Persze, boldogok is ám, és sokat nevetnek. Például amikor meglátják az első ultrahangos fotót. Akkor elhiszik, hogy ők igazi nagymamák és akkor nevetnek. És közben persze sírnak is. A nagymamák mindent megengednek az unokának. Ennek a szülők nem örülnek, ezért a nagymama megígéri, hogy többet nem lesz ilyen, de persze utána is lesz, csak akkor titokban kell tartani! A nagymamák szeretnek játszani. Bármikor meg lehet kérni, hogy mamiiiiiii, játszuuuunk! És akkor leül a szőnyegre, kicsit szokott ilyenkor jajgatni, hogy jaj a derekam, de pár perc alatt elfelejti. A nagymama mesélni is szeret. Mindenfélét, amit kérek. És énekelni is. Igaz, ilyenkor a szüleim nevetgélni szoktak és pusmogni, de nem tudom miért? A nagyi jól főz és süt. Mindig megkérdezi: mit főzzek neked kisbogaram? És akkor nekem az összes finomság eszembe jut, és nem tudok dönteni. Amikor sütit csinál, szoktam segíteni. Ilyenkor a fülemtől a lábam ujjáig csupa liszt vagyok, de ezen mindig jót nevetünk. Persze a mami minden másban is segít. Elvisz engem az oviba, vagy hazahoz. Vigyáz rám amíg anyáék szórakozni mennek. Vasalni is szokott, mert az anyukám nem szeret.
Szóval, jó ha van egy gyereknek nagymamája, mert az olyan mintha két anyukája lenne, csak az egyik öregebb és néha jajgat. Én örülök, hogy nekem van nagymamám, és szeretném, ha mindig is lenne, és sosem halna meg. És az is jó, hogy nekem kettő nagymamám is van, mert így tudják egymást váltogatni abban, hogy éppen melyikük szeretgessen engem. Ha nagy leszek én is szeretnék nagymama lenni, sütni, főzni, és egy kicsit jajgatni, de énekelni lehet hogy nem fogok, hogy ne nevetgéljenek rajtam. De lehet, hogy mégis fogok. Addig majd eldöntöm. Szerintem nagymamának lenni a legjobb a világon. Mert a nagymamáknak biztosan van legalább egy gyerekük, de inkább több, és azoknak is van egy gyereke, de inkább több, és akkor az egész világ gyerekekből és nagymamákból áll!”
s.k.
