SZEPTEMBER
Szépen nyílnak a kerti virágok, mert temérdek esővízzel öntözzük. És ez vigasz, mert hasznosítani tudom a ciszternákat, melyeket, azt hittem, fölöslegesen építettem, hiszen utána hamarosan elért hozzánk a vízvezeték. Tehát már harminc éve használható locsolásra. Hanem az ősz jelei mutatkoznak, tehát meg kell tisztíttatni a „cirkót”. Szerencsémre pár nap múlva jött egy mester, és húsz perc alatt próbafűtés is megtörtént. És éppen húszezer forintot fizettem. Szinte vígjátéki, hogy pár nap múlva mentem egy orvosi magánrendelőbe, ahol a dagadó bokámat mutattam meg. Húsz percet töltöttem ott. Az orvos legfeljebb két percet beszélt – miközben megtapintotta a bokámat. És ezért is éppen húszezer forintot fizettem… De örvendenem kell, mert ha az orvos nem is tudott segíteni, a szerelő nagyon jókor jött, mert hamarosan be kellett kapcsolni a fűtést. Fordítva rosszabb lenne.
OKTÓBER
Elseje, péntek, amikor tizennégy nyugdíjas társammal mentünk megtekinteni a Gülbaba Türbéjét, amelynek „Legutóbbi nagyszabású felújítása 2016-ban kezdődött. A magyar és a török kormány közösen állták a 2,5 milliárd forintos beruházást, fele-fele arányban. Eredetileg 2017-re fejezték volna be, de megnyitása 2018. őszig eltolódott. 2018. október 9-én adták át, amikor Recep Tayyip Erdoğan török köztársasági elnök Orbán Viktorral együtt avatta fel a felújított síremléket és kibővített környezetét.A teljes rekonstrukció befejeztével a Budapest II. kerület, Mecset utca 14. szám alatti kibővített ingatlanegyüttes a Külgazdasági és Külügyminisztérium vagyonkezelésébe került és a minisztériummal szerződésben álló, költségvetési forrásokat felhasználó Gül Baba Türbéje Örökségvédő Alapítvány működteti.”… Nagy élmény volt végigjárni ezt a sziklaoldalban lévő épületet, ahol még liftet is használhattunk. Volt ott múzeum, ahol török tárgyak, katonák, vezérek képei láthatók. De némi borzalmat is okozott e látvány, hiszen annak-idején a megszállt területek nagy része “elnéptelenedett”, s így lettünk kicsi ország. De csodálatos volt minden, amit láttam, s talán a mi korunkról is fognak ötszáz év múlva szépet kreálni… Hanem a második héten elkaptam valami bacilust, vagy vírust, amitől 39-re felszökött a lázam. De csak néhány napot kellett feküdnöm, hanem temérdek zsebkendőt kell használnom, még most, a hónap végén is… És az öregedés tünetei kicsit megviselnek, kivált ha emelkedőn kell gyalogolni… De ne panaszkodjak, hiszen semmi gondom, mert a mi házunk-telkünk mintha egyszemélyes „öregotthon” volna. Tehát nekem minden készen van, mert lakótársam, Valéria, mintha főhivatású gondozóm lenne! És a két fiam is figyelemmel kísér, segítőkészek.
NOVEMBER
„… Óh, múlni már, Ősz, hullni már eresszél!…” Ötven éve vettük meg ezt a telket, több mint harminc éve lakom itt, de annyi levél a fákon nem termett soha, mint az idén… És most szervezte meg egyik tüsténkedő Barátom a vírus miatt elhalasztott 95. születésnapomat. Vagy ötvenen voltak rám kíváncsiak, tehát örvendenem kell!…És szidom magam, mert nem vagyok boldog, pedig aludni tudok, enni tudok. És ezzel nem is kell foglalkoznom, mert Valéria gondoskodik róla…
Nagy- nagy örömemre ellátogatott hozzám, szülinapom előestjén két Atyafi: Dezső László és Nyisztor Miklós, a szülőföldemről. Elsőnek egy zsákocska Gyergyóban termett krumplit (pityókát) kaptam ajándékba, majd két könyvet, Meglepett az, amelyiknek súlya legalább két kiló, és egy hatalmas medve van a címlapon, amint álldogál a térdig érő hóban s bámul maga elé. Vagy kétszáz medvének képe látható, tucatnyinak még nevet is adott a szerző, egyiket, akit Lekvárnak nevezett, még tenyeréből is etetgette mint kutyát szokás. És csodálatos a Görgényi havas és környékének leírása. Most az izgat, hogy ezt ugyan miként tudom megdicsérni, meghálálni.
Más meglepetés is ért, mert egyik Szomszéd-asszony, Polgár Marianna szervezett egy kapu előtti felköszöntőt, de még egy nagy padot is ajándékoztak, valamint bort, sört, pálinkát, és énekelve köszöntöttek… Hát kinek adatik meg ez?…és a hónap 11. napján vendéglátás. Nagyon szerény volt Valéria, hiszen csak krumplit sütött, amit nagy örömmel fogadtam én is, mert nagyon ízletes kenőccsel ettük. De ami nagyobb öröm volt, az a jó beszélgetés, bőséges kortyolgatás közepette.
DECEMBER
Ezt nem hiszem, hogy mit kellett megérnem ebben az esztendőben, mert már olyan messze van a busz állomása! Mivel legtöbbször gyalog kell mennem. Egy villamos-triciklit kényszerülök vennem!. Mindjárt itt a Karácsony, amelynek ünneplését rendezte már 16-án a Székely Kör Pesten, másnap a itteni Nyugdíjas Kör. És mindkét helyen szavaltam. Talán ez volt a hattyúdalom… A Szent estét Ákos fiamnál fogom ünnepelni… Ez meg is történt, jót vacsoráztunk, majd éjfélkor énekeltünk. Aztán Andris fiam hozott haza… Karácsony nekem gyásznapom is, mert hat évvel ezelőtt hunyt el drága Nejem. S nem az a nagy csapás, hogy meghalt, hanem, hogy iszonyú szenvedés után, és ebbe képtelen vagyok beletörődni…De azt már restellni kell, hogy a születésének idejét két nappal tévesztettem….Mindjárt vége az évnek, de ködös-langyos idő van, talán nem is lesz fehér Szilveszter. De kívánom, hogy mindnyájan reménykeltő Új esztendőt érjünk meg.
Köszönjük.
s.k.
