Mindig mélységesen meghatódom, amikor egy magára hagyott, kiszolgáltatott, védtelen anya keres menedéket gyermekeivel az otthonunkban! Sok szívbemarkoló történetet ismerek, de ezeket nem lehet, nem is szabad elmesélni! Mindenesetre érdemes elgondolkodni, hogy milyen érzés lehet, amikor valaki életét mentve éjnek idején rettegve menekül a férfi elől kinek gyermeket szült, s aki most, mint egy elmebeteg a családja életére tőr?
Az elvem, hogy a meglévő sebet nem szabad elmélyíteni, ezért én soha nem az igazságosság méricskélése felől közelítem meg ezeket a történeteket, hanem az irgalmas szeretet oldaláról. Egy gyermeknek fontos, hogy fel tudjon nézni az ő szüleire! Tudnunk kell, hogy azzal ha mi felnőttek ítélkezünk, azzal csak újabb sebeket ejtünk a törékeny gyermekek szívén! Ezért az anyák elé Krisztus életét szoktam példaképül állítani! Egy édesanyának – s ezt édesanyámtól tanultam, kit a kommunista rezsim két gyermekkel özveggyé tett – Isten mindig erőt ad a feltámadáshoz, az újrakezdéshez! Egy nő átdöfött szívvel is tud szeretni, mert muszáj, hisz az ártatlan gyermekek megérdemelnek egy jókedvű, aranyos, kiskorú gyermekeiről gondoskodó édesanyát!
Imádkozzunk, hogy a családjaink békében, egymást támogatva, szövetségben éljék életüket, neveljék fel utódaikat! Kérünk az Istentől, népünk tehetős tagjaitól erőt, hogy a sérült családokat ne trancsirozzák szét ítélkezve, hanem a húsvét hajnali feltámadásban erőt kapjanak tőlünk az újrakezdéshez, az egészséges gyermekek neveléséhez!
Szeretettel, Csaba t.
(Forrás: magnificat.ro)
(A kép illusztráció, évekkel ezelőtt Déván készült)
