Az Európai Uniót kezdettől fogva a keresztény gyökerek hatják át. Az alapító atyák – Jean Monnet, Robert Schuman, Konrad Adenauer és Alcide De Gasperi – olyan tervet dolgoztak ki, amely szerint az európai országok osztoznak az erőforrásokban és a feladatokban is, hogy olyan egységet teremtsenek, amely biztosítja Európa termékenységét, békéjét. Schuman és Adenauer mélyen hívő katolikusok voltak, mindketten imádkoztak a strasbourgi székesegyházban a Szeplőtelen Fogantatás-ábrázolás előtt, melyen Máriát tizenkét csillagból álló korona övezi.
1950-ben az Európa Tanács pályázatot hirdetett egy olyan zászló megtervezésére, amely a kontinens jelképe lehet. Százegy pályaművet adtak be, köztük volt Arsène Heitz több terve is. A tervezőnek, sok meditálás után, eszébe jutottak a Jelenések könyvének szavai: „Az égen nagy jel tűnt fel: egy asszony; öltözete a Nap, lába alatt a Hold, fején tizenkét csillagból álló korona” (vö. Jel 12,1). Végül az ő elképzelése lett a nyertes, a tizenkét csillag kék háttérben.
A zászló először 1956. október 21-én lobogott épületen; mégpedig egy olyan épületen, a strasbourgi székesegyházon, amellyel összhangban van a keresztény, máriás szimbólum, ami most már az európai népek egységének jelképévé is vált.
Az európai zászlót, az Európai Unió legismertebb jelképét – amely korábban az Európa Tanács zászlaja volt – ott látjuk a középületeken, a rendszámtáblákon, a bankjegyeken és pénzérméken, az iskolákban, az irodák falán.
A zászló kék színe és a csillagok természetesen nem kifejezetten vallásos szimbólumok, tiszteletben tartják minden európai ember meggyőződését. Amikor az Európa Tanács elfogadta ezt a zászlót, sok más, kereszténységre utaló tervet elutasított, ezek legtöbbjében a kereszt jelent meg mint az európai lélekhez közel álló jelkép.
Robert Bichet kereszténydemokrata politikus, aki 1955-ben az Európa Tanács alelnöke volt, ezt mondta a zászló csillagairól: „A tökéletesség, a teljesség szimbóluma, mint a tizenkét apostol, Jákob tizenkét fia, a nap tizenkét órája, a Zodiákus tizenkét jegye.”
(Forrás: Magyar Kurír)
