Bár a WHO főigazgatója a március 9-i sajtóközleményben elmondta, nem kellene rettegnünk a korona vírustól, mégis megindult a világ méretű pánik. Pillangóhatás. Meg rebbentette a szárnyát Kínában, és mi itt, Európa szívében is rettegni kezdtünk tőle. Az egészségügyben dolgozó szakemberek, igyekeznek józan észre inteni az embereket, többször hangsúlyozták, hogy sokkal súlyosabb félelmeink által kiváltott pánikunk, mint maga a vírus! Miközben több ezer ember tárol őrült mennyiségű WC-papírt és kézfertőtlenítőt, az Egészségügyi Világszervezet megnyugtat minket: bár a világjárvány forgatókönyve nagyon reális lett, ez a történelem első pandémiája, amelyet ellenőrizni lehetett. Ennek ellenére a félelem valódi. Ezért az egészségügyi személyzet és az egészségügyi szakértők a közösségi médiához fordulnak, hogy tájékoztassanak, tanácsot adjanak és megnyugtassák az embereket – nem az apokalipszis kezdete ez. Csak egy olyan új típusú betegséggel nézünk szembe, amely gyorsan terjed, de még mindig hatalmas sikerrel kezelhető (Kínában a bejelentett esetek több mint 70% -a gyógyult meg.) “A játék szabálya: soha ne adja fel”– mondja a WHO főigazgatója, Dr. Tedros Adhanom Ghebreyesus.
„Több mint 20 éve vagyok fertőző betegségekre szakosodott orvos, naponta látok beteg embereket. Belvárosi kórházakban és Afrika legszegényebb nyomornegyedeiben dolgoztam. HIV / AIDS, hepatitis, tuberkulózis, SARS, kanyaró, szamárköhögés, diftéria… kevés olyan betegség van, amivel nem találkoztam. A SARS kivételével nagyon kevés miatt éreztem sebezhetőséget, túlterheltséget vagy egyenesen félelmet. – kezdte Abdu Sharkawy infektológus Facebook üzenetét, miután úgy érezte gátat kell vetni ennek a fajta őrületnek, ami a korona vírust övezi.
Nem félek a COVID-19-től. Sokkal inkább aggasztanak a világszerte gyorsan terjedő járvány következményei. Jogosan aggódom az idős emberekért, akiknek gyenge az egészségi állapota, és akiknek a legtöbbet kell szenvedniük ebben a helyzetben. De nem félek a Covid-19-től.
Leginkább a pánik és a félelem hullámától tartok, amely magával ragadta a társadalmat, ami miatt az emberek kétségbeesve halmoznak fel mindenféle tartalékokat, mintha egy atombunkerben készülnének meghúzódni egy poszt apokaliptikus világban.
Félek amiatt, hogy a kórházakból és más sürgősségi intézetekből ellopják az N95-ös maszkokat, pedig itt az orvosoknak és a személyzetnek valóban szükségük lenne ezekre, és ehelyett az emberek reptereken, kávézókban, bevásárlóközpontokban viselik őket, és ezzel csak tovább növelik a pánikot.
Félek attól, hogy a kórházakat ellepik azok az emberek, akik úgy gondolják, valószínűleg nem kapták el a vírust, de jobb, ha eljönnek ellenőrzésre, mert soha nem lehet tudni… és ennek azok a betegek fizetik meg az árát, akiknek tüdőgyulladásuk, szívelégtelenségük, agyvérzésük van, mert az orvosoknak és ápolóknak nem lesz idejük ellátni őket.
Attól Tartok, hogy az utazási korlátozások olyan drasztikusak lesznek, hogy a családoknak nem lesz lehetőségük találkozni, esküvőkön, temetéseken, stb.
Attól tartok, hogy a pánik a gazdaság összeomlásához, sok vállalkozás csődjéhez és végül globális recesszióhoz vezet.
De leginkább attól félek, hogy milyen üzenetet adunk át a gyerekeinknek, ha szembe kell nézniük egy fenyegetéssel. Ahelyett, hogy észszerűségre, altruizmusra, empátiára tanítanánk őket, azt mondjuk nekik, hogy gyanakodjanak, féljenek, védekezzenek, és csak a saját maguk érdekeivel törődjenek.
A COVID-19-nek még távolról sincs vége. Előbb-utóbb mindenkinek lesz olyan barátja, családtagja, ismerőse, akit megfertőz. Erre fel kell készülnünk, nem hitethetjük el magunkkal, hogy velünk nem történhet meg.
Az az igazság, hogy a vírus nem okoz akkora kárt. A saját viselkedésünk, a „csak nekem legyen jó” típusú hozzáállás azonban katasztrofális következményekkel járhat.
Könyörögve kérek mindenkit, csillapítsuk az indokolatlan félelmet, a pánikot, de készüljünk fel mentálisan minden eshetőségre. Most lehetőségünk van megtanulni, kicsiknek és nagyoknak egyaránt, mit jelent a megfelelő higiénia, és mennyire fontos a fertőző betegségek megelőzésében.
Lépjünk fel közösen ez ellen a kihívás ellen, egymás iránti együttérzéssel, türelemmel, mindig és mindenekelőtt keressük az igazságot, a tényeket, és tájékozódjunk a megfelelő forrásokból, ne figyeljünk a pletykákra és spekulációkra.
Tények félelem helyett. Tiszta kéz. Nyitott szív.
A gyerekeink hálásak lesznek majd érte.”
“Mi lenne, ha elköteleznéd magad amellett, hogy a kezedet folyamatosan tisztítod? Tudod a légzőszervi vírusok, baktériumok 95 %-a meghal, ha ezt teszed! Mi lenne, ha folyamatosan fertőtlenítenéd a telefonkészülékedet, amelyen valószínűleg több vírus és baktérium van, mint a WC csészében? Mi lenne, ha kedves és támogató lennél a családoddal, környezeteddel és ezekre az egészséges gyakorlatokra ösztönöznéd őket, ahelyet, hogy elszigetelődnél?” – veti fel kérdéseit Abdu doktor szenvedélyes üzenetében.
Szóval, mi lenne ha?
Forrásból közzétéve
Major Edit
