A győztes végül a szépséges négylábú patás, a szikaszarvas lett, akiről ebben a képzelt interjúban rengeteg érdekességet megtudhattok. Mivel a Budakeszi Vadaspark újra nyitva van a látogatók előtt, a Hónap Állatával élőben is találkozhattok.
-Szia Szika! Mesélnél kicsit a fajtádról? Ha jól tudjuk, igazi ritkaságnak számítotok itt Magyarországon.
Bizony ez így igaz. A mi eredeti élőhelyünk nem Európa, hanem Ázsia, azon belül is főleg Japánban, Koreában, Vietnámban és Tajvanon élnek nagyobb populációk. Japánban szent állatként is tisztelnek minket, több templomkertben is szabadon mászkálhatunk.
Magyarországra a 20. század elején, betelepítéssel kerültünk. Ezt egészen pontosan a Károlyi grófoknak köszönhetjük, akik a Fehérvárcsurgói Vadaskert állományát igyekeztek színesíteni. A honosítás jól sikerült, hiszen mi nagyon könnyen alkalmazkodunk az itteni hideg időjáráshoz is, vastag bundát növesztünk és az élelem is megfelelő számunkra.
-Ti is a japán szikaszarvas-fajhoz tartoztok?
Igen-igen. A szikaszarvasnak több alfaja is van, de mi a japán szikák közé soroljuk magunkat.
Itt, a Vadasparkban egyébként hárman élünk. Gyakran összekevernek minket a gím- vagy a dámszarvasokkal, pedig egészen különbözőek vagyunk. A bundánk színe nagyon árulkodó. Nyáron világosbarna, fehéren pöttyözött gúnyában járunk, télen pedig teljesen sötétbarnára, szürkére váltunk. Annyira, hogy még a foltjaink is eltűnnek a vastag bunda alatt. Ez nagyon praktikus viselet, remekül elrejt minket a nyári vagy a téli erdőben. Testalkatra kicsit zömökebbek vagyunk, mint a gímek vagy a dámok.
Akartok hallani valami érdekességet?
-Naná! Mindenre kíváncsiak vagyunk!
Okés, szóval a hím egyedek téli bundája nagyon jellegzetes. Hosszú szőrt, szinte már sörényt növesztenek, aminek elsősorban persze a melegítés miatt. Ám azt is mutatja, hogy mennyire érett, fejlett, tapasztalt és milyen idős az állat. Az idő minket csak széppé tesz.
Egyébként a másik megkülönböztető jegy az agancsunk. Mi jóval egyszerűbb fejdíszt viselünk – minek a csicsa, szoktam is mondani –, mint a gímek vagy a dámok. Az agancsunk szárból és ágakból, valamint villákból áll, a korona nálunk nem jellemző. Keleten a barkás agancsunknak nagy szerepe van a hagyományos orvoslásban. Gyógyszereket készítenek belőle.
-Azt hallottuk, hogy a hangotok is rendkívül jellegzetes. Igaz ez?
Jellegzetes, furcsa és sajátos. Amolyan sípolós, sikítós féle. Az emberek azt mondják, hogy túlvilági, és tutira hidegrázást kapnak, ha meghallják az erdőben. Viszont ez a bőgés nagyon tetszik a teheneknek. Az őszi párzási időszak idején a hímek rendszeresen elkápráztatják vele a kiszemelteket.
A bőgés mellett pedig természetesen megy a mutogatás is, hiszen azé lesz a hárem, akinek a legnagyobb az agancsa, és aki a legjobb formáját tudja mutatni októberben. A tehenek tetszését mindig kihívás elnyerni, nagyon válogatósak tudnak ám lenni.
Viszont a szikaszerelemből nagyon aranyos borjak születnek.
-Említetted, hogy hárman éltek itt a Vadasparkban. Milyenek a hétköznapok?
Aha, vagyok én, a hím és még két tehén. Nálunk nagyon nyugisak a mindennapok. Főleg nappal vagyunk aktívak, eszünk, sétálgatunk, kérődzünk, eszünk, sétálgatunk, kérődzünk, dagonyázunk… És így tovább. Éjszaka pedig elvonulunk és alszunk.
-Mi a kedvenc eledeletek?
Falevelek, fűfélék, aljnövényzet, bármi jöhet, ami friss, üde és ropogós. A száraz takarmányt inkább kiválogatjuk. A Vadasparkban is figyelnek erre a gondozóink.
-Idén is számíthatunk arra, hogy új taggal bővül a szikaszarvas családotok?
Azt hiszem, hogy ez már nem titok. Igen, a gólya idén is megajándékoz minket egy borjúval.
A Vadaspark Facebook-oldalán biztosan lesz is róla hír, érdemes figyelni.
-Bízunk benne, hogy mielőbb köszönthetjük az új jövevényt. Köszönjük az interjút, Szika.
Én is nagyon köszönöm, hogy meglátogattatok és az olvasókat is csak arra tudom biztatni, hogy jöjjenek ki a parkba, töltsenek el velünk egy felejthetetlen napot!
A Budakeszi Vadaspark hivatalos Facebook oldala itt, Instagram oldala pedig itt érhető el.
További információ: sajto@bkvp.hu