Az Állat- és Természetvédők Budaörsi Egyesületének kezdeményezője és alapító tagja volt 2001-ben. Az egyesület megalakítása előtt is – és utána is – aktívan tevékenykedett erejét felülmúlva a nehéz sorsú állatokért.
Fontos volt számára, hogy az állattartók tudják, mi a kötelességük az állatok számára. Mindent elkövetett annak érdekében, hogy az állattartókat, illetve a leendő állattartókat felvilágosítva kialakuljon városunkban a kulturált állattartás.
Gondoskodott arról, hogy szeretet mellett a kóbor állatok a lehetőségekhez képest a szükséges orvosi ellátást is időben megkapják. Németországban élő ismerősei révén nagyon sok támogatáshoz juttatta az Egyesületet és ezen keresztül a várost, a városban élő kutyákat. Munkája nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a városunkban, Budaörsön az állatvédelem példaértékűen működik.
„Az örökbeadás az állatvédelmi munka legnehezebb feladata, nagy felelősség, hiszen akár örökre meghatározza az állat életét. Én mindig megkérdeztem az örökbefogadásra jelentkezőket, hogy volt-e kutyájuk. Csak annak adtam oda az állatot, aki meggyőződésem szerint jó gazdája lesz. Aki ugyanis felelőtlenül fogad be állatot, hamar ráunhat.”
Mielőtt az egyesület megalakult volna, Gabi néni az otthonában próbált segíteni az állatokon. „Egy családi házban lakom, szerencsére remek szomszédaim vannak. Előfordult, hogy egyszerre húsz kutya is volt nálam, az előkertben, a hátsó kertben, a garázsban, a lakásban. Egyszer, úgy 1998-99 környékén, kerestem egy kutyát, és kijöttem a gyepmesteri telepre. Amit láttam sokkoló élmény volt, és akkor eldöntöttem, amíg élek, azért fogok dolgozni, hogy ezeknek a szerencsétlen állatoknak a sorsa jobbra forduljon.”
„Tíz éven keresztül mindennap kijártam, egyszer voltam öt napig gyógyfürdőben, de egyébként karácsony, szilveszter, mínusz 20 vagy plusz 40 fok nekem mindegy volt, én jöttem. Volt egy nagyszerű férjem, aki ezt tűrte, szó nélkül elviselte, ha hazavittem egy kutyát, vagy nem volt ebéd az asztalon. Most már csak azért nem tudok kijárni, mert 2014-ben volt egy műtétem, és azóta az egyensúlyérzékem sajnos nem túl jó.”
Gabi néni szerint a változáshoz az is elengedhetetlen lenne, hogy az oktatásban már egészen kicsi kortól helyet kapjon a felelős állattartásra nevelés, hogy a jövő generációi számára ez már teljesen természetes legyen.
“Úgy gondolom, hogy az állatok nem tehetnek semmiről, nem ők akartak megszületni. Minden problémát az ember okoz. Rajtuk is valahogy kell segíteni. Nem nézhetjük tétlenül, hogy kutyák és macskák ezrei nyomorult körülmények között pusztuljanak el.A megoldás az ivartalanítás lenne. A születést kellene megakadályozni. Arra ne szülessenek, hogy szenvedjenek és el kelljen őket altatni. A keverék kutyákat nem kellene szabadon hagyni, szaporodni. Ivartalanítani kell őket.
Nálam általában 4-5 kutya és 4-5 macska volt egyszerre. Sajnos azonban már nem tudom sétáltatni őket, örülök, ha én magam tudok menni. Néhány évvel ezelőtt nagyon beteg voltam, két hónapot feküdtem a szívkórházban, a műtét után hetekig egy százalék esélyt adtak nekem. Kérdezte is az orvos, hogy miből van a maga szervezete. Mondtam, nem tudom, de valószínűleg a kutyák istene segít – mesélte nevetve. – Én nem tudnám állatok nélkül elképzelni az életem. Sok egyedül élő, boldogtalan embernek is sokat tudnának segíteni az állatok, mert szeretetet és erőt adnak és én hiszek benne, hogy még a gyógyulást is segítik.” – nyilatkozott egyszer
Dr. Bártfay Zoltánné majd másfél évtizedes, folyamatos, megfeszített, önfeláldozó, csak a védencei érdekeit néző munkájáért kapott díszpolgári elismerést 2005-ben.
Isten veled , drága Gabi néni!
