Dédanyám korában nem voltak konyhakész ételek, mirelit-áruk, háztartási robotgépek,házhozszállítás meg pláne nem.
A régi ételféleségek legtöbbje egyszerű, könnyen elkészíthető volt. Általában abból főztek, amit maguk megtermeltek. Káposzta, dió, kovász mindig volt otthon , azonkívül már csak liszt és cukor kellett a dampfknédlihez. (dampfknédli= gőzgombóc)
Knédli receptet sokan ismernek, de ezt a változatot már kevesen.
A recept ilyen egyszerű: 20 dkg liszthez hozzáadok cukros, langyos tejben megfuttatott 2 dkg élesztőt és kevés vizet, amelyből egyszerű kelt tésztát dagasztok. Amíg kel a tészta, (kb fél órát) addig almareszelőn lereszelek 20 dkg fehér fejes káposztát. Ezt összedolgozom a tésztával. Gombócokat formálok, majd alaposan kizsírozott lábosba, vagy serpenyőbe teszem. Egy pohárnyi forró vizet öntök alá, majd lefedem. Lassú tűzre teszem. Amikor a vizet már beszívta, a gombócok a gőzben megdagadtak, le lehet venni a fedőt, és onnantól kezdve forgatva pirítani. Végül még forrón cukros darált dióba hempergetem. A mai dióárakat figyelembe véve kipróbáltam diópótlóval-úgy is finom volt.
Tartalmas levesek után különlegesen ízletes második fogás. Az unokáim nagyon szeretik. Úgy szoktam kínálni, hogy a recept több mint 100 éves, de ez a dampfknédli egészen friss.
Érdemes kipróbálni.
s.k.
