A múltat ismerve kell építeni a jövőt

2023-06-03 | Budaörs
„Annak idején megtörténhetett az, hogy egy felvidéki ember két és fél évtized alatt négyszer váltson állampolgárságot anélkül, hogy kilépne a házából.” Közel 100 évvel ezelőtt, 1920. június 4-én a Párizs melletti, Grand Trianon palotában aláírt békeszerződés, amelyet az első világháború győztesei diktáltak, megpecsételte a magyarság sorsát.

Semmi kétség, hogy Magyarországot igazságtalanság érte, s ez az igazságtalanság olyan természetű volt, amelybe jó lélekkel nehéz volt belenyugodni: a történeti Magyarország területi állományát az etnikai elv alapján bontották széjjel, ugyanakkor azonban ezt az etnikai elvet Magyarország terhére nyilvánvalóan megsértették.” – Ez Bibó Istvánnak, a XX. század egyik legnagyobb politikai gondolkodójának véleménye.

A trianoni békediktátummal a történelmi Magyarország nemcsak területének több mint kétharmadát veszítette el, hanem magyar nemzetiségű lakosságának közel egyharmadát is.

A magyar küldöttség Trianonban. 1920. június 4

A természeti, ásványi kincsek, termőföldek, erdők, folyók, vasútvonalak, gyárak, üzemek, iskolák, kulturális intézmények jelentős részének elvesztése gyógyíthatatlannak tűnő sebeket ejtett a nemzet testén, amelyet tovább súlyosbítottak az 1947-es felvidéki deportálások.

A lakosságcsere a II. világháború utáni években született államközi egyezmény, amelynek értelmében felvidéki magyarok tízezreit telepítették át Magyarországra . Több esetben a Németországba kitelepített német vagy sváb lakosság helyére is kerültek felvidéki magyarok. 1945-ben 143 dekrétum született, amelyek közül a 33. érintette a két kollektíven bűnösnek tekintett etnikumot, a magyarokat és németeket. Edvard Beneš rendelete megfosztotta őket állampolgárságuktól, ami a nyugdíj és más állami járadékok megvonását, az állami alkalmazásból való elbocsátást is maga után vonta. A magyar nemzetiségű magánalkalmazottakat is elbocsátották, a magyar nyelv használatát a közéletben betiltották, kizárták a magyar hallgatókat az egyetemekről, a magyar kulturális egyesületeket feloszlatták, a magyarok bankbetétjeit befagyasztották. A németek és magyarok földjeit elkobozták, amelyekre cseheket és szlovákokat telepítettek.

Két év alatt mintegy 80 ezer magyart kényszerítettek lakóhelye elhagyására. Helyükre, hozzájutva az elűzöttek ingó- és ingatlanvagyonához, Magyarországon élő szlovákok érkeztek – önkéntes alapon!

Borzasztó volt, kiváltképpen az idős szülőknek a házukat hátrahagyni. Két hétig tologatták különféle vasútállomáson a marhavagonokat, ahova bevagonírozták őket; nem tudták, hol fognak kikötni, azt sem, hogy merre viszik őket.”

Az Országgyűlés 2010-ben a törvény elfogadásával kinyilvánította: „A több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, amelynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme”.

Forrás: Képmás Magazin

s.k.

Megosztás