Az Egmont-nyitány az 1956-os forradalom és szabadságharc alatt legtöbbször felcsendülő zeneművé vált, és megelőzte Erkel Bánk bánját, a Himnuszt és a Szózatot is. A nyitány az Egmont című kísérőzene része, amelyet Beethoven Goethe színművéhez írt. Ebben a drámában a címszereplő, egy holland gróf a spanyol elnyomás ellen küzdő, szabadságukért harcoló németalföldiek élére áll. II. Fülöp spanyol király az egyház segítségével elfogja, s eretnekség vádjával bebörtönözik és kivégzik. Egmont halála tömeges tiltakozáshoz vezet, s végül hozzájárul Hollandia függetlenségéhez.
Kérdéses, hogy a Goethe-darab történetét ismerték-e a forradalmárok, akik október 23-án éjjel a Parlament épülete mellett parkoló mobil rádiós kocsiról folytatták a rádióadást, mert a rádió épületénél, a Bródy Sándor utcánál a harcok miatt el kellett költözniük. „Nem lehetett műsort szerkeszteni, a forgatókönyvet az események írták. Rengeteg rögtönzött riport hangzott el, utána valamilyen kéznél levő lemezt tettek fel. Mivel az ideiglenes stúdióban nem állt rendelkezésre kellő választék, gyakran ismételtek. Olyan műveket, leggyakrabban operarészleteket, amelyek illettek az akkori hangulathoz. Nyilván azokat szedték össze hamarjában, amelyek a szabadsághoz kötődtek” hangzott el a visszaemlékezés.
A tegnap esti koncert:
Mind mindig most is remekelt a zenekar,az előadóművészek tehetsége,zene tudása messze kimagasló élményt adott az est vendégeinek,akik hálás tapssal jutalmazták a zenészeket.
De nekem hiányzott a megemlékezéshez valami,ezért mivel még barátságos időben hazaértem a koncertről meghallgattam Beethoven Egmont nyitányát.
Major Edit
