Az első német bevándorlók

2021-02-21 | Budaörs
Tizenkét- tizenhárom generációval ezelőtt, a XVIII. sz. elején német bevándorlók érkeztek Budaörs törökdúlta, puszta földjére. Hazájuktól távolra kerülve, az új faluközösség életében bizonyára jelentős eseménynek számított az első kisgyermek világra jövetele.

Egy család új élettel gyarapodott, és a kis jövevény már itt született az új hazában.

Budaörs lett a szülőfaluja, Magyarország a szülőföldje. Szüleinek ő lett a reménysége, kitől majd nemzedékek születnek – talán.

Az itt születettek az idősebbektől hallhatták, hogy van egy óhaza valamerre, amerre a nap lenyugszik. Ők már nem érezték a honvágy kínzó fájdalmát.

Hogy a szüleik mikor, honnan, miért indultak el az idegenbe új hazát keresni, erre hosszadalmasan lehetne válaszolni.

Bizony nem könnyű szívvel, hanem sorsdöntő töprengés, tanácskozás után jutottak arra az elhatározásra, hogy elhagyják szülőfalujukat, elindulnak egy ismeretlen országba. Búcsút intettek rokonaiknak, barátaiknak, őseik sírjának  és felszálltak az “ulmi bárkára”.

De megtették, mert szabadulni akartak a háborúk terheitől, a nyomorúságos jobbágyi állapottól, a tékozló földesuraiktól, akik nem törődtek alattvalóik helyzetével.

Sokukat azok a túlzó híresztelések vonzottak magyarhonba, amelyek az itteni mesés termékenységű földekről, adózási kedvezményekről szóltak. A valóságban azonban nagyon kemény munka, megpróbáltatás várt rájuk. A szántóföldbe az eke évtizedek óta nem vágott barázdát, senki egy kapavágást nem tett, mert a környék elnéptelenedett, elvadult pusztasággá vált a török hódoltság idején. Kegyetlenül nehéz időszak lehetett az első néhány év.

De térjünk vissza, hogy ki is lehetett az első?

A Budaörs családkönyve szerint 282 évvel ezelőtt, 1739. február 26—án megszületett Michael (Mihály), aki legitim, azaz törvényes. Apja: Vendel Spies. (rk.– római katolikus)

Anyja: Regina, consor ejus (az ő felesége)rk. Keresztszülők: Michael Dyratil és Eva, consor ejus. A keresztelő pap: Emericus (?)

Milyen körülmények között jöhetett világra azon a hideg februári napon a kis újszülött?

A vajúdó anya mellett biztos segédkezett bába (hefamin) a”szülésben járatos asszony”, aki gyakorlott lehetett, de kiképzetlen, mert a bábaképzés Mária Terézia kezdeményezésére indult meg évekkel később.

A kis hajlék és berendezése, ahol a fiúcska meglátta a napvilágot, a mai fogalmaink szerint minden bizonnyal nagyon szerény lehetett, Az édesanya jó előre megvarrta már a pólyát, ingecskét, pelenkát, mindent kézzel, mert hol volt akkor még varrógép?

A megfürdetett, bepólyált, síró—rívó csecsemőt az édesanyja mellé, vagy durván ácsolt bölcsőbe fektették, és az akkori szokások szerint már másnap megkeresztelték.

Fotó: Heimatmuseum, Muskovics Andrea felvétele

Képzeljük csak el, hogy milyen sok dolga lehetett az akkor kismamának. Gondoljunk csak egy egyszerű dologra, egy tea elkészítésére lázas gyermekének. Ahhoz először fel kellett vágni a fát, behordani, tüzet gyújtani, meghozni a kútról a vizet, megvárni még felforr. Sok tennivalóban ugyan segítettek a családtagok is.

A kis csecsemő gondozása mellett esetleg ott volt a többi gyermek , a háztartás gondja—baja.Mosás, főzés, kenyérsütés, az állatok ellátása.

A colonusok (telepesek) szőlői már termőre fordultak a budaörsi dombokon, amikor elérte a községet a fekete halál, – a pestis. A pestislistában megtaláljuk Spiess (így) feleségét és fiúgyermekét. Mindketten pestisben hunytak el, a kis Michael mindössze 7 hónapot élt. Spies Vendel hamarosan újra házasodott, Ebner Katharinát vette feleségül. Az élet ment tovább.

Mégis, minden nehézség ellenére, emberi gyarlóságuk mellett, telve istenfélelemmel, önsanyargatásig menő szorgalommal, szívós élni akarással fennmaradtak és néhány generáció múlva virágzó faluközösséget hoztak létre.

Forrás: Budaörsi Lexikon (Filipszky-Grósz)

Budaörs családkönyve (Eitzenhöffer)

s.k.

Megosztás