Gyerekkorunkban sokat ettünk ezekből a fehér virágokból, már nem emlékszem, milyen meggondolásból. Jó volt és bajunk sem lett soha tőle. Egyszerűen szokás volt. (De ettünk egy kerítésekre felkúszó bokor leveleiből is, sós ízük volt… ilyen volt a régi gyerekkor Budaörsön.)
Az elmúlt években kedves akácfánkkal sok a baj, kiderült, hogy „invazív’, tehát nem őshonos, ezért üldözendő. Járjuk kicsit körbe a témát!
Az agraragazat.hu ezt írja:
A fehér akác Magyarország legnagyobb területet borító fafaja, gazdasági és erdészeti jelentősége kiemelkedő.
Előnyös tulajdonságok: Könnyű ültethetőség, egyszerű nevelés, gyors növekedés, szárazságtűrés, alacsony tápanyagigény, kiváló vegetatív felújuló képesség. Felhasználás: Kitűnő tűzifa és sokoldalú faipari alapanyag. Környezetvédelmi célú alkalmazások (múltban): futóhomok megkötése, vízmosáskötés, kopár hegy- és domboldalak fásítása. Újabban meddőhányók, depóniák rekultivációjában is szerepel. Méhészet: Kiváló mézelő fafaj, a magyar méztermelés mintegy fele az akácnak köszönhető.
A kertesz.blog.hu-n ez olvasható 2014-ben:
Az akác kétségkívül nem őshonos, invazív fafajta, ám betelepítése nagyjából háromszáz évvel ezelőtt kezdődött, így sok-sok generáció óta meghatározó növénye a magyar látképnek, a köztudatba és a kultúrába mélyen beágyazódott, sokan ezért sem hajlandóak kártékony, idegen faként tekinteni rá. Gazdasági haszna vitathatatlan, méhészek sokaságának nyújt megélhetést, energianövényként is jelentős, valamint ipari felhasználása, exportja is számottevő.
A túloldalon a szintén vitathatatlan károkozás és természetkárosítás áll, melyek hasonlóan nyomós indokok. Tudni kell, hogy az Unió nem hasraütéses alapon szúrta ki a magyar akácot, hanem természetvédelmi szervezetek, egyesületek lobbitevékenységének eredményeképpen merült fel az akácültetés korlátozása, megtiltása, vagy az állomány ritkítása. A témában döntés még nem született, a háttérben komoly szakmai viták zajlanak, a politikában pedig hangzatos nemzeti üggyé érett az akáckérdés, a hungarikummá nyilvánítás egyértelműen jelzi a magyar fél álláspontját.
Idézünk a hungaricum.hu oldalról:
(A „hungarikum” a magyarság csúcsteljesítményét jelölő gyűjtőfogalom, amely olyan megkülönböztetésre, kiemelésre méltó értéket jelez, amely a magyarságra jellemző tulajdonság, egyediség, különlegesség és minőség.)
A nemzeti érték rövid bemutatása:
Az akácültetés fő célja a mozgó homok megkötése és a deflációs károk mérséklése volt. Az utóbbi évtizedekben az éghajlatváltozás folytán felerősödő elsivatagosodás és szárazodás elleni küzdelemben az akác kiemelkedő szereppel bír. A legjobb minőségű mézet szolgáltató méhlegelő, amely számos írónkat és költőnket is megihlette, a magyar táj jellegzetes eleme.
További részletes leírás és információk:
Javaslat nemzeti érték Hungarikumok Gyűjteményébe történő felvételéhez
Az érték a Hungarikum törvény 114/2013. (IV. 16.) Kormányrendelet a magyar nemzeti értékek és hungarikumok gondozásáról III. sz. mellékletének Hungarikum Bizottsághoz történő felterjesztésével és elbírálása által került a Hungarikumok Gyűjteményébe.
Akácfánk tehát bekerült a Hungarikumok gyűjteményébe, így néhány példánya talán továbbra is illatozhat és a csodálatos akácmézet is kóstolgathatjuk ezután is kedvünkre – és akár végigmehetünk egy akácos úton is…
SzK
