"Az vagyok, aki vagyok" Könyvbemutató

2021-12-01 | Budaörs
2021.november 30-án a PostArt Szalonban A Művészet a Nemzetért Alapítvány szervezésében Siklós Endre, valamint Majsai-Nyilas Tünde, a Vígszínház színművésze, és a Művészet a Nemzetért Alapítvány amatőr színpadosai: Homoláné Lindner Magdolna, Papp Mátyás részvételével Venczel Verára emlékeztünk,

Talán a hidegre fordult időjárás miatt,de lehet hogy egyéb okokból, nem voltunk túl sokan az est folyamán,de éppen ez adta meghitt, családias légkörét Siklós Endre és a Művészet a  Nemzetért alapítvány rendezvényének a PostArt kedvesen berendezett szalonjában.

Emlékezni jöttek el mindazok, akik szerették  a törékeny, csupa szív színésznőt, akinek életpályáját sokan végig kísérhettük ,hiszen mint kitűnt túlnyomó többségben kortársak ültek a szalonban velem együtt. A kivetítőn a színésznő portréja tekintett a résztvevőkre az egyetlen díszlet pedig egy égő gyertya volt, hiszen egy nemrégiben elhunyt színésznőre emlékeztünk

.Siklós Endre Köszöntő írásából rövid idézet:

“Az volt a célom ezzel a kötettel, hogy egy valós, szép életút, élettörténet, művészpálya kerekedjék ki a színházat, színművészetet kedvelő nézők számára és tetszetős, sokak könyvespolcára kívánkozó könyv legyen belőle.

Venczel Vera eddigi művészi életműve az igazán nagyokéhoz mérhető. Ezért, mint e kötet életre hívója, nagy volt a felelősségem, azonban valamennyi írással elértem célomat, azokból egyszerű, felejthetetlenül nemesen tiszta Venczel Vera kép rajzolódik ki a jelen és az utókor színházszerető embere számára, felhőtlen örömére.

Köszönjük ezt valamennyi vallomástevőnek!

Majd elkezdődött az előadás egy dallal „Csak a jók mennek el….

Siklós Endre  a könyv keletkezéséről is beszélt. Mint elmondta telefonon tartotta a kapcsolatot a színésznővel, míg nem megszületett a könyv. Az est folyamán felolvasások hangzottak el, Homoláné Lindner Magdolna, Papp Mátyás és Majsai-Nyilas Tünde a Vígszínház színművésze tolmácsolásában.

„Tárcsázom a számot, a vonal végén Venczel Vera művésznő jelentkezik be. Beszélgetni kezdünk sok mindenről, a világ jó, rossz dolgairól, az ember felborult értelmi és érzelmi világáról, majd előrukkolok szívet, lelket melengető vers, gondolatok, rövid történetek felolvasásával. Nem volt olyan alkalom, hogy ne dicsérte volna meg irodalmi válogatásaimat. Ez így ment legalább egy évig. Az utóbbi időben sajnos ritkultak telefonbeszélgetéseink. Napokkal ezelőtt, 2021. október 22-én bekövetkezett az, amiről nem akartam sokad magammal tudomást venni: betegségének végkifejlete…

Hiába tárcsázom ma már a megszokott számot, a telefonkagyló folyamatosan búgó hangja kegyetlen következetességgel tudatja:

a vonal másik végén, nincs már aki felvegye, elment örökre a beszélgetőtárs, elment egy jobb, az isteni világba!

Rövid idézet Kozma Imre atya Ajánlásából:

„A művésznő, a hogyan kell élnünk kérdésre, művészetével adott választ. Az életen nem azt értette, hogy folyton kiigazítsuk a rosszat, hanem az előidézett jó dolgok sorozatát, amikor a termékeny emberi életben jót jó követ.

Aki jól akar élni, az az adottságaival afelé tájékozódik, amerre növekedhet. Növekedni pedig nem lehet mások növekedése nélkül.” Nos, ebből a kapcsolati rendszerből születtek az e könyvben összegyűjtött vallomások.

