A régi nyavalyáktól a védőoltásig

2020-12-30 | Budaörs
Éppen 300 éve dühöngött Európában a pestis. A környéken a lakosság felét elvitte. 200 évvel ezelőtt a kolera, 100 éve a spanyolnátha sújtotta elődeinket. Nekünk meg a koronavírus jutott.

Manapság majd minden háznál található láz-és fájdalomcsillapító. Orvosi vényre vagy anélkül kisebb bajainkra rövid időn belül beszerezhetjük a megfelelő orvosságot.

Ám hatvan-hetven évvel ezelőtt egy tüdőgyulladás is könnyen végzetessé válhatott. Eleink ritkán haltak meg végelgyengülésben.

A nyavalya mára elvesztette eredeti jelentését, pedig az egy valóságos, gyakran halállal járó betegség: főleg belső kór, hidegleléssel járó magas láz megnevezése.

Az 1800-as évek halotti anyakönyveiben az elhalálozás oka rovatban a következő betegségeket találjuk: vízibetegség, tüdősüllyedés, tüzes gyulladás, szárazbetegség, bélgyulladás,guttaütés (így) vérköpés,inrángolódás, bujadög (ez nemi betegségre utaló kifejezés) Annak, aki “oldalnyillalásban” szenvedett a következő gyógymódot javasolták: érvágás, hashajtás, beöntés. Ha mindettől esetleg a páciens félájulttá vált: “tartsunk a beteg orra alá langyos etzetes vízbe mártott spongyát, attól magához tér.”

Ősi elv, hogy “Fűben, fában hagyta Isten az orvosságot.” Íme, egy házilag elkészíthető „pöktető” tea: Végy két lót fejér málvagyökeret, főzd fél órát, adj hozzá 1 konting salétromot,4 lót tengeri-hagymás mézet, 1 lót piskoltzat (ezt vajon hol tudták beszerezni?) Mindebből kapjon a beteg két óránként egy findzsával.

Még az 1900-as évek elején is gyakori volt a vérmérgezés.

Különösen sokan hunytak el ifjú korban tüdővészben. Mivel ez a baj a házasulandó korosztályt sújtotta elsősorban, ezért „fekete vőlegénynek” is nevezték.

A járványos gyermekbetegségek idején sűrűn kongatták a lélekharangot.

Rettegett betegségként tartották számon a vörhenyt (skarlátot) a torokgyíkot, a görvélykórt. Ez utóbbi – más néven skrofula – egy tuberkulotikus gyulladás a nyaki mirigycsomóban.

A Közegészségügyi Hivatal számára listát vezettek a községekben a kanyaróban megbetegedettekről, és azt a jegyző jelezte a hivatalnak.

Néhány napos csecsemők haltak meg ismeretlen eredetű görcsökben, gyermekaszályban, (kiszáradásban) idétlenségben, más néven időtlenségben, azaz koraszülöttségben. Hány és hány édesanya állt a bölcső felett és leste csecsemője lélegzetét. A budaörsi anyakönyvek tanúsága szerint volt olyan család, ahol 9 gyermek közül 3élte meg a felnőttkort.

A forró tűzhely, a nyílt lángok – gyertya, petróleumlámpa használata miatt gyakori volt az égéses gyermekbaleset.

Asszonyi betegség volt a nádrarágás (méhfájdalom)

Eleink nem mentek gyakran orvoshoz, maguk próbálkoztak a gyógyítással.

Tapasztalati úton rájöttek a kamilla, a hársfavirág, a csipkebogyó, a méz jótékony hatására.

Tudták, hogy a hasfájásra meleg födőt, a gyulladásra dunsztkötést, a fülfájásra meleg sóval vagy korpával teli zacskót kell tenni.

Hasmenésre sós vízben főtt krumplit, székrekedésre ricinusolajat kell bevenni, vagy a keserűvízből inni.

Az édesanyák tudták, hogy a rubeolás vagy bárányhimlős gyereket jó melegen kell tartani. Tüdőgyulladás esetén 2-3 óránként priznicet – azaz hideg vizes borogatást kell a forró kis testre tenni.

Torokfájásra nagyon hatásos a pirított cukor, teával felengedve.

Szamárköhögésre jó a levegőváltozás, tehát az erdőbe vagy a hegyekbe kell vinni a kis beteget.

Ennek egy budaörsi változata: a HÉV-en kell utazni lehúzott ablaknál és a beáramló levegő csillapítja a köhögést.

Elsősorban a férfiak alkalmazták szívesen a manapság is ismert izzasztó kalapkúrát, miszerint addig kell fűszeres forralt bort inni, míg az ágy végébe helyezett kalapot duplán látja a szenvedő.

Még a nagymamámtól tanultam és egyszer ki is próbáltam az égés elleni gyógyírt: tömjük az ökörfarkkóró sárga sziromleveleit egy üvegcsébe és állítsuk a napra. Egy idő után barnás olajat enged, ami enyhíti az égés okozta fájdalmat és gyógyítja a sebet.

Néhányan talán még emlékeznek arra, hogy a Pistály dűlőben volt egy forrás, aminek gyógyerőt tulajdonítottak.

Az évtizedek során a védőoltások világszerte nagy szerepet játszottak a fertőző betegségek megelőzésében. Könyvtárnyi irodalma van a történetének. Olyan félelmetes betegségektől szabadult meg az emberiség, mint a pestis, a kolera, a himlő.

Az 50-es években a gyermekparalízis ellen Sabin-cseppeket adtak a gyerekeknek. A gyermekeket csecsemőkoruktól többször oltják a betegséggel szemben Életkorhoz kötött kötelező oltásokat kapnak a Di-Per-Te , azaz a diftéria, (torokgyík)tetanus, (merevgörcs) pertussis (szamárköhögés) ellen. Hazánkban 1954 óta minden újszülöttet oltanak tbc ellen. A BCG oltás a csecsemőket és kisgyermekeket védi meg a mycobaktérium (a TBC kórokozója) által okozott gennyes agyhártyagyulladástól és az egész testre kiterjedő TBC-től. A bárányhimlő, mumpsz, skarlát betegségeken sok gyermek átesett.
Akik a gazdaságilag elmaradt országokba utaznak, azok számára szükségesek a megfelelő védőoltások.

s.k.

Megosztás