Az idei tavasz elképesztő árakkal szédíti el a vásárlót. Azt hiszem, nem mondanék most senkinek sem újdonságot azzal, ha vázolnám, mennyibe kerül az idén a meggy, a cseresznye vagy az őszibarack, vagy akár a zöldségfélék – hiszen mindenki szembesül az árakkal. Persze most mondhatnánk, nem kell ilyenkor őszibarackot enni, hiszen hol van még az ősz?De itt van a pirosló cseresznye vagy meggy! Az már szezonális gyümölcs, vagy nem? Áruk épp olyan kimagasló mint társaiké. A csábító gyümölcsök között már itt van a zamatos, finom gyümölcs is, a sárgabarack, ami már nem primőr árú.
Ahogy elnézem az áruházak vagy a zöldségesek standjait, bizony szédületesek az árak. Mint hallom, a nagybani piacon is horror árak uralkodnak, ezért nem csoda, ha a kereskedő is megkéri az árát.
Miközben szörnyülködtem az árakon, egyre ellenállhatatlanabb vágyat éreztem egy kis lekvárfőzésre.
De hogy is juthatott eszembe, hogy be kellene főzni egy kis télirevalót a sárgabarackból? Ilyen árak mellett? Nem is tudom. De nagyon erős vágyat éreztem, hogy megtegyem. Ezerkétszáz forint kilója. Sebaj! Könnyelműen raktam a zacskót, majd lemértük. Körülbelül másfél kiló 1800 forintért. Úgy számítottam, hogy jó esetben lesz két üveg baracklekvár belőle, ami – legyünk őszinték – édeskevés.
Boldogan mentem haza, megmostam a gyönyörű barackokat, majd lassan lekvár lett belőle. Közben elővettem két üveget, kb.900 grammosat. Az egyik színültig tele lett, de a befőző lábos alján alig maradt egy csészényi. Gyorsan elővettem egy kicsi üveget és abba landolt a maradék aranyszínű lekvár. Ez viszont nem lett tele, azt is kidunsztoltam ugyan, de nem fog elállni, hiszen félig telt üvegben a lekvár megromolhat.
Elmondhatom hát, hogy idén főztem be életem legdrágább baracklekvárját ezernyolcszáz forintért, másfél üveggel, melyeket díszhely illet majd meg a kamra polcán.
Major Edit
