Napjainkra hazánk egyik leggazdagabb növénygyűjteményévé nőtte ki magát a Budai Arborétum. Története szorosan összekapcsolódik a Vincellér- és Kertészképző Gyakorlati Tanintézet létrejöttével. Az alapító, Entz Ferenc (1805-1877) szőlészként és kertészként tevékenykedett – habár a történelem kedvelői az 1848-as szabadságharc orvosaként ismerik őt. Mellszobrát az Alsó Kert A épületénél találjuk a sziklakert melletti lépcsősor tetején.
Entz alakította ki Magyarországon az első kertészeti oktatásra használt területet; az intézmény színvonalas oktatása Európa-szerte híressé vált. A legelső, a mai E épület, amit ma a Felső Kertbe lépve balra nézve láthatunk, hajdan présházként funkcionált. Akkoriban a budai hegyeket szőlők borították egészen az 1800-as évek végéig, amikor a nagy filoxérajárvány végigsöpört a területen. (A fent említettnél sokkal szembeötlőbb látvány a bejárattal szemben látható eklektikus (F) épület, ami hajdan az igazgatóságnak adott otthont.)
Az első növényeket a két épület melletti területeken ültették el 1893 őszén, majd 1894 tavaszán Räde Károly főkertész és dendrológus tervei alapján. A növények elhelyezése oktatási célokat szolgált; rendszertani csoportosítás szerint telepítették őket. Räde volt az üvegházak tervezője is; az építési munkák minden mozzanatát felügyelte.
Az akkoriban háromhektárnyi területre a tanintézmény üvegházai és szabadföldi haszonnövényei mellé nagyjából ezer féle fát és cserjét, valamint 90 évelő növényt telepítettek. Ezekből még napjainkban is láthatunk néhányat; a legidősebb fák több mint 125 évesek.
Az 1920-as évekre halaszