Az odafele vezető út hamar eltelt, mert sok mondanivalónk volt egymás számára. Úticélunk a poroszlói Tisza-tavi Ökocentrum volt.
1973-ban építették fel a Kiskörei Erőművet a duzzasztógáttal, majd létrejött a Tisza-tó. Gyönyörű példája ez annak, hogy köszörüli ki az ember a csorbát, melyet a természet ellen vétett.
Hazánk második legnagyobb tava és a legnagyobb mesterséges tava. A tónak mára kialakult az ökológiája, madárrezervátum is működik benne. 1999 óta a Hortobágyi Nemzeti Park bemutató területeként az UNESCO Világörökség része.
Az Ökocentrum Magyarország egyik állatkertje és szabadidős élményközpontja, amely a Tisza-tó élővilágát és a helyi bioszféra működését mutatja be, 2012 óta. A látogatók száma az alapítás évében meghaladta a 155 000-et, 2015-ben már a 200 000 főt is átlépte. Ott jártunkkor is nagy volt az érdeklődés, főleg gyermekes családok érkeztek.
A tárlat hazánkban egyedülálló, mivel ilyen volumenű, hazai halfaunát bemutató gyűjtemény – méreteit és a bemutatott halfajok számát tekintetve – nem látható máshol Magyarországon. Ismeretterjesztő, oktató, nevelő szerepe kiemelkedő. Az általános- és középiskolák biológiai tananyagának kiegészítő, gyakorlati oktatásában komoly szerepet tölthet be a bemutató, de jelentős segítséget nyújthat a felsőfokú oktatási intézmények hallgatói számára is.
A tágas szabadidőparkban többek közt mocsári és ékszerteknősöket, kiskecskéket bárányokat, dámszarvasokat, őzeket, pelikánokat láthattunk. A kicsik szórakozását a kalandjátszótér, a rönkjátszótér és a vízi játszótér biztosítja.
A főépületben már várt a kedves egyetemista idegenvezetőnk. Bevezetett egy sejtelmes víz alatti világba. Itt testközelből láthattuk hazánk őshonos viziállatait. A felszín alatt kapott helyet a közel egymillió liter össztérfogatú, több részből álló akváriumrendszer, melyben pontyok, csukák, balinok, süllők, harcsák, keszegek, törpeharcsák, busák és amurok élnek. Az 535 ezer literes óriásakváriumban olyan különleges halfajtákat lehet közelebbről megfigyelni, mint az óriási méretű, méltóságteljesen úszó viza, vagy a kecsege. A leglátványosabb attrakció az üvegalagútnál várja a látogatót, ahol a Magyarországon egykoron élt halóriást, a vizát szemlélhettük meg, amint 1,5-2 méteres példányai a fejünk fölött úsztak át.
Már az étteremben ültünk, amikor azt a hírt kaptuk, hogy Budaörsön esik az eső. Aggódtunk, mert a délutáni programunk egy hajókázás volt. Szerencsére a legkedvezőbb időjárási körülmények között telt ez a programunk is.
A vadregényes Tisza-tavat igazán felfedezni csak vízről lehet. Csoportunk két motorcsónakban fért el. A barátságos vezető kitűnően ismerte a terepet, minden kérdésünkre kielégítő választ adott. Gyékény és nádfalak között siklottunk a vízen, utunkat fűz- és nyárfák szegélyezték, helyenként tündérrózsa virágzott, köztük békatutaj burjánzott. Nevét onnan kapta, hogy a békák szívesen ücsörögnek kerekded levelein, a gyökérzete szabadon lebeg a vízben, így valóban a béka a levélzetére felkapaszkodva pihenget, miközben sodródik az áramlással.
Láttunk tisztálkodó hattyút, szürke gémet, vadkacsa családot. Egy barna réti kánya körözött kitartóan felettünk.
Olvasmányaimból emlékeztem arra, hogy a sulyom a török időkben a nádasokban menedéket találó embereket sokszor az éhhaláltól mentette meg. Most megismerkedhettünk a sulyommal is. Ez a növény rendkívül jól érzi magát a Tisza-tóban, egész telepeket alkot. Hívják vizidiónak, szegények gesztenyéjének is. Bár nem tartozik a közvetlenül veszélyeztetett növényfajaink közé, engedély kell a begyűjtéséhez. Azért egy-egy darab feltörését, megkóstolását a törvény nem tiltja. Megkóstoltuk.
Hálás köszönetet mondtunk e remek út szervezőinek – Frank Anikónak és Istvánnak. Megköszöntük a biztonságos utazást Görgényi Gábor buszvezetőnknek.
Köszönjük az anyagi hozzájárulást Budaörs Város Önkormányzatának.
Fotó: Nagy Anna, + Internet
s.k.