Pályatársai  közül Benkő Péter :

„Kedves Vera!  Fiatal színészként sokan szerelmesek voltunk beléd. Az ártatlanság, a tisztaság, a tisztesség megtestesítője voltál és vagy a szemünkben.

Nagyszerű, felemelő dolog, hogy sokat játszottunk együtt a televíziózás őskorában. Egyformán gondolkodtunk és képviseltük azt, amire felesküdtünk, a magyar kultúrát és az egyedülállóan csodálatos magyar nyelvet.

Isten adjon neked nagy-nagy egészséget, hogy még sokáig kommunikáljunk gondolatainkkal és személyesen is,írta 2020, októberében a már akkor nagybeteg színésznőnek.

Majsai-Nyilas Tünde színművész saját írásából részleteket olvasott fel:

„Verocska, az én Venczel Verám

Kimondom a nevét és határtalan gyöngédséget érzek. Igen, ez a legjobb szó rá, „gyöngédség”, s valami megsimogatja a szívemet, éppen, hogy csak érintve, mintha egy kismadarat tartanék a tenyeremben, s érezném testének vibráló lüktetését kezem között, s azonnal féltőn, óva megejti lelkem. (…)

Minden évszázadban ilyen csoda, csak egyszer születik! Vigyázni kell rá, s büszkének lenni, hogy nekünk van ilyen! Mi ismerhetjük ezt a csodát és gyönyörködhetünk benne, s rajongva szerethetjük, mert az érzés, amit bennünk kelt a lénye, megnemesít minket és gazdagabbá tesz. Minden színésznőnek van aurája, de az övé sugárzóan egyedi és megismételhetetlen. S hogy e pici, törékeny testben mennyi szívósság és erő lakozik, azt csak akkor tudtam meg, amikor megismerhettem őt személyesen.”

Majd Hullan Zsuzsa színművész írásából hallottunk idézetet:

„Törékeny kismadár, mélyben lakozó hatalmas erővel, érzékeny lélekkel, halk szóval. Ha azt mondják naiva, ő jut eszembe, azonnal látom őzike szelídségű szemét, hallom finom hangját, érzem kecses mozdulatait. Olyan szelíd és szerény, mintha nem az ország egyik legnagyobb csillaga lenne attól a pillanattól kezdve, hogy szárnyait bontogatta. Mert most is az, csak talán a Föld fordul úgy, hogy kevesebb fényt hullathat ránk ez a ragyogó csillag. Boldog vagyok, amikor közös öltözőnkben együtt vagyok vele, ha beszélgetünk, és hogy azt érzem, figyel rám. Alázata, embersége példaértékű számomra. Ő az, aki halk szóval is képes hegyeket megmozdítani.”

Kovács István színművész írásából rövid idézet

„A” Venczel Vera „Verus, Veruska, Verocska, vagyis Vera. „A” Venczel Vera. Ha színházi vagy filmes közegben elhangzik bármelyik becéző név, mindenki tudja biztosan, hogy Venczel Veráról van szó.

Ő ugyanis tévedhetetlenül egy „fogalom”. A szeretet, a barátság, a lelki érzékenység, a mások iránti figyelem, egy hatalmas szív fogalma!

Részletek Ferenczi Andrea újságíró: Arcok és szerepek – Beszélgetések c. könyvéből

-„Örülök, hogy sokat dolgozol, és annak is, hogy új szerepekben – legutóbb a Budaörsi Passióban láthatlak a Kőhegyen -, mert tudom, a jó munka életkedvet ad és erőt a megmérettetéshez.

A felnőtteket (…) egyszerűen megrendíti a hatás: a bibliai környezet, az égbolt közelsége…Számomra is misztikus élmény, hogy a keresztre feszítést követő pillanatban, amikor ott állok a hegyen a kereszt alatt, minden egyes alkalommal feltámad a szél, és elkezdi lebegtetni a palástomat.

