A társaságból már többen jártunk Kalocsán, az Érseki Főszékesegyházat is láttuk, de impozáns mérete és belső pompája újra és újra elkápráztatja a látogatót. Idegenvezetőnktől igazán érdekes ismereteket kaptunk a templom történetéről, a 11. századtól napjainkig. Itt őrzik Asztrik apát földi maradványait. Ő hozta Szilveszter pápától a koronát Magyarországra, Szent István királyunk számára. A külső tér még felújítás alatt áll és a többi épületegyüttessel összeillően, elkészült állapotában újra megér majd egy látogatást.
A Paprikamúzeumban, ugyancsak idegenvezetéssel, megismerkedtünk a magyar konyha egyik nélkülözhetetlen alapanyagának, a paprikának a történetével, attól az időtől, amikor Kolumbusz felfedezte Amerikát. A kiállítás látványosan mutatta be a paprikatermelők szerszámait, a feldolgozás műveleteit.
Ebédre Hajóson a Kovács borházban várták csoportunkat. A bőséges, háromfogásos ebéd és a borkínálat után senki nem maradt sem éhes, sem szomjas. Kovács Róbert, a tulajdonos nemcsak a vendéglátáshoz ért nagyszerűen, de a helytörténetben is járatos. Megtudtuk tőle, hogy Hajósra svábok jöttek a törökök kiűzése után. Nyelvüket évszázadokon keresztül őrizték, a dialektusuk különleges, még a szomszéd községekben sem beszélik. A 44 éves fiatalember nem kis büszkeséggel mutatta meg a pincéjét. Az első részben rozsdamentes tartályokban tárolja a bort, de tovább haladva 140-150 hektóliteres, faragással díszített hordókkal teli pincerészbe értünk. „A hajósi bor jelenti a munkámat, hobbimat, az életemet”. –vallotta a lelkes borász.
Megérkeztek a helyi hagyományőrző társulat tagjai. Szinte megható volt, ahogy a budaörsiekkel együtt énekelték a szebbnél-szebb régi sváb népdalokat.
-Egy fának két gyökere találkozott. – jegyezte meg fotósunk, jó észrevétellel.
A Pincefalut már egyénileg jártuk be. A faluszerkezetet alkotó 1200 présház a világon egyedülálló, látványa utánozhatatlan. Négytagú kis társaságunk, egész véletlen rátalált a barátságos Frick házaspárra. Talán ők is rokonszenvesnek láttak bennünket, mert annak ellenére, hogy háromszintes épületük felújítás alatt áll, Tamás és felesége, Terike hellyel és kétféle borral kínáltak.
Rövid időn belül megtaláltuk a közös témát, beszélgettünk családról, munkáról és persze a borokról.
Amikor eljött a búcsú ideje, akkor ért csak meglepetés. Ugyanis nem engedték kifizetni az elfogyasztott bort, sőt még a két palackot is nekünk adták. – Nem a vevőt, hanem a vendéget látták bennünk. – summázta Andor barátunk. Megfogadtuk,ha még egyszer Hajóson járunk,felkeressük őket.
s.k.
fotó:wein
