– Eleinte, a legtöbb állatvédő szervezethez hasonlóan, a munkánk kimerült a kutyák, macskák mentésében. Nem volt semmilyen telephelyünk, magánemberekként halmoztuk fel az állatokat a saját portánkon, lakásunkban, ami ma már rendkívül furcsán hangzik – bocsátotta előre az 1990-ben, a rendszerváltáskor az elsők között létrejött Fehérkereszt Állatvédő Liga elnöke. Szilágyi István kiemelte: akkoriban a civilség arról szólt, hogy azonos módon gondolkodó emberek összejöttek, és szabadon, egymással összefogva egy téma mentén tevékenykedtek.
Ahogy teltek az évek, a Fehérkereszt Állatvédő Liga aktivistái egyre több dologgal kezdtek el foglalkozni, az egyikük, egy bírónő, a szervezet korábbi elnöke például az állatvédelmi törvény megalkotásánál is bábáskodott. Van olyan több nyelven beszélő követségi dolgozó, aki a nemzetközi kapcsolatokat intézi.
Elég hamar kiléptünk a nemzetközi szintre, mert idővel Magyarországról elsőként lettünk az Angol Királyi Állatvédő Liga együttműködő partnerszervezete. Az első tankönyvet is tőlük kaptuk, s ha már pedagógus végzettségem van, elkezdtük bevinni az állatvédelmi oktatást az iskolákba, és a jó gazda gondosságára próbáltuk nevelni a gyermekeket.
Teljesen önkéntes alapon, térítésmentesen végeztük a programot, nálunk fizetett alkalmazott akkor sem volt, és most sincs – emlékezett vissza a szakember.
Akkoriban Magyarországon a legnagyobb medvementő a gödöllői Kósa József volt, aki 18 állattal élt együtt, meglehetősen szerény körülmények között. Sokan, a Fehérkereszt Állatvédő Liga aktivistái is, gyakran vittek neki segélyszállítmányokat. A helyzet azonban megoldásra várt, ezért a WAP-nál felmerült, hogy építeni kellene egy menhelyet a 18 medvének.
A szervezet elkezdte, a Fehérkereszt Állatvédő Liga pedig folytatta és befejezte a fejlesztést, a Medveotthon Veresegyházán épült meg egy három és fél hektáros területen. Ez lett a negyedik a világon.
Szilágyi István úgy gondolja, hogy mára az állatvédelmet és az állattartást kiváló törvények szabályozzák. Szerinte a közgondolkodást kell megváltoztatni, amit főként az oktatáson keresztül lehet elérni.
Az állatvédők egyre nagyobb figyelmet fordítottak a haszonállatok tartására is.
– A 2000-es évek végén, a 2004-es csatlakozást követően nagyon erősen támadták Magyarországot uniós szinten, élén a Négy Mancs Alapítvánnyal. Bírálták hazánk állattartási kultúráját, egy svéd újságíró még egy kamuvideót is készített arról, hogy Harkakötönyben a libatelepen tömik az állatokat. Ez nem volt igaz, de az anyag végigsöpört egész Európán, és ellenünk hangolta a közvéleményt. Mi felléptünk a hisztériakeltés ellen, a gazdák, de főleg a józan ész érdekében.
A Fehérkereszt aktivistái a cirkuszi vadállatok ügyében is a józan ész mellett vannak. Azzal egyetértenek, hogy a cirkuszokban ne használjanak vadállatokat, de ezt csak kimenő rendszerben tudják elképzelni. Azoknak a vadaknak, amelyek már a cirkuszoknál vannak, ott van talán a legjobb helyük, mert máshol nem tudják őket fogadni, a visszavadításuk pedig reménytelen vállalkozásnak tűnik.
Ennek érdekében filmvetítéseket is tartottunk – fogalmazott a szakember, aki szerint tisztázni kellene azt is, mit jelent állatvédőnek lenni, az ahhoz szükséges tudást pedig képzésen kellene megszerezni. Ennek érdekében állatvédőrség-tanfolyamot indítottak.
A szakember szerint a józan ész mellett nehéz kiállni, de a jövőben sem lát más utat. S ígéri, tovább fognak küzdeni a folyamatosan csatlakozó fiatal aktivistákkal együtt.
Forrás: Magyar Nemzet