tőlem.”
(Ortutay 1934: 162–163)
Hallottátok-e már hírét,
Külső Jancsi legénységét,
Fűrésszel vágja ja májfát,
Hogy ne hallja kopogását.
Fel-felveti a vállára,
Viszi Kati udvarába.
Kelj fel Kati, itt a májfa.
Jóéccakát, vigyázz rája.
Felkel Kati az ágyából,
Kendőt keres a ládából.
Itt van anyám, kösse rája,
Száz forint ennek az ára.
(Kotics 1986: 94)
Aranyosi Ervin: Májusfa állítás
Felállítják a májusfát, májusi nap ránk nevet!
Körbeállják, megcsodálják felnőttek és gyerekek.
A háztetőn gólyafészek, a vándor is hazatért,
elrepül még pár új gallyért, fészkéhez pár kacatért.
Kelepelve táncot járnak, kihirdetik a tavaszt,
magasztalják a Napocskát amely rügyeket fakaszt.
A gyerekek példát vesznek, némelyikük táncba kezd,
Épphogy csak nem kelepelnek, na de mondd, ki bánja ezt?
A férfiak a májusfát kipányvázzák, emelik,
és a világ kacagással, vidámsággal megtelik.
Színes szalagok az ágon, májusi szél belekap,
s repkednek mint felhők között, égben szálló madarak.
Ahogy nézi a sok ember, szívük, lelkük is vigad
kezdődhet a víg mulatság, te is érezd jól magad!
A májusfa állítása tehát évszázados, sőt, évezredes hagyományunk, amit érdemes ápolni: férfiak állítsatok májusfát kedveseteknek! (unnepek.center cikkéből idéztünk)
Ma a katolikus egyházban május 1-je Szent József, a munkás liturgikus emléknapja. Az emléknapot XII. Piusz pápa vezette be 1955. május 1-jén. „Szent József a példaképe azoknak az alázatosaknak, akiket a kereszténység nagy célokra rendel… Ő annak a bizonyítéka, hogy nincs szükség rendkívüli dolgokra ahhoz, hogy az emberek Krisztus jó és hiteles követői legyenek, csak általános, emberi, egyszerű, de igaz és hiteles erények szükségesek.” (VI. Pál, Párbeszéd (1969. március 19.)
SzK
