Budaörsi otthonában fogadott bennünket. Végigvezetett a lakás összes helyiségében, ahol az újonnan jött látogató hirtelen nem is tudja felfogni azt a sok mindent, amit ő mutatni akar. Fényképek a múltból, szülők, testvérek, barátok, kitüntetések, oklevelek, bokszkesztyű, hoki bot, és egy remekül felszerelt edzőterem, ami énnekem csak egy modern kínzókamrának tűnt. Ebben a helyiségben edz nap, mint nap, hogy kemény izmait ne kezdje ki az idő. Pedig már nem húsz éves. Nem tudom mennyi, de szemében pajkos örökifjú fény csillog, mosolya derűs, barátságos, mintha övé lenne a titok az örök fiatalságról. Lehet, hogy ő tudja azt, amit mi még nem.
Hogy kora mégis behatárolható legyen, elárulom, hogy már a hatvanas években, ifjú korában a Fradiban bokszolt, ahol megismerkedett Papp Lászlóval, örök barátságot kötve egy életre.. Simon V.- ( talán ötödik Simon? ) volt már mérnök, professzor, hoki és bokszbajnok, riporter, világutazó, csempész, sajtófőnök, menedzser, író, filmes, autóversenyző, tréner, betegápoló és filozófus. Példaképe Platon az ókori görög filozófus, aki e mellett birkózó és anno olimpiai bajnok is- s mint tanainak magáévá tevőt,- sok mindent elárul jelenkori hívéről. Tovább haladva az emlékek birodalmában, büszkén mutatja azt az oklevelet, amelyet mint az FTC örökös bajnoka kapott, mint jégkorongozó. Mutatja barátainak és eszményképeinek fényképeit: Balczó Andrást, mint barátot, és Kokót, Pió atyát mint példaképet. Mint közben, csak mellékesen megemlíti, valamikor a Hitgyülekezet sajtófőnöke is volt. Ma már azonban az istent csak legbelsőbb magányában keresi..
Különös ember. Zuglóban született. Édesanyja szicíliai édesapja székely. E két vér keveredik ereiben. Ebből született egy átlagon felüli energiával bíró ember, aki nem ismert és nem ismer lehetetlent. Pedig amikor ő volt fiatal Magyarország nem volt a lehetőségek országa. Ő azonban megmutatta, hogy van.
De meséljen inkább ő nekünk az életéről. Hogyan is kezdődött? Mert hát mindennek valahol el kell kezdődnie.
Nekem minden, ami küzdelem nagyon fontos. Soha nem adom fel és hiszem, hogy ezért sikerült minden, amibe én belefogtam. Tíz éves voltam, amikor sokat megvertek az utcán és elegem lett belőle. Egy nevesincs klubba kerültem, ahol bokszolni kezdtem és mindjárt az első évben megnyertem egy magyar bajnokságot. Jéghokis pedig úgy lettem, hogy közel laktunk a Városligeti Műjégpályához, és állandóan bemásztam a kerítésen. Amikor csak lehetett ott korcsolyáztam. Annyira jól ment dolog, hogy odajöttek hozzám, s azt kérdezték: Figyelj, kisfiam nem akarsz hokizni? Dehogynem akartam. Adtak egy korcsolyát és egy bérletet. Így lett belőlem többszörös válogatott hokis. A magyar válogatottban játszottam, világbajnokságokon, valamint téli olimpián Innsbruckban. A csapatjátékot szerettem világ életemben. Nem egyedül, magányosan szeretek sportolni, hanem haverokkal, gyerekekkel, akiket küzdősportra, a harc művészetére tanítok. E- közben pedig arra hogy edzettek legyenek, mert ez az egyik legfontosabb dolog. Ez nem minden esetben a test edzettségét jelenti, hanem egy szellemi, filozófiai gondolkodási rendszert, mely a testi-szellemi erőt jelenti.
Simon V. László maga is élő legenda – a Fradi és a magyar jégkorong válogatott sokszoros bajnoka -, aki 25 könyvet írt legendákról. A többi között Puskás Öcsiről, Papp Lászlóról, a nagy magyar aviátorról, azaz Rubik Ernőről, a különleges életű Radványi Géza filmrendezőről, Alfonzóról és Böjte Csaba ferences rendi szerzetesről. Írói munkásságának sikere abban rejlik, hogy sokszor együtt utazik, él, dolgozik, vendégeskedik, mulat a könyve címadójával
A közelmúltban megjelent könyve Úton Böjte Csabával a sokak által ismert ferences szerzetes pap életét és munkásságát mutatja be az olvasóknak,
S hogy mi születhet egy közösen megtett több száz kilométeres utazásból,kiderül a regényes történetből. A téma már önmagában is regényszerű, hihetetlen fordulatokkal teli hiszen Böjte Csaba életútja sem mindennapi. Öröm hogy e két ember találkozott és ebből a találkozásból egy remek könyv született.
Olvashatunk arról, hogy ki volt Böjte Csaba mielőtt ferences szerzetes-pappá lett, akinek megölték az édesapját, aki félárvaként vágott neki a nagyvilágnak.
Aki megmászta az égnek meredő hatalmas sziklákat és bányászként fúrta a földet kétszáz méter mélyen.
Aki ma már egy csodálatos, a világon egyedülálló pályát tudhat maga mögött,aki ötezernél is több eldobott, árva gyereket nevelt fel röpke huszonöt év alatt.
Lenyűgöző és csodálatos életút! Örömteli hogy e két ember találkozott és V. Simon László remek könyvével közkinccsé tette mindazt, amit Böjte Csabáról tudnunk kell.
Idáig megjelent könyveinek hősei mind alacsony sorból származó és onnan felnövő emberek, akik saját akaratuknak és tehetségüknek köszönhetően jutottak fel a sokak által csodált magasságokba,akárcsak Böjte Csaba.
Az Úton Böjte Csabával című könyvének ötlete egy közös utazás alkalmával született. Az együtt eltöltött több száz kilométer út alatt a közös beszélgetésből megszületett mű már a második kiadást éli meg.
Csak gratulálni tudok a mesternek aki valóban nem ismeri a lehetetlent.Remélem hogy keze alól kikerülő vagy már eddig is kikerült fiatal meríteni tudott tanításaiból olvasói pedig könyvei mondanivalójából.
Böjte Csabáról szóló könyvét ajánlom mindenkinek akit vonzanak az izgalmas történetek, különös emberek és sorsok.
Major Edit
