Mi ennek az oka?
1582-ben XIII. Gergely pápa bevezette az azóta világszerte elterjedt Gergely-naptárat, melyet ma is használunk. Míg a mindennapi életben az ortodoxok többsége a Gergely-naptár szerint él, az ünnepeket szeretik a hagyományos Juliánusz-naptár szerint tartani.
Néhány mondat az ortodoxokról és arról, milyen kapcsolatban állnak napjainkban a római katolikusokkal?
Az „ortodox” ógörög eredetű összetett szó, jelentése igaz hitű. Az összetett szó első része az „orthosz, orthé, orthon” melléknév, amelynek jelentése egyenes, helyes, igaz, második része a „doksza” főnév, amelynek jelentése gondolat, vélemény, dicsőség, tantétel, dicséret. Az ortodox tehát igaz hitűt, helyesen gondolkodót, az ortodoxia pedig az igaz hitet jelenti. A pravoszláv szó az „ortodox” szó szerinti szláv fordítása. Nincs köze tehát a nép- és nyelvcsaládot jelölő szláv szóhoz. Sokan tévesen kizárólagosan a szlávok vallására gondolnak a pravoszláv szó hallatán, azonban a szó eredeti jelentése a szláv nyelvekben ortodoxot jelent, amely egyetemesen minden ortodox vallásúra vonatkozik.
Az ortodox és az ortodoxia kifejezések az ókeresztény időkre nyúlik vissza. Görög nyelvterületen az ortodoxok önmagukat a szintén görög eredetű katolikus jelzővel is illetik, amelynek jelentése egyetemes.
Gyakran szokták az ortodox kereszténységet „keleti kereszténységként” emlegetni, azonban ez téves megnevezés. Keleti kereszténység néven azért nem említhetjük az ortodoxiát, mert az ortodox kereszténység csak az egyik ága a különböző keleti keresztény irányzatoknak, amelyek (az ortodoxot is beleértve) nem feltétlenül csupán keleten vannak jelen. (Berki, 1984, 9-18. o.) –
A kereszténység az egykori Római Birodalomban született és terjedt el. A Milánói ediktum 313-ban engedélyezte minden vallás, így a keresztények számára is a szabad vallásgyakorlást. A Nyugatrómai Birodalom bukását követően (476) a keleti és nyugati kereszténység egyre inkább távolodni kezdett egymástól. Az egyházban a különbségek elsősorban a filozófiai gondolkodás és ennek nyomán a dogmatika, a rítusok, a misztika, a művészet, az egyházi nyelv (keleten görög, míg nyugaton a latin volt használatban) az egyházszervezet és az egyházi törvények területein jelentkeztek. Az ellentétek az 1054-es nagy egyházszakadáshoz vezettek, amely mind a mai napig fennáll. (Berki, 1984, 19-74. o.) – (ortodox-keresztenyseg.webnode.hu)
Őszi közös felhívás
Részletek Ferenc pápa, Bartholomaiosz konstantinápolyi pátriárka és Justin Welby canterbury-i érsek sürgős felhívásából, amely 2021. szeptember 7-én jelent meg, szeptember 1-jei dátummal. A téma a környezeti fenntarthatóság, a szegénység elleni küzdelem és a nemzetközi együttműködés.
Több mint egy éve mindannyian megtapasztaltuk egy globális világjárvány pusztító hatásait. Mindannyian: szegények és gazdagok, gyengék és erősek egyaránt. Egyesek védettebbek vagy sebezhetőbbek voltak, mint mások, de a gyorsan terjedő fertőzés miatt egymásra voltunk utalva a biztonság megőrzése érdekében tett erőfeszítéseinkben. Rájöttünk, hogy ezzel a világméretű katasztrófával szemben senki sincs biztonságban; hogy tetteink valóban hatással vannak másokra, és hogy amit ma teszünk, az befolyásolja, mi fog történni holnap. Ezek nem új leckék, de újra szembe kellett néznünk velük.
A nagyobb felelősséggel rendelkezőknek – akik az államok gazdálkodását irányítják, vállalatokat vezetnek, embereket foglalkoztatnak vagy pénzeszközöket fektetnek be – azt mondjuk: válasszák az emberközpontú nyereséget; hozzanak rövid távú áldozatokat mindannyiunk jövőjének biztosítása érdekében; váljanak az igazságos és fenntartható gazdaságra való átállás vezetőivé. „Aki sokat kapott, attól sokat követelnek” (Lk 12,48).
Ne szalasszuk el ezt az alkalmat. El kell döntenünk, milyen világot akarunk a jövő nemzedékeire hagyni.
Egyházaink vezetőiként mindenkit arra hívunk, hogy hitétől és világnézetétől függetlenül igyekezzen meghallani a Föld és a szegények kiáltását, vizsgálja meg saját viselkedését és hozzon érdemi áldozatokat az Istentől kapott Földért.
Mindannyian – bárkik és bárhol vagyunk is – szerepet játszhatunk abban, hogy megváltoztassuk az éghajlatváltozás és a környezetpusztulás példátlan fenyegetésére adott kollektív válaszunkat.
Az Isten teremtéséről való gondoskodás lelki megbízatás, mely elkötelezett választ igényel. Kritikus időszak ez. Gyermekeink jövője és közös otthonunk jövője függ tőle.
(SzK)
