Éva, íróasztalodon tollad várja
szokásos érkezésed
de csak vár, vár
végtelennek tűnik számára távolléted
várakozása izgalmában
tintájának egy fénylő cseppje
lassú, fáradt eséssel hull le
a tiszta, hófehér papírtömbre…
„E fenti jelben üzenem barátaimnak, a világnak:
Isten kegyelméből terhem leraktam
titokban sírt könnyeim gyöngyfűzérként
Odafönt értem szót emeltek –
visszatekintve, itt-ott sima
másutt göröngyös volt utam, úgy éreztem
több évtizednyi élet-ritmusomban
a megnyugvás, az öröm révébe jutottam…
s akkor… lerogytam keresztem alatt
hiába tiltakoztam, fogadkoztam
egyre többször figyeltem az eget
vártam a megváltó angyalt!” …
Talán mégis, ha megtörténne a csoda
és tolla újra hívhatná Évát mesét szőni
valós történeteket igazan elmondani –
hiába, idővel hamvába hull, elenyészik minden…
Éván is betelt a földi törvény:
lélekben végig tündökölvén
megpihent Szent Péter előtt
s az Úrral angyalok nyelvén beszélt!
Budaörs, 2021. január, Boldogasszony havában.
Azok nevében, akik tiszteltek és szerettek, Siklós Bandi
