Gauss apja előbb hentes, majd kertész és kőműves mester is volt – mikor, hogy hozta a sors. Édesanyja soha nem járt iskolába, és még írni-olvasni sem tudott. A fiúcska tehetsége nagyon korán megnyilatkozott, a legenda szerint három évesen már kijavította apja számítás közben elkövetett hibáit. Hat évesen, amikor tanára azzal akarta lefoglalni a diákokat, hogy adják
össze a természetes számokat egytől negyvenig, a kis matematikus másodpercek után letette a palatáblát a katedra asztalára. Tanítója már-már megintette, amikor a szeme megakadt az eredményen. „Hogy kaptad meg ezt eredményt?- kérdezte, mire a kisfiú magától értetődően felelte: „40 meg az 41, 39 meg 2 az 41. Húsz ilyen pár van, tehát az eredmény 20-szor 4, azaz 80. A tanító nem sajnálta a fáradságot és jelentést tett előljáróinak, és a fiú híre csakhamar eljutott a braunshweigi herceghez, aki azonnal a kezébe vette a csodagyermek neveltetését. Így kerülhetett a fiúcska gimnáziumba, azután a göttingeni egyetemre. További iskoláit ösztöndíjjal végezte.
Head and shoulders portrait of Carl Friedrich Gauss, engraved, 1828. (Photo by Gado/Getty Images)
Elképesztő memóriával volt megáldva
Az is az ő fiatalkori „találmánya” volt, hogy a szabályos 1-szög megszerkeszthető vonalzó és körző nélkül. (Külön érdekesség, hogy ez a geometriai alapfeladat fontos későbbi kutatások kiindulópontjául szolgálva, még matematikai összefüggésekbe is adott betekintést. Nem csak a függvénytáblázatot tudta fejből, de olyan haszontalan adatokat is, mint a híres emberek életkora napokban. És még gimnazistaként rájött, hogy ezerig a prímszámok száma fordítva arányos a logaritmusukkal.
A fiatal Gauss nem rendelkezett matematikai könyvtárral, ezért elődei eredményeinek sokaságát újra fel kellett fedeznie, de ő ezt látványosan rövid idő alatt elvégezte. 1799-ben az algebra alaptételének bizonyításáért kapott doktorátust – a komplex számokat egyébként csak 1831-ben definiálta -, előtte mesterien megkerülte a kérdést. A számelmélet kezdetét 1801-es Disquisitiones Arithmeticae (Számelméleti vizsgálódások) című művétől számítják. Ő igazolta, hogy a természetes számok csak egyféleképp bonthatók prímtényezőkre. Körzővel és vonalzóval tizenhétszöget szerkesztett, és számelméleti úton bebizonyította, hogy mely szabályos sokszögek szerkeszthetők ilyen módon.
1801-ben részt vett a szem elől vesztett Ceres kisbolygó fellelésében. Emellett Gauss, a pálya hat jellemzőjét számításba véve, jelezte a bolygó „feltalálási helyét”, és kidolgozta a perturbáció-elméletet (ez a bolygók pályájában más égitestek hatására jelentkező zavar).
Elméje soha nem nyugodott
A leghíresebb tudományos társaságok, így a brit Királyi Társaság és a Francia Akadémia tagja volt, megkapta a Becsületrendet, 1849-ben Göttingen díszpolgára lett. Nagy hatással volt a matematikára 150 dolgozata, jóllehet sok fontos művét nem publikálta, mivel nem feleltek
meg három elvének.
Ezek a következők: 1. Keveset, de éretten; 2. Mindent be kell fejezni; 3. Abszolút pontosság.
Már életében – Isaac Newton és Arkhimédesz mellett – a matematikusok fejedelmének tartották. Egy anekdota szerint az 1850-es évek elején a nagy német tudós, Alexander von Humboldt, Párizsban járva megkérdezte egyik francia kollégáját: „Ön szerint ki Németország legnagyobb matematikusa?” – Pfaff, hangzott a válasz. – És Gauss? – kérdezte megütközve Humboldt. – „Ő a világ legnagyobb matematikusa – felelte a francia.
Elméje soha nem nyugodott. Hatvanon is túl járt, amikor megtanult oroszul. Életében mindig a munka volt az első, ami emberi kapcsolatai rovására ment. Egy róla szóló híres (bár nem hiteles) anekdota szerint, amikor megmondták neki, hogy felesége haldoklik, a számításaiba merült Gauss azt dünnyögte: „Mondják meg neki, hogy várjon egy percet, amíg befejezem…”. Életét személyes tragédiák terhelték, mindkét felesége fiatalon halt meg, hat gyermeke közül csak egy élte túl.
Minden idők egyik legnagyobb matematikusa 1855. február 23-án halt meg Göttingenben. Szülővárosában álló szobrának talapzata egy tizenhétszögű csillag. Számtalan intézményt, a Holdon egy krátert és egy kisbolygót is elneveztek róla, a CGS mértékegységrendszerben pedig az ő nevét viselte a mágneses indukció mértékegysége. Érdemes még azt is megjegyezni, hogy bár Gaussnak viszonylag hosszú élet adatott, a matematika egészének alakulását befolyásoló nagy eredményeinek többsége, mégis viszonylag rövid, körülbelül tíz éves időszakban érte el.
R. V.
Forrás: Internet
Címkép: Gauss portréja (Gottlieb Biermann, 1887)
