Hatalmas fehér épület magasodik a kapu közelében. Ez a felújított Sándor-Metternich kastély. Így nevezik, hiszen az „ördöglovas” Sándor Móric bizony a (számunkra hírhedt) Metternich osztrák kancellár lányát vette el feleségül.
De ne vágjunk a dolgok elébe, ismerjük meg először a kastély rövid történetét!
A kastélynak több építési periódusa volt, mint általában kastélyainknak. A mai épület helyén már a 15. század végén, a 16. század elején egy nemesi udvarház állt.
A bajnai birtokot 1696-ban vásárolta meg Sándor Menyhért, aki Esztergom vármegye alispánja volt. A földesúr 1720 táján kastélyt építtetett a birtokra. Sándor Móric édesapja halálakor örökölte meg az uradalmat.
Az átépítés és a bővítés terveit Hild József építész készítette el, aki egy klasszicista stílusú, főszárnyán téglalap alaprajzú, egyemeletes, mellékszárnyain földszintes épületet tervezett. Az épület bejárati részét úgy emelte ki, hogy a homlokzaton görög mintára négy oszlopos portikuszt tervezett. A kastély földszintjén ebédlőterem, biliárdterem, dohányzó, kártyaszoba, télikert és házikápolna volt, az emeleten pedig a grófi és grófnői lakosztályok sorakoztak. Ugyancsak az emeleten kapott helyet a gróf fegyver- és képgyűjteménye, a könyvtár és a vadásztrófeák.
A kastély belsejét sem bízta Móric gróf akárkire, hanem a milánói Scala díszlettervezőjére, Alessandro Sanquiricora, akivel 1833-as itáliai útján találkozott.
Ma teljes pompájában megcsodálhatjuk a helyreállított két emeleti nagyermet: a Raffaello-terem mennyezetéhez Raffaello vatikáni loggiájának groteszkjei, illetve a római Titus-fürdők festészete szolgáltak ihletőül, az etruszk terem díszítéséhez pedig etruszk vázák mintáit vette alapul.
A kastély további története nagyon ismerős:
A II. világháború a kastély teljes lepusztulását hozta. Először tábori kórház lett belőle, majd szükséglakások kaptak helyet falai között. A szocializmusban a helyi termelőszövetkezet irodája volt itt, később pedig gépállomás.
Az 1980-as évek közepén műemléki felügyelet alá került a kastély, és megkezdődtek a kutatási-felmérési munkák. Az első érdemi munkára az 1990-es évekig kellett várni, ekkor a tető- és födémcserével, valamint a szerkezeterősítő munkákkal legalább az összeomlástól megvédték a kastélyt. 2016-ra Bajna díszéből egy kívül-belül elhanyagolt, omladozó, életveszélyes állapotú váz lett – ekkor kezdődtek meg azok a tervezői és kutatói munkák, amelyek alapján 2018 és 2021 között újjávarázsolták ezt a hazai viszonylatban is ritka klasszicista remekművet.
(A Nemzeti Kastélyprogram és Nemzeti Várprogram keretében már több csodásan felújított kastélyt is láthatunk, de a bajnai épület átváltozása rendkívüli: szinte a romjaiból kellett újjávarázsolni az Ördöglovas egykori kastélyát. Több évtizednyi elhanyagoltság, majd egy díjnyertes felújítás után 2021-ben végre kívül-belül újjászületve, a hazai klasszicista építészet kiemelkedő alkotásához méltó külsővel várja látogatóit a bajnai kastély.)
És ki volt a híres lovas, Móric gróf?
A Sándor családban a gyermekek nevelése teljesen az anyára, Szapáry Annára hárult, mivel 1819-ben férje súlyos tüdőgyulladást kapott, és rövid időn belül meghalt. A címek és az uradalom várományosa Móric lett, akit tizenhét éves koráig szinte semmire nem tanítottak meg. Fivére, majd apja halála után kezdte el autodidakta módon tanulmányait, és rövid idő alatt elsajátította az olasz és a francia nyelvet, megtanult zongorázni, citerázni, sőt néha még stájer dalokat is komponált. Apja szigorú nevelése nyomot hagyott jellemén, zárkózott természete volt.
A lónak, a lóért, a lóval élt. Már apja, Vince is szerette a lovakat, hiszen a gyarmati ménes alapjait ő vetette meg, ő építette 1802-ben a bajnai kastély mögötti istállót, és a budai palota istállójára is egy vagyont áldozott.
Sándor Móric azonban lóra csak apja halála után ülhetett. A grófot nevelője nem akarta a lovak közelébe engedni, mert szerinte, aki nem tanult lovagolni, az nem tud. Móric viszont azt válaszolta neki: „Akinek tanulni kell a lovaglást, az soha nem fogja megtanulni.” Majd felpattant egy lóra, többször átugratott egy póznán, végül a nyerget félredobva akadályt ugrott.
Tehetsége szenvedélyévé vált, és mindent feláldozott érte. Eladta nagyanyja hozományát, a Győr megyei Ráró birtokot, majd 1831-ben az apja által épített budai Sándor-palotát is áruba bocsátotta, amely így az olasz eredetű Pallavicini család tulajdonába került.
„Ez nem ember, ez egy ördög” – mondták róla Angliában, ahol betört egy különösen vad lovat. Hajmeresztő lovasbravúrjaitól hangos volt Budapest és Bécs. A szigetországban több világcsúcsot is felállított akadályugrásban.
Móric gróf Metternich osztrák kancellár lányát, Leontine hercegnőt vette feleségül. Az esküvőt 1835. február 8-án tartották Bécsben. Móric Leontine kedvéért építette át bajnai kastélyát, melyben boldog házaséveiket töltötték.
Két gyermekük született, Leó és Paulina, de az egyetlen fiúörökös hétéves korában váratlanul meghalt.
Sándor Móricnak a ló volt az élete és az lett a veszte. 1850-ben Linzben, egy ugratás közben kiesett a kocsijából és fejét egy vasrácsnak ütötte. Pár nap múlva egy bécsi kaszinóban önkívületi állapotba került és tört-zúzott. Innen egy prágai elmegyógyintézetbe vitték. Élete végéig a birtokán élt lovas emlékeivel körülvéve, utolsó éveit pedig a döblingi elmegyógyintézetben töltötte. 1878. február 23-án halt meg Bécsben.
Halálával férfiágon kihalt a Szlavnicai Sándor család bajnai ága. Az örökös Paulina Clementina Maria Valpurga Sándor de Szlavnica nagybátyjához, azaz anyja féltestvéréhez, Metternich Richárd herceghez ment feleségül. A herceg a Habsburg-ház szolgálatában állt diplomataként, családjával együtt sokat utazott. Paulina excentrikus, határozott egyéniség volt, sok egyéni és új ötlettel, botrányos viselkedéssel. Korának igazi divatdiktátora, aki még Sissi császárné öltözködését is kritizálta.
A kastély mögött hatalmas park várja a sétálni vágyókat és érdemes is messzebb menni, hiszen innen látható a csodálatos klasszicista épület igazán.
(Forrás: bajnaikastely.hu)
SzK
(Képek: NGy, SzK, internet)
