Az ember a gépben

2019-08-14 | Budaörs | Látogató: 10
Bátran hasonlíthatjuk Kempelen Farkast a nagy Leonardo da Vincihez, mert vitathatatlanul ő volt a 18. század legnagyobb elméje.

Magyar tudós volt, mérnök, feltaláló, építész, sokszínű művész, nyelvész, író, tisztességes ember és „mágikus művész”. És sokat dolgozó, gondolkodó, töprengő ember és jó családapa.

„Kettős élet”?
1734-ben született Pozsonyban. A család még az ő születése előtt honosította nemességét. Pozsonyban kezdte tanulmányait, Győrben, Bécsben és Rómában folytatta, tanult filozófiát és jogot, de kitanulta a rézmetszés tudományát is. Beszélt németül, magyarul, franciául, latinul, olaszul és angolul, megszerezte és tanulmányozta kora természettudományos, nyelvészeti és technikai könyveit.
A Mária Terézia kormányzása alatt tevékenykedő felvilágosult hivatalnokréteghez tartozott, akit az uralkodói ház fontos feladatokkal bízott meg Magyarországon. Huszonegy évesen már fogalmazó volt a bécsi udvarban, két év múlva már udvari kancellár, majd Mária Terézia és II. József tanácsosa lett. Kempelen hivatalnokként sok új, alakulófélben lévő struktúrával szembesült, hiszen Mária Terézia uralkodása alatt kezdtek formálódni a modern államigazgatás alapjai. Ebben az inkább funkcionalitáson, semmint alapelveken alapuló ügyintézési rendszerben a hangsúly az egyszerűségen, az egyértelműségen és az egyformaságon volt. Az „államgépész“ Kempelennek sikerült a teréziánus hivatalnok eszményképét is felvállalnia: udvarias, szorgalmas, előrelátó, megbízható alattvaló volt. De „játékaiban” – ma úgy mondanánk: számtalan hobbijában -, félelmet és fáradalmat nem ismerő személyiség volt. Azt is mondhatnánk, hogy „kettős életet” élt, hiszen meglehetősen ritka üres óráiban rendkívül sokrétű művészeti tevékenységet is folytatott. Rézmetszeteket készített, rajzolt, írt verseket, tanulmányokat, epigrammákat, színdarabokat, drámákat, még zenés játékokat is (a zenét is maga komponálta). 1789-ben a bécsi művészeti akadémiának is rendes tagja lett.

Bácskától a betegágyig
Kreatív volt, kiváló szervező, nagy tudós és alkotó. Munkássága még napjainkban is sok művész és tudós figyelmének középpontjában áll. Feltehetjük, hogy rábeszélő készségnek sem volt híján, hiszen ő volt az, akinek sikerült Mária Teréziát rávennie arra, hogy csatolja Magyarországhoz az elnéptelenedett Bácska határőrvidékét. Képes volt csellel szembeszállni a délvidéken hatalmaskodó törökökkel, és 1767-ben már telepítési kormánybiztosként irányította sok-sok család betelepítését. Később selyemgyárat és faluközösségeket is szervezett. Sikerrel költöztette Budára a nagyszombati egyetemet. A budai vár egyes részeit is ő építette újjá. Nevéhez fűződik a budai karmelita rendház színházzá alakítása. 1790-től ez lett az első magyar színtársulat játszóhelye. Az épületben 1800-ban Beethoven adott hangversenyt. (Jóval a II. Világháború után az épület egy ideig Várszínházként, majd Táncszínházként működött, majd döntés született arról, hogy a felújított és modernizált épületben fog működik a mindenkori magyar miniszterelnök hivatala és irodája.)
A budai vár vízellátásának megoldása is neki köszönhető és a schönbrunni szökőkútrendszer vízemelő gépeinek tervét is ő készítette. Tökéletesítette a gőzgépet, megszerkesztette a turbina ősét (erről angliai utazása során tárgyalt Wattal, a gőzgép tökéletesítőjével). Foglalkozott egy, a Száva és az Adriai-tenger között húzódó csatornarendszer építésének tervével is. Azt már csak zárójelben teszem hozzá, hogy mellesleg még könyvtárrendezéssel és selejtezéssel is foglalkozott az udvarnál, miközben a magyarországi sókamarákat is irányította. De aki azt hinné, hogy ez a felsorolás teljes képet ad Kempelen sokoldalúságáról, az téved. Hiszen még nem esett szó az ő nyomdai szedőládájáról, és arról a nyomtató gépről, amit vakok oktatásához készített. Még írógépet is készített Paradis Teréz vak bécsi zongoraművésznőnek. Keresés közben még arra is rátaláltam, hogy a himlőben megbetegedett Mária Teréziának mozgatható betegágyat épített…

