Számtalan sztereotípia él az emberekben, gyakran összekeverik őket más hasonló közösségekkel, például a mormonokkal vagy a mennonitákkal. De kik ők valójában, és miért állt meg náluk az idő?
Ha valaki egy Pennsylvania államban található amish faluba téved, úgy érezheti, hogy visszarepült az időben: lovaskocsik ügetnek az utakon, főkötős kislányok sétálnak át a földeken, és hatalmas fából készült pajtákon kalapos-inges férfiak dolgoznak. Az egyetlen jele a 21. századnak az, ha az utakon feltűnik egy autó vagy egy csoport turista, akik izgatottan kattintgatnak a fényképezőgépeikkel. Az amishok az elmúlt évtizedekben részévé váltak az amerikai popkultúrának: filmekben, sorozatokban jelennek meg, külön románczsáner lett a közösségükben játszódó regényekből, valóságshow készült róluk, és youtuberek tömegei utaznak hozzájuk, hogy megnöveljék a kattintásszámaikat. Az amishok életmódja felkelti a külvilág érdeklődését, amely oly sokat változott, miközben az amishok majdnem ugyanolyanok maradtak, mint amikor Európából elindultak.
Az amishok útja az Újvilágba
John Andrew Hostetler szociológus az amish társadalom egyik legismertebb szakértője volt, ő maga is amish családba született, de felnőttként áttért a mennonita vallásra. Több alapművet írt az amish közösségről, és annak ellenére, hogy kivált közülük, egész életében jó kapcsolatban maradt velük. Alapműve az Amish Society, amelyben apró részletességgel mutatja be a közösséget. Hostetler könyvében leírja, hogy a mai amerikai amishok a 16. századi európai anabaptisták (újrakeresztelők) egy csoportjának leszármazottjai. Az anabaptisták a reformáció azon csoportja volt, akik csak a felnőttkori, hitbeli meggyőződésből kért vízkeresztséget tartották hitelesnek és érvényesnek a Biblia alapján.
Az amish közösség alapítója Jacob Amman volt, egy svájci anabaptista, hozzá lehet visszavezetni az öltözködéssel kapcsolatos szigorú szabályokat. Ezzel a világtól való elszakadást kívánta jelezni, amely a legalapvetőbb tételük. Az első amishok a mai Németország területéről a 18. század elején vándoroltak ki Pennsylvania államba, ahol a mai napig jelentős közösségük él. Pennsylvania ismert volt arról, hogy vallásszabadságot biztosított a különböző üldözött vagy rossz szemmel nézett protestáns közösségeknek. A 19. század során újabb európai amishok csoportjai vándoroltak ki Amerikába. Az évek során megőrizték távolságtartásukat a külvilággal szemben, és kis közösségeket alapítottak, amelyek lassan növekedtek. Kiharcolták az amerikai államtól, hogy felmentést kapjanak a társadalombiztosítás fizetése alól, és hogy a gyerekeiket 14 évesen kivehessék az iskolából. Adót azonban nekik is kell fizetniük.
Az amishok nem azonnal utasítottak el minden technikai újítást, hanem komoly teológiai vitákat folytattak minden egyes új találmányról, kezdve az elektromosság bevezetésétől a telefonon át az autóig. A legszigorúbb csoport az úgynevezett „Old Order” (régi rend) amishoké, de vannak olyan közösségeik is, akik limitált formában használnak áramot.
Donald Kraybill, az amishokat kutató egyetemi tanár szerint ők azt vizsgálják, hogy egy bizonyos technológia közelebb viszi-e őket a „külvilág értékrendjéhez”, és ha igen, akkor inkább ellene döntenek.
Az amishok egyház, közösség, szellemi szövetség, a kereszténység egy konzervatív ága, vallás, egy olyan csoport, amelynek tagjai egyszerű és szigorú életmódot folytatnak, valamint egy családi vállalkozói rendszer.