– Te játszod Jézus édesanyját. Milyennek látod Máriát?

Vele kapcsolatban gyermekkorom óta valami mély titokzatosságot érzek. Olyasmit, hogy milyen jó, hogy a legnagyobb bajban, legmélyebb elkeseredettségben, az élet kilátástalannak tűnő pillanataiban rá is lehet gondolni, hozzá is lehet fordulni. A Passióban, ahogy tartja a kisdedet, magát az életet tartja a karjaiban.” *

Majd Ruttkai Éva rendkívül találó, a monodráma előadói nehézségi fokát bemutató rövidke írása:

„Egyedül a színpadon. Az ember szembesül önmagával. Nincs mentség, nincs menekvés. Sem fények, sem rivalda, sem partner, sem maszk. Semmi mögé nem lehet elbújni. Az egyedüllét a színpadon vallomástételre készteti az embert.”

Kardos Krisztina a művésznő Honlapjának egyik szerkesztőjének írásából idézet:

„Sokáig nem tudtam, hogy ún. naiva, „angyali” szerepei belülről jönnek. Míg nem találkoztunk, azt hittem „csak” nagyon jó, igazán tehetséges színművész. Túláradó szeretete mindenkit elsodor. Akit nem, az nem is érdemes rá. Első találkozásunk óta olyan figyelemmel fordul felém, amit soha senki másnál nem tapasztaltam. Mikor a honlapjának készítését elkezdtük, éppen nehéz időszakon mentem át. Napról napra adott erőt, hogy bemutathatjuk az embereknek Őt, a színművészt, minden nap újra élve csodálatos színházi és filmes alakításait. Mert az angyal mindenkor ott lebeg a feje felett mikor játszik.

Bank Zsuzsa, egy néző – a milliók közül – az írása

„Köszönöm, hogy Ön van nekünk! Csodálatos minden szerepében! Számomra a legkedvesebb a Fekete városban, mint Otrokóczy Rozália! Báj, kellem, szépség, kecsesség és tehetség tűz át minden szerepén! Nagy hiány ez manapság!

Majd mozaikokat hallhattunk  Venczel Vera gondolataiból: „Isten kegyelméből vagyok,

ami vagyok”

„Az összes ember tükör. Észreveheti bárki, hogy a másikban mit vált ki: görcsöt, félelmet, vagy jó érzést és szeretetet. Mindenkinek ugyanaz a felelőssége a saját életével kapcsolatban. Mindenki maga dönti el, hogy miben érzi jól magát. Van, akit az boldogít, ha a másikban félelmet vagy gyűlöletet kelt, engem nem. Én szeretek szeretni.

Aki vagyok: Úgysem tudok más és több lenni, mint ami vagyok. És épp ezért nincs értelme senkire haragudni. Hiszen mindenki ott tart, ahová addig eljutott. Pártos Géza, a főiskolai osztályfőnököm mondatát 18 éves korom óta viszem magammal: „maguk szerencsés emberek. Esténként két órára megoldhatják életüket.”A lényeg, hogy bár ebben a pillanatban több nem tudok lenni ‒ de kevesebb se legyek! Bátorságot adott a törődés és a tisztelet, a lényemre, a belső lényegemre való kíváncsiság. S ez a hatás egész eddigi életemben elkísért. Jó, amikor igazán jelen vagyunk egy beszélgetésben, amikor valóban nyitottak és érzékenyek vagyunk egymásra, és ténylegesen odafigyelünk a másikra.

Befejezésként Venczel Vera 2014-ben elmondott karácsonyi üzenete videó felvételről hangzott el melyet Für Elise gyönyörű dallama követett.

Az előadás után a résztvevők kezükbe vették  Siklós Endre könyvét, hogy megvásárolva azt haza vigyék, és elolvasva gondosan őrizzék az emlékek polcán.

Major Edit

Megosztás