Csak sejtettük, hogy sok csoda várt ránk. Gyönyörködtünk a dunántúli dimbes-dombos tájban, a verőfényes lankákban, a dús növényvilágban, a sarjadó vetésben.
Első utunk Andocsra vezetett Ez a Somogy vármegyei település az ország egyik legjelentősebb zarándokhelye, ahová évszázadok óta ezrével érkeznek a hívek. Már a honfoglalás előtt lakott volt.
A Nagyboldogasszony-bazilika elődje a legenda szerint mennyei eredetű: 1520 táján angyalok hozták Kalocsáról. Ezután állítólag még a megszálló törökök sem merték levenni a keresztet a kápolna tornyáról. A 16. századi átépítése során kapta a vidék egyik legszebb hálóboltozatos szentélyét, amely a kolostortemplom legjelentősebb építészeti eleme.
A zarándokhely legismertebb ereklyéjét, a Szűz Mária-szobrot 1747-ben Széchenyi Katalin grófnő díszes ruhába öltöztette. Innen számítható az a szokás, hogy a szobor hálaadásként újabb és újabb öltözékekkel gazdagodik. Ma már több száz öltözéke van, amely a Mária Múzeum kiállítási anyagaként megtekintettünk.
Ezután a csodálatos templomban a budaörsi születésű Feldhoffer Antal misét tartott. A ministránsi teendőket csoportunk tagja, Novák György látta el.
Imádkoztunk a békéért.
A mise után dr. Nyéki Kálmán atya a templom szobrait mutatta be lebilincselő stílusban. – Aki ide jön, az egymásnak testvérévé válik, mert a Szűzanya gyermeke lett. – mondta.
A délelőtt lélekemelő programja után Tamásiban vártak ebédre a Szittyó csárdában.
A délután az ozorai vár megtekintésével folytatódott.
A kapun belépve egyenesen a reneszánsz hangulatú, növényekkel gazdagon díszített belső udvarba jutottunk.
A termeket bejárva , idegenvezetőnktől megtudhattuk a várkastély történetét, amely egészen az 1400-as évekig nyúlik vissza, és kezdete Filippo Scolarihoz köthető. Az olasz név mögött Ozorai Pipo bújik meg, aki fiatalon jött Magyarországra szerencsét próbálni, és hamarosan igen sokra vitte, inasból Luxemburgi Zsigmond hű lovagjává, bizalmasává lett. A várkastély nagyon megsínylette a török időket, és mire 1686-ban felszabadították, már csak három oldala állt, a negyediket félig lerombolták az ágyúgolyók. Majd az Esterházyakhoz került, akik végül 1727-ben fogtak neki a romos vár helyreállításának. Napjainkban az újabb helyreállítások, a végső simítások, a jelenlegi tárlat kialakítása és az emeletek berendezése 2015-ben fejeződött be.
Hazafele, Budaörshöz közeledve Joósz Józsefné Feldhoffer Mária, az út szervezője hálás szívvel megköszönte segítőinek a közreműködést. Többek között Gacs Juditnak és Jákfalvy Dragomán Editnek. Vele együtt mi is köszönetet mondtunk ezért a feledhetetlen zarándokútért.
Fotó: Novák György
s.k.
