Kána középkori falu volt a mai Újbuda területén. A Tóváros Lakópark építkezései nyomán felszínre került falut 2003 és 2005 között tárták fel. Ez a legnagyobb ismert Árpád-kori falu. A feltárás után a lakópark építése miatt a falut visszatemették, csak a templom romjai maradtak a felszínen. Virágkorát az 1100-as évektől kétszáz éven keresztül élte folyamatosan. Neve nem bibliai eredetű, feltételezhető, hogy kányát jelent.
Arról nem maradt fenn információ, hogy lakói mikor és miért hagyták el a falut, de háborús pusztításnak, tűzvésznek vagy egyéb csapásnak eddig nem találták nyomát.
A templom építésének különlegessége, hogy a fal külső és belső része kváderkövekből (téglatest formájúra faragott kövekből) épült, a közöttük lévő részt pedig megmunkálatlan kvarchomokkő tömbökkel töltötték fel.
Kamaraerdőből a 41-es villamossal majd egy könnyű sétával hamar megközelíthető az Árpád kori település helye. Már csak a templom alapja és egy újonnan felállított emléktábla őrzi az ott élők emlékét.
A biai templomrom
Biatorbágy legrégibb építészeti emléke a 13. század végéről származik, késő román stílusú templom. A ma is látható rom a község délkeleti határában lévő református temetőben található. A biai templom építése a 13. század elején kezdődhetett, többszörös bővítését a falusi közösség sokasodása következtében kialakuló helyi igények kívánták. A 14. század folyamán nyerte el végleges formáját. Okleveles említése (1351) szerint Szent Kereszt tiszteletére emelték. A templom körül temetkeztek Bia lakói, akiknek faluja is a templom közelében helyezkedett el.
Etyek-Bodpuszta
Etyek községben Botpusztán a dombtetőn egyedül áll egy magas kőtemplom, mely az 1200-as évek végén már bizonyosan létezett. 1333-ban említik a falu plébániáját, amelyet Sarlós Boldogasszonynak ajánlottak, Ezt a templomot az 1400-as években lebontották, s egy rövid falszakaszt meghagyva sokkal díszesebbé építették. Ebben a későgótikus templomban már összefüggő térben volt elhelyezve a szentély és a gyülekezetet befogadó templomhajó, amelybe akkoriban Etyek felől lehetett belépni.
A török hódoltság alatt temploma súlyosan megrongálódott, a boltozata beszakadt, nyugati homlokzatának nagy része pedig leomlott. Bot lakosságát a törökökkel harcoló tatár hordák hurcolták el rabszolgának, és a falu elnéptelenedett.
Napjainkban kicsit megkopott ugyan, de mégis van benne valami lenyűgöző középkori masszivitás, párosulva egy 18. századi barokkos előkelőséggel. Megvan mindene, ami egy tisztességben megöregedett szentélynek dukál: állnak a falai, ablakai kissé hiányosak, de támpillérei még teszik a dolgukat, kitartóan támasztják ellen a boltozatot; a tetőcserepek sem szenvednek hiányban; fazsindelyekből felhúzott tornyának ép minden oldala. A kápolnához északon egy hosszúkás építmény csatlakozik, melyet a nazarénus szerzetesrend számára építettek az 1700-as évek közepén. Napjainkban a rongálók mérhetetlen károkat tettek benne.
Budaörsön is állt egy középkori templom. A mai katolikus templom középkori elődjéről nagyon kevés forrás tanúskodik. Annyi bizonyos, hogy már a XI. században temetkeztek Örs falu (okleveles említése: Ewrs, Vrs, Evrs) belterületén. A Szent Márton tiszteletére felszentelt egyház a tabáni Szent Gellért-egyház kápolnája volt.
Gyakran csodálattal és elragadtatással tölt el, ha arra gondolok, hogy már 800 évvel ezelőtt idejártak eleink az Istent imádni.
Forrás:Internet
s.k.
