Az állatvédelem jelenleg a környezetvédelem „legdinamikusabban fejlődő kis testvére”, úgy itthon, mint a világban. Az állatkínzás és az emberek elleni erőszak között szoros összefüggés van. Csányi Vilmos szerint: „aki állatot kínoz, az emberre készül”. Ezt pedig ma már számos kutatás és statisztika alátámasztja. Fontos azt is tisztázni, hogy amit ma állatkínzásnak tartunk, az néhány évtizede még mindennapos gyakorlat lehetett, jó példa erre a kutyák kikötése. Ez ma már nem fér bele, de jól mutatja, hogy az állatvédelem sok esetben kulturális kérdés is.
Már a 19. század karizmatikus személyiségei, mint például Herman Ottó, Máday Izidor, Petényi Salamon János olyan állatvédelmi gondolatokat fogalmaztak meg, melyek a mai napig korszerűnek és modernnek számítanának. A világháborúk és a kommunizmus ezeknek gátat szabtak, így a korszerű állatvédelmi jogalkotás csak a rendszerváltás után indulhatott el Magyarországon, részben társadalmi nyomásra. Emlékezetes például a 2003-ban Fadd-Dombori-ban történt eset, amikor is biztonsági őrök halálra kínoztak egy kutyát, akit az autó után kötve vonszoltak. Ez az állatkínzás nagy társadalmi felháborodást váltott ki. Hatására egyrészt a politikai szereplők részéről is megfogalmazódott a súlyosabb szankció igénye, másrészt népi kezdeményezés indult annak érdekében, hogy a jogalkotó az állatkínzást bűncselekménnyé nyilvánítsa.
A martfűi rém is macskák kínzásával kezdte, mielőtt nők ellen fordult. A világ leghíresebb „rémei”, Ted Bundy vagy Jeffrey Dahmer is állatkínzó volt, mielőtt emberekre támadt. Mindez összefügg a gyermekkori traumákkal és bántalmazásokkal is. A traumatizált embereknél sokszor folytatódik a minta, ők is a gyengébb ellen fordulnak, hogy frusztrációjukat levezessék. Ennek a hierarchiának az alján pedig az állatok a legvédtelenebbek. Ha az „erőszaksorozatot” az állatbántalmazásnál meg tudjuk állítani, számos emberéletet meg tudunk menteni.
Magyarországon a rendszerváltás után kezdtek érdemben foglalkozni az állatvédelemmel, 2004-ben lett az állatkínzás bűncselekmény. Az azóta eltelt idő – úgy a jogfejlődés, mint a néplélek alkalmazkodása szempontjából – nem mondható túl hosszúnak. Épp ezért az állatvédelem fejlődése egy generációkon átívelő folyamat lesz: már sok lépést megtettünk, de még legalább ennyi áll előttünk.
Forrás:Greendex