Egy 2020-as adat szerint 350 ezer amish él az Egyesült Államokban, és arányosan számítva ez az egyik leggyorsabban növekvő közösség a magas születési arányok miatt. Gyermekeik 85–90%-ban a közösségben maradnak. Az anabaptista hagyománynak megfelelően amish családba születni nem jelenti automatikusan azt, hogy valaki a valláshoz tartozik, hanem 16 éves kortól dönthetnek a csatlakozás mellett vagy ellen. Ezt az időszakot hívják rumspringának, és ebben az életszakaszban a fiatalok nagyobb szabadságot élvezhetnek. Egy kilépett tag, C. J. Miller elmondta, hogy neki ez tíz évig elhúzódott, amely során autót vezetett, bulizott, videójátékokat játszott.
Ha végül úgy döntenek, hogy belépnek az egyházba, akkor maguk mögött kell hagyniuk a külvilágot, viszont, ha ellene döntenek, a közösségek többsége azt is elfogadja. A kiközösítés általában azoknak a sorsa, akik felnőttként először az amish egyházhoz való csatlakozás mellett döntenek, majd mégis kilépnek.
Egy átlagos amish közösség akkora, mint egy falu, 20–40 nagy létszámú családból áll, akik gazdálkodnak, üzleteket tartanak fenn, vagy külső munkaadóknak is dolgoznak. A legtöbb amish Pennsylvania, Ohio és Indiana államban él. Jelentős részük egy speciális német dialektust, a „pennsylvaniai németet” beszéli otthon, de megtanulnak angolul is, bár bizonyos közösségekben ezt kevéssé használják. A szokások változhatnak attól függően, mennyire konzervatív egy közösség. Pennsylvaniában kéthetente van istentisztelet, az énekes dicsérethez nem használnak hangszereket. Az amishok ismertek a kemény munka iránti elkötelezettségükről, erőszakellenes magatartásukról, valamint arról, hogy a megbocsátás fontosságát hirdetik. Nem térítő vallás, hanem úgy gondolják, hogy életmódjukkal tesznek bizonyságot Istenről.
Bár az amishok az „elkülönülést” doktrinális szinten vallják, ez nem jelenti azt, hogy ne lenne kapcsolatuk a külvilággal. Az természetközeli életmódjuk egyre népszerűbbé teszi a farmjaikon termesztett zöldségeket és gyümölcsöket, és sok sikeres amish pékség is létezik. Ezekben limitált formában jelen van a modern technológia, hiszen nekik is meg kell felelniük a szabályoknak. Az amish vidékek népszerű turistacélpontok is, amiből az ott lakók igyekeznek profitálni.
Bár látszólag idillinek tűnik az amish életmód, ezek a világtól elzárt szigetek sem konfliktusmentesek. Bár a kiszakadt tagok részéről nem éri őket annyi vád, mint más szélsőségesen hagyományőrző közösségek esetében, azért előfordulnak visszaélések. Különösen a „régi renddel” kapcsolatosan fogalmazódnak meg vádak túlságosan szigorú életmódjuk és furcsa szokásaik miatt. Nem mindenkinek való élet.
Az amish nők és férfiak szerepe szigorúan meghatározott: a lányok fiatalon férjhez mennek és gyermekeket nevelnek, a férfiak pedig dolgoznak. A gyerekeket már kiskoruktól kezdve házimunkára fogják, és hamar elkezdenek dolgozni is. Ennek következményeként nagy munkabírású emberek, a dolgosságukról ismertek. Akik ezt az életmódot nem bírják, azok abba a 10–15 százalékba tartoznak, akik elhagyják a közösséget.
Életmódjuk tehát nem való mindenkinek, ám a közösség létszáma folyamatosan nő. Időnként még mindig vannak összeütközéseik a külvilággal, de az amishok általában visszaverik az állami beavatkozás kísérleteit.
Egyedülállóvá és különlegessé az teszi őket, hogy évszázadokon keresztül sikerült megőrizniük a szokásaikat, miközben körülöttük a világ hatalmas változásokon ment keresztül.
Forrás: KÉPMÁS Magazin
s.k.
