A magyar katolikus egyház egyik legnagyobb 20. századi alakja, üldözték a nyilasok és a kommunisták egyaránt. Életútja bebizonyította, hogy a Rákosi-korszak és a nyilas diktatúra természetéből adódóan az egyház csak elvtelen, erkölcstelen és megalázó kompromisszumot tudott volna kötni, ennek pedig a bíboros sziklaszilárdan ellenállt.Történelmi tény, hogy Rajk Lászlóval egy idõben raboskodott Sopronkõhidán a nyilasok fogságában,
A világháborút követõ magyar belpolitikai erõviszonyok közepette a katolikus egyház „Isten szabad ege alá került”, Az 1945 és 1948 közötti éveket egyre élesebb konfrontációk sora jellemezte. A bíboros mindent elkövetett a szovjetizálás és az ateista kommunizmus hatalomrakerülése ellen. Bízott az európai hatalmi erõviszonyok újrarendezésében. A baloldal végül erõbõl „oldotta meg” a helyzetet: hosszas diplomácia és politikai hezitálásokat követõen 1948. december 26-án hûtlenség, a köztársaság megdöntésére irányuló szervezkedés, kémkedés és valutaüzérkedés gyanújával, a totalitárius rezsimek sablonos vádjaival rendõrhatósági õrizetbe vették Mindszentyt.
Letartóztatásának idõpontját személyesen Rákosi Mátyás miniszterelnök-helyettes, a Magyar Dolgozók Pártjának fõtitkára döntötte el.
1949. február 3-án, csütörtök reggel 9 órakor kezdõdött Mindszenty József és társai tárgyalása.
A tárgyalás helyszíne a belvárosi Markó utcai fogház II. emeleti, úgynevezett nagy esküdtszéki terme volt. A környéket hermetikusan lezárták, s bár az épületben ebben az idõpontban más tárgyalást nem tartottak, mégis kisebb hadsereggel biztosították a tárgyalás zavartalanságát.
Egy meggyötört ember állt a bíróság elõtt, akit ország-világ elõtt gúnyoltak és gyaláztak. A fogdában kegyetlenül megkínozták.
A vádak Mindszenty József ellen nagyjából ugyanazok voltak, mint bárhol másutt Kelet- és Közép-Európában, ha valakit ki akartak iktatni a közéletbõl.
A mód, ahogyan a hatóságok a tárgyalást és annak sajtótudósítását kezelték, arra mutat, hogy a vádlottak megbélyegzésén kívül a tárgyalás legfõbb célja a propaganda volt.Roppant színpadias vádbeszédében a népügyész „példás” ítéletet kért, ami a legsúlyosabb büntetést, a halált jelentette. A népbíróság – az MDP PB határozatának megfelelõen – igen gyorsan, már 1949. február 8-án délelõtt 9 órakor ítéletet hirdetett, és Mindszenty Józsefet hét vádpontban találta bûnösnek:
1. a köztársaság megdöntésére irányuló, folytatólagosan elkövetett szervezkedés vezetésének bûntettében, 2. folytatólagosan elkövetett hazaárulás bûntettében, 3. külföldi fizetõeszköz bejelentésének elmulasztásában, 4. jelentõs külföldi összegekre vonatkozó követelés bejelentésének elmulasztásában, 5. külföldi valutával való üzérkedésben, 6. külföldi fizetõeszköz kivitelének folytatólagosan elkövetett bûntettében, 7. bejelentés alá esõ értékes tárggyal való, engedély nélküli rendelkezés bûntettében.
Mindezekért Mindszenty bíborost életfogytiglani fegyházbüntetésre, politikai jogaitól való megfosztásra és teljes vagyonelkobzásra ítélték.
A bíboros a népügyész elõtt sem hátrált meg, és kétséget kizáróan elutasította a bûnösség vállalását.
Hazafisága, népéhez és egyházához való hûsége megkérdõjelezhetetlen maradt.
A kommunista propaganda viszont saját szempontjából gyõzelmet aratott.
Mindszentyt az elsõfokú ítélet kihirdetése után rabkórházba szállították.
Hosszú és küzdelmes út vezetett innen a teljes szabadságig.
Városunkban a Római Katolikus Iskola és a templomkertben álló szobra őrzi az emlékét.
Forrás: Internet
s.k.
