A középkori várat a Nagymartoni grófok építtették, akik új lakhelyük után „Fraknó urainak” is nevezték magukat. Ebből a korszakból származik a Nagymartoni grófok címerével díszített öregtorony, illetve a nagy torony is. 1450 körül kihalt a család férfi ága, és a vár 170 évre a Habsburgok tulajdonába került, akik azt Weißpriach és Hardegg grófjainak adták zálogba. Ebben az időszakban a várban nem történtek jelentős építészeti változtatások.
Mivel Esterházy Miklós az északkelet-magyarországi munkácsi uradalmat átengedte Bethlen Gábor erdélyi fejedelemnek, cserébe 1622-ben II. Ferdinánd császártól megkapta Fraknó várát és az uradalmat, amely négy évvel később az örökös grófi címmel együtt örökölhető birtokká vált. Gróf Esterházy Miklós nádor ezután elkezdte a düledező vár hatalmas erődítménnyé való bővítését. Elkészült az alaposan megerősített bástyaöv, 1632-től a várkápolnán, 1642-tól pedig a kincstáron, illetve az új lakószárnyakon dolgoztak.
Fia, Pál a XVII. század második felében Domenico Carlone tervei alapján és a hercegi építőmester, Simone Retacco kivitelezésében kezdte el a fellegvár kiépítését. Az építési munkálatok során a művészi elemekre is nagy hangsúlyt fektettek: az ellenálló erődítményt dekoratív falfestmények, szobrokkal díszített főkapuk, egy barokk lovas szobor, valamint egy 1707-ben felfüggesztett, 2,5 m hosszú krokodil is ékesítette.
Pál herceg halála után az erődítmény rendeltetése is megváltozott: már nem biztonságos lakóhelyként, hanem kincstárként, levéltárként és a hercegi csapatok fegyverarzenáljának őrzőhelyeként szolgált.
A XVIII. század 70-es éveiben Ferdinand Mödlhammer hercegi építész vezetésével került sor a tetőszerkezet megemelésére és felújítására, illetve a belső terek renoválására. A barokk várkápolnát Franz Storno 1887-ben a historizmus ízlésének megfelelően restaurálta, melyet 2000-ben újra teljesen felújítottak. A belső udvart díszítő barokk falfestményeket az évszázadok során többször is lemeszelték. A festmények helyreállításai munkálatai 1993-ban kezdődtek meg és 2004-ben zárultak le. A fellegvár színpompás barokk épületegyüttesként jelenleg az Alpoktól északra fekvő terület gyöngyszeme.”
Tárlatvezetőnk nyomába eredve, röpke másfél óra alatt bejártuk a híres fraknói vár termeit. Alig győztük a sok érdekes információt megjegyezni,de a vezetés végére,alaposan elfáradva sok tudnivalóval lettünk gazdagabbak.
Falait festmények sokasága díszíti,a régi tárgyi berendezésekből is láthattunk számtalant, valamint a konyhát sem hagytuk ki hiszen az ott használt mindennapi tárgyak szemléltetik igazán az akkori szokásokat,a régmúlt életét.
A konyha, ahol a régi korok edényeit csodálhattuk meg.
Ami lenyűgöző volt,az a fegyvertár látványa.
Amint azt megtudtuk, Fraknó várát soha ellenség nem birtokolta,falai rendíthetetlenek voltak, hirdetve a magyarok évszázados dicsőségét.
Major Edit