Mama, papa
Nevét fényezi az a beszélgető gép is, amit süketnémáknak és beszédhibásoknak tervezett. Legjelentősebb tudományos munkájának ma is azt az emberi beszéd mechanizmusáról írt könyvét tekintik, ami 1791-ben jelent meg Bécsben. Elméletének gyakorlati igazolására szerkesztette a beszélőgépet, amely a beszélőszervek működésének utánzásán alapult. Kempelen az orgonasípokkal való sikertelen próbálkozásai után rájött, hogy az ember hangképző rendszeréhez hasonló elven működő, levegőt szolgáltató „tüdőt” és a hozzáilleszthető rezgő lapocskát, valamint az „artikulációs csövet”, majd annak végén a harang alakú „gumiszájat” tartalmazó szerkezet képes többé-kevésbé folyamatos hangsorokat létrehozni Tapasztalatai alapján megállapította a magán- és a mássalhangzók képzése közti különbséget, és felismerte a kemény és lágy mássalhangzók eltérését. A masina leginkább egy-egy szótag és az ismétlésükből kimondott szavak létrehozására volt képes, mint például mama, papa. És valljuk be, a 18, század közepén ez nem volt kevés! (A feltaláló halála után elpusztult készülék hasonmását két magyar fonetikus újra megépítette.)

Csak egy kis mechanikai tréfa volt…
Kora legnagyobb szenzációja mégis egy másik találmánya lett, a sakkozógép. Kempelen a beszélőgépeit értékelte többre, ezt a másikat csak gyerekjátéknak tartotta és meglepte a váratlan siker. A töröknek öltöztetett emberi alak egy alacsony szekrény mögött ült a széken és az előtte lévő sakktáblán játszott. A sakkautomata működése, amely csak a „törökként” vonult be a történelembe, évszázadokon keresztül foglalkoztatta a tudósokat, művészeket és a laikusokat. Az 1769-ben bemutatott szerkezet hetven éven át olyan ellenfeleket győzött le, mint Napóleon, II. Frigyes porosz király és Edgar Allan Poe. Napóleonnak nagyon imponált, hogy a török, amikor először tett szabálytalan lépéseket, akkor visszaállította a figurákat, de amikor már másodszor is megtette ugyanazt, egyszerűen letörölte őket a tábláról. A szerkezetben nem csupán arra volt hely, hogy a benne lévő ember a kutató pillantások elől megfelelően elrejtőzzön. Egy kinyitható kis sakktábla is volt benne, s a gépezet igen csavaros mechanikai megoldással azt ábrázolta a török karjára, illetve a látható táblára vitte át azt, amit a gépben rejtőző sakkozó a kis tábláján lépett. Az elbújt ember mágneses stiftek segítségével „látta” a szerkezetből, hogy mi történik a feje felett lévő táblán. A masinában az ember olyan zseniális mechanikai és optikai trükkökkel volt elrejtve, hogy amikor az ajtót kinyitották, csak a fogaskerekek látszottak. A titkot Kempelen életében senki nem tudta megfejteni, abban azonban biztosak lehetünk, hogy ez az utánozhatatlan „bűvész” a geometria és a fizika külön-külön már ismert elemeiből alkotott egy új egészet… Érdekesség, hogy nemrég ez a szerkezet is újraéledt. A világ legnagyobb számítógép-múzeuma, a paderborni Heinz Nixdorf Múzeum, néhány éve, hosszan tartó munkával megépíttette a törököt ábrázoló híres masinát, amelynek eredetije még 1854-ben elégett. De annak ellenére, hogy valóban ember volt benne, a szakértők mégis azt állítják, hogy Kempelen zseniális szerkezetet alkotott. Sakkautomatája rendkívüli leleményességre utaló és igen sikeres mechanikai tréfa volt.

Kempelen Farkast negyvenhárom évi hűséges szolgálat után nyugdíjazták, és kitüntették a Szent Római Birodalom Lovagja kitüntetéssel. De I. Ferenc osztrák császár, magyar és cseh király, az Osztrák-Magyar Monarchia első uralkodója – talán azért, mert Kempelen valószínűleg kapcsolatban állt az uralkodó ellen fellépő jakobinusokkal, szabadkőművesekkel – nem tartott igényt további szolgálataira, sőt a járadékait is megvonta. Szegényen halt meg 1804-ben.

R. V.

Megosztás