Egy ismerősöm jó szívvel elmesélte a Jézuska ingecskéjéről szóló, gyakran felemlegetett családi történetet.
-Annak idején kis ing formájú papírlapot készítettünk, ferde bevágásokkal. Minden gyereknek külön-külön. Aki az advent idején valami jót cselekedett, a kis bevágásokat felhajtottuk, így csipkés lett az ingecske. Minél több felhajtás került az ingre, annál csipkésebb lett. Minden ingecske a fára került díszként, de amin a legtöbb felhajtás volt, azzal betakartuk a jászolban fekvő kisdedet. A téli szünet után fogalmazást kellett írnia az akkor másodikos lányomnak. A téma; Mi a legjobb a karácsonyban? Az én kislányom válasza: „én legjobban a felhajtást szeretem”! Képzelem, hogy elcsodálkozott a tanító néni. Nem győztem a fogadóórán magyarázkodni!
A következő történet így szól: – Advent elején a hittanórán egy papírlapra rajzolt kis jászolt kaptunk azzal a feladattal, hogy ha valami jót cselekszünk, akkor rajzoljunk bele egy kis szalmaszálat. Ha sok szalmaszál kerül karácsonyig a jászolba, akkor a kis Jézusnak puha lesz a fekhelye. Nem kis fejtörést okozott számomra, hogy milyen jó cselekedetet hajtsak végbe. Ha segítek anyukámnak? Az csak természetes! Ha jó jegyet viszek haza az iskolából? Az máskor is megtörtént. Szót fogadok? Azt szoktam! Hogyan lesz így tele szalmával a kisjászol!
Végül is anyukám segített, „extra” feladatokkal. Mosolyogva nyugtázta:- Most berajzolhatod a szalmaszálat. Így aztán csak megtelt a kis jászol.
s.k.
