„Nem jó az embernek egyedül, alkotok neki segítőt, mintegy „kiegészítőt” (1Mózes 2:18) – mondta az Isten, mielőtt megteremté Évát, az asszonyt Ádámnak. Kiegészítőnek azt tartjuk, ami teljessé, egésszé, tökéletessé tesz, tehát Éva nem ugyanolyan, mint Ádám, hanem az ő kiegészítő másik fele: feleség, ahogy a mi gyönyörű, választékos nyelvünk nevezi. „A feleség a házasságban élő emberpár nő tagja, egyik fele. Magának a főnévnek a 15. sz.-ból van első írásos nyoma. A fél állapotjelző származéka. A férfi házastársát feleségének, asszonyának, páromnak, ünnepélyesebb szóhasználatban hites feleségemnek emlegeti” – írja a Magyar Néprajzi Lexikon.
Január 25-én indultam a megnyitóra. Bár szombat reggel volt, mégis jó volt látni, ahogy a fiatal párok kézen fogva, vagy valamelyik leendő örömanya társaságában igyekeznek a bejárat felé. Vágyuk, felkészülés az álomesküvő megszervezéséhez: szakmai tanácsok, zenei produkciók és ruhabemutatók a színpadon, a standokon pedig számos helyszínt reklámozó hotel, étterem, férfi-és női ruhaszalon, esküvőszervező, ceremóniamester, catering, virágkötő, dekorációt és felszerelést készítő és kölcsönző cég mutatkozott be látványosan. Zenészeket, DJ-t, fotósokat, videofelvétel készítőket, luxusautó kölcsönzőket is le lehetett kötni a helyszínen. Sok ékszerkészítő mutatta be pompásabbnál pompásabb ékszerkölteményeit. Mindenütt luxus és csillogás. Tüllök, flitterek tömege… Nekem egy kicsit sok is… Mintha minden leány mesebeli hercegkisasszonnyá akarna válni erre a kitüntetett napra, mint gyermekkorában, mikor legelső jelmezbálján királylány akart lenni.
Magam is egy cipőben járok velük, lányom idén megy férjhez, gondoltam minden információt, reklámanyagot összegyűjtök, hogy lássam, mi vár ránk.
Kicsit megdöbbentett a várható kiadások mértéke: igaz, hogy ügyesen, sok saját szervezéssel, szerényebb keretek között is lehet szép esküvőt összehozni, de nyomasztóan hatott rám, hogy amikor a kormány mindent megtesz a fiatal párok, családok anyagi helyzetének jobbá tételéért kedvezmények adásával, akkor az esküvői kereskedelem feltupírozott árakkal kergeti őket erőn fölüli kiadásokba.
Furcsának, disszonánsnak találtam azt is, mikor a mai lányok zöme szoknya helyett farmert hord, s a járműveken látni, ahogy szétvetett lábakkal elterülnek az ülésen, többnyire ugyanolyan trágár kifejezéseket használva, mint a fiúk, van-e olyan varázsütés, amely egyszeriben uszályos, bőszoknyás esküvői ruha viselésére és ahhoz illő modorhoz alkalmassá teszi őket? „Egy ruhát tudni kell viselni” – hallottam gyakran édesanyámtól ezt a germanizmussal tűzdelt mondatot. Több időt kellene szentelnünk már kicsi kortól a gyermekek beszéd-, mozgás- és viselkedéskultúrájának fejlesztésére – vontam le a következtetést. A reklámanyagokat lapozgatva találtam egy férfiruhákat készítő céget Debrecenben (TITEM Men’s Collection), akik ugyanoda jutottak, mint én. Felkészítik a vőlegényeket a ruha „szakszerű” hordására, kiadványukban lényegre törően összefoglalják az öltönyviselés etikettjét. A „Völegényképző” online is megtalálható. Megdöbbentett az a figyelem, hogy cégük minden férfira gondol, a világon egyedülállóan 73-féle méretben készülnek konfekció öltönyeik hat férfialkatot figyelembe véve, így a legsoványabbtól a legvaskosabbig mindegyik kiválaszthatja a rajta legelőnyösebben állót kiegészítőkkel együtt. Különleges az anyag is: olyan nanotechnológiával gyártott, extra finom gyapjúszövet, amelyről simán, folt hagyása nélkül „lesöpörhető” még a vörösbor is, ha véletlenül az esküvőn leönti egy vendég. „Engem egy dolog vonzott gyermekkorom óta: az alkotás öröme” – vallja a cégalapító designer, Ulziibardakh Enkbaatar, Bátor, aki a családi hagyományt viszi tovább. A mongol TITEM (korona) szó a rangot, eleganciát és sikert jelképezi.
A többi férfi szalon kínálata is nagyon színvonalas és mutatós volt, könnyű dolog lesz a választás idén a vőlegényeknek.
Egyetlen hagyományos magyar ruhát készítő szalon képviseltette magát, ahol mindkét nemre készítenek ünnepi viseletet szép kivitelben.
Konzervatívnak érzem magam abban is, hogy nem tudom értékelni az ú.n. „menyecske ruhát” mai formájában. Ezt általában éjfél körül vette fel a menyasszony, feltételezem két okból: jelezve, hogy már feleség, meg kényelmesebb is, mint az esküvői ruha. Az eredete népi, hogyan lett belőle az idők során teljesen vörös „krampusz” öltözet? A vörös szín már úgyis sokáig volt az életünk része… Miért nem elég az, hogy a menyasszony átvesz egy kényelmesebb, színében egyéniségéhez illő kisestélyi ruhát?
Láttam sok ötletes dekorációt és kelléket: míves, lézervágott meghívókat, név- és asztaltáblákat, szolid eleganciájú ünnepi terítékeket, székeket, teremdíszeket, de az ellentéte is jelen volt, pedig egy ilyen kiállítás egyik feladata az ízlésformálás.
Szolid asztaldekoráció
Kedves házasulandók! Kérem, fogadják meg megboldogult nagyapám intő szavait: „Csak az üres kalász tartja magasan a fejét!”, tehát fontosabb a külcsínnél a belbecs!
Polgár Marianne
fotó: P.M. Kiemelt kép: Sherry divatbmutató
