A rettegett magányosság

2020-09-02 | Budaörs
A szerencsére hátunk mögött tudott, de újbóli lehetőségként felmerülő bezártság réme sokakat már most félelemmel tölt el.

 Joggal merül fel a kérdés, vajon milyen hatással van a magány az egészségünkre?

Hagyományosan, a magányt tisztán érzelmi élménynek tekintik, nincs különösebb mélysége vagy szubjektív jelentése. Azaz magányos, aki egyedül van és ezt átéli, de nem az, aki elutasítja az elszigeteltséggel megjelenő érzéseket. A magány azonban olyan sokféle helyzetet és érzetet foglal magában, hogy mindig van egy szürke terület, ami kizárja az egyszerű magyarázatokat, írja Meixer Zoltán pszihológus.

A pszichológusok szerint az embereknek alapvető szükségük van társaságra és szoros kapcsolatokra. Akkor működünk a legjobban, ha ezt a társadalmi igényünket ki tudjuk elégíteni, ilyenkor motiváltabbak vagyunk és könnyebben megbirkózunk az élet változatos kihívásaival. A másik oldalról is nézhetjük ezt a szükségletünket. Egyre több kutatás igazolja, hogy amikor a társadalmi kapcsolatok iránti igényünk nem teljesül, mentálisan és fizikailag is szétesünk. A hatások egy része az agyra, más része a testre irányul. Ezek közül több finoman működik,  a stressz hormonok túltermelésén keresztül a szervezetünk különféle szervrendszereit érintve. Végül hosszú távon a kielégítetlen közösségi kívánalmaink súlyosan károsítják az egészségünket, például tönkreteszik az artériákat, magas vérnyomást idéznek elő, sőt aláássák a tanulási képességet és a memóriát.

A magány ellen aktív életmóddal küzdhetünk. Apró dolgok is segítenek

A közeli barátok és a szélesebb körű társadalmi kapcsolatok hiányát általában magányosság néven ismerjük, ami érzelmi zavarokat vagy szorongást okoz. A mentális problémák a kapcsolatok hiányának tudatosodásával kezdődnek. Ez a felismerés az agyban érzelmi visszhangot vált ki, szomorúságot, ürességérzést okoz. Annak ellenére, hogy a vágy még erősen élhet a társaságra, az elzártság, a másoktól való távolság, a megfosztottság érzése lerontja az érzelmi jóllétet.

Csakhogy a magány a negatív hatásai ellenére aligha tekinthető rendellenesnek. Ez egy normális érzés, amely mindenkit hatalmába kerít egy szakítás után, új helyre költözéskor, egy baráti társasággal való összekülönbözéskor, vagy éppen a munkahely elvesztésekor. A krónikus magány azonban egészen más, az antiszociális beállítottság egyik legbiztosabb jelzője. Például a legtöbb iskolai lemorzsolódás valódi oka az, hogy az adott diák nem alakít ki közösségi kapcsolatot a társaival. Hogyha pedig kirekesztve érzik magukat, nagyobb eséllyel sodródnak a bűnözés és az antiszociális viselkedés irányába. Felnőtteknél pedig a magány a depresszió és az alkoholizmus egyik fő kiindulópontja. Sőt egyre inkább úgy tűnik, hogy számos orvosi probléma oka, amelyek közül néhány csak évtizedek alatt fejlődik ki.

John Cacioppo, a Chicagói Egyetem pszichológusa számos kutatást végzett a magányról, amely néhány igen meglepő módon veszélyezteti az egészséget.

  • Talán a legmegdöbbentőbb felfedezése, amit a megkérdezett orvosok saját maguk erősítettek meg, hogy jobb vagy teljesebb orvosi ellátást nyújtanak azoknak a betegeknek, akiknek támogató családjuk van, és nincsenek társadalmilag elszigetelve.
  • Az egyedül élés növeli az öngyilkosság kockázatát mind a fiatalok, mind az időskorúak körében.
  • Aki magányos, erősebb stresszt észlel, ha ugyanazoknak a hatásoknak van kitéve, mint a nem magányosok.
  • A magányos emberek társadalmi interakciói nem olyan pozitívak, mint másoké, ezért az általuk kialakított kapcsolatok nem mentik meg őket a stressztől, ahogy a kapcsolatok általában képesek erre.
  • A magányosság növeli a szervezetben keringő stressz hormonok szintjét és a vérnyomást. Ugyanakkor rontja a keringési rendszer szabályozását, így a szívizom keményebben dolgozik, és az ereket károsítja a véráramlás turbulenciája.
  • A magány rontja az alvás minőségét és hatékonyságát is, így fizikailag és pszichésen is kevésbé regeneráló hatású. Aki magányos, éjszaka gyakrabban ébred fel, és kevesebb időt tölt az ágyban valóban alvással, mint azok, akik nem magányosak.
  • A magány – állítja Cacioppo – számos „lassan kibontakozó kórélettani folyamatot” indít el. A végeredmény az, hogy a magányosok magasabb szintű összegződő kopást és elhasználódást tapasztalnak magukon.

Más vizsgálatok során kiderült, hogy a magányos felnőttek kevesebbet edzenek, az étrendjük magasabb zsírtartalmú, és mivel az alvásuk is kevésbé hatékony, napközben is fáradtnak érezhetik magukat. Emiatt hajlamosak elhanyagolni magukat és a környezetüket, ami további elutasítás és kirekesztettség forrása.

Végül a magányos ember szervezetében, a sejtfolyamatok szabályozásában is zavarok keletkezhetnek, korai öregedésre hajlamosítva. A kutatók azt találták, hogy a magány alacsonyabb szintje a házassághoz, a magasabb jövedelemhez és a magasabb iskolai végzettséghez kapcsolódik. A magány magas szintje a fizikai egészség megromlásának tüneteihez, az egyedülléthez, a kis közösségi kapcsolati hálózathoz és az alacsony színvonalú társadalmi kapcsolatokhoz társul.

Háromszor annyi a magányos

A kutatók azt derítették ki, hogy a közeli barátok nélküli emberek száma 1985 óta háromszorosára nőtt az Egyesült Államokban, de valószínűleg ugyanez igaz a fejlett társadalmak majd mindegyikére. Ezért az internet és ironikusan a közösségi média elterjedése tehető részben felelőssé. A szakértők úgy vélik, hogy nem a társadalmi interakciók mennyisége számít a magány elleni küzdelemben, hanem a minőségük. Ezért a közeli barátokkal való kapcsolat segíthet a magány legyőzésében. Ha valakinek már van három-négy barátja, az elég hozzá, hogy megszabaduljon a kínzó egyedülléttől.

Nem szabad azt sem elfelejteni, hogy a magány valóban fertőző lehet. A korábban csak városi legendaként élő vélekedést egy tíz éven át tartó tanulmány igazolta. A kutatók azt vizsgálták, hogyan terjed a magány a társadalomban. Az eredményeink  szerint 52 százalékkal nagyobb valószínűséggel válnak magányossá azok az emberek, akik egy másik olyan emberrel vannak kapcsolatban, akit szintén súlyt a magány.

A magány nemcsak annyit jelent, hogy sokat vagyunk egyedül, hiszen vannak, akik kifejezetten élvezik, ha egyedül lehetnek. A magány sokkal inkább a szociális élet és a társas kapcsolatok hiányát jelenti, ami káros lehet az egészségünkre is. Ha hosszabb ideje élünk magányosan, szervezetünk kevésbé lesz ellenálló a betegségekkel szemben. Ennek a szakértők szerint az lehet az oka, hogy a magány beindítja azoknak a hormonoknak a termelődését, amelyeket szervezetünk stressz hatás alatt is termel, ezek pedig legyengítik a védekező rendszert!

Források alapján Major Edit

Megosztás