Az adventi koszorú története

Advent első vasárnapja a Szent András napjához (november 30.) legközelebb eső vasárnap, amely egyben az egyházi év és a karácsonyi ünnepkör kezdő napja is. Advent szavunk a latin adventus szóból ered, amelynek jelentése eljövetel, megérkezés, bekövetkezés. „Úrjövet” időszakában a Megváltó, vagyis Jézus Krisztus érkezésére várakozunk. A várakozás időszaka december 24-ével zárul, és a következő napon, 25-én (gyakorlatilag már 24. éjszakájától kezdve) Jézus születésének napját ünnepeljük.

Advent eredete – egy 1500 éves hagyomány

Már az V. századból is maradt fent az adventről írásos emlék. Akkor még hat hetet ölelt fel, s Szent Márton napjától (november 11.) karácsonyig tartott. Erre az időre nyúlik vissza a karácsony előtti böjtölés szokása is, amit elsőként egy V. századi tours-i püspök, Perpetuus rendelt el. Mivel ez a bűnbánat, a lélek megtisztításának időszaka, ezért az egyház tiltotta ebben az időszakban az ünneplést, a házasságkötést is, a mulatozás helyett csendes elmélyülésre buzdított.

Van, ahol ezt ma is tiszteletben tartják, a disznóvágást és az azt követő nagy lakomákat ma is előrébb hozzák, a keresztelőket pedig később tartják. A karácsonyt megelőző böjtöt ma inkább csak az ortodox keresztények tartják, ideje negyven nap. A négy hetet felölelő katolikus adventi periódust a XI. században VII. Gergely pápa rendelte el, azóta számít hivatalos ünnepi időszaknak.

Mit jelképez a négy adventi gyertya?

Az adventi koszorúra négy gyertyát illesztünk a négy vasárnapnak megfelelően. A gyertya a magát értünk feláldozó Jézus szimbóluma: miközben nekünk világít, lassan elég. A fény nemcsak keresztény vallási jelkép, a néphagyományban is jelentést hordoz: a december 21-i téli napforduló után egyre hosszabbá válnak a nappalok, újra világosság jő – ehhez hasonlóan növekszik a fény a szobánkban és a lelkünkben is, ahogy egyre több gyertyát meggyújtunk, és újraéljük, hogy egyre közeledik a Megváltó születése.

A négy gyertya színe valószínűleg újkori katolikus hagyomány: három lila, egy pedig rózsaszínű, utalva a katolikus liturgia két színére. Ezeken a vasárnapokon ugyanis a papok a miséken lila, harmadik vasárnap pedig rózsaszín miseruhát viselnek. A lila szín a bűnbánatot, a lelki megtisztulást, míg a rózsaszín az örömteli várakozást jelképezi.

Első vasárnap egy lila, a másodikon két lila, a harmadikon a rózsaszín és két lila, míg a negyedik vasárnap mind a négy gyertya lángra lobban, fénybe borítva az otthonokat.

A középkorban az ünnepi időszak négy vasárnapja különböző jelentésekkel bővült: Isten négyféle „eljövetelét” idézi meg, vagyis azt a négyféle találkozási módot, ahogyan az ember életében Istennel találkozhat: elsőként Jézus megtestesülésében; másodszor az isteni kegyelemben, ami áthatja egész életünket; harmadszor az ember a saját halálakor szembesülhet Istennel, negyedszer pedig az egész emberiség számára jelenik majd meg az utolsó ítéletkor.

A koszorú évszázadok óta a győzelem és a dicsőség szimbóluma. A kereszténységben is hasonló jelentéssel bír, Jézus halál felett aratott győzelmének a jelképe. Az adventi koszorú készítése ennek ellenére jóval később, a XIX. században vált hagyománnyá. Sőt, eredetileg nem is koszorú volt, hanem kerék. 1840-ben egy evangélikus lelkész, J. H. Wichern egy szekérkereket függesztett fel fenyőágakkal díszített imatermében, amire gyertyákat helyezett, majd az elkövetkező napokban meggyújtott közülük egyet-egyet – mindennap eggyel többet. Ebből lett aztán a koszorú, amely köré fenyőgallyakat fontak.

Az adventi koszorút tehát eredendően örökzöld növényekből, fenyőágakból készítették, ami az örökkévalóságot, egyben Jézust is jelképezi, aki az idő felett áll és a világ ura. A koszorút díszíthették termésekkel, arany és vörös szalagokkal is. Ma már másféle formákban is ott díszeleg az otthonokban, de akik szeretnék érteni hagyományos jelentését, azok tiszteletben tartják hagyományos formáit is.

Forrás: Magyar Katolikus Lexikon

s.k.