A megnyitó fényét emelte két előadóművész produkciója: ebben a járvány miatt megpróbáltatásokkal teli világban gyógyír volt a Kossuth-díjas Lovász Irén csodálatos, kristálytiszta „égi hangja” és Szabó András verscsokra, amely nem csak a szőlőhegyi munka fáradalmait, a bor boldogító mámorát, hanem annak szakralitását is bemutatta. Válogatásában Balassi Bálinttól a kárpátaljai Vári Fábián Lászlóig szerepeltek magyar költők, az előadóművésztől megszokott élvezetes, magas szintű tolmácsolásban.
Lovász Irén
Szabó András
Sándor Attila
A kiállítás képanyagát, de főleg Dékány Tibor művész személyiségét, mint régi, negyedszázados barát, Sándor Attila mutatta be.
A képek megtekinthetők december 30-ig a művelődési ház nyitvatartási idejében (érdeklődni a 23-441 541 telefonszámon lehet).
A kiállítást támogatta: Nemzeti Kulturális Alap, Budaörs Város Önkormányzata
Dékány Tibor rendkívül sokoldalú: urbanisztikai szakmérnökként bejárva az országot magával ragadta a magyar táj szépsége, amelyet művészként fotókon és festményeken örökített meg, s amelyekből számos album született. Ezen kívül a rendszerváltás után elhatározta, mindent megtesz azért, hogy a magyar borászat méltó helyére kerüljön, népszerűsítéséért számtalan publikációja jelent meg.
Hitvallása:
„Úgy gondolom, földgolyónk szépségéhez az emberiség a szőlőhegyi tájjal járult hozzá. Talán ez az egyetlen tájalkotó elem, amellyel ennek a csodálatos bolygónak esztétikumát az emberiség növelni tudta, miközben egyéb tevékenységeinkkel főleg csak romboljuk a tájat – külszíni fejtésekkel sebeket ejtünk rajta – mérgezzük a folyókat, romboljuk az ózon-pajzsot.
A szőlőhegyi táj az ember és a természet közötti harmónia legnemesebb, legtökéletesebb megnyilvánulása. Munkásságommal elsősorban – de nem kizárólagosan – a szőlőhegyi táj szépségét, a bor varázsát, a szőlő, a bor és az ember kapcsolatát kívánom visszaadni.”
Fotó: Béky Zoltán
s.k.
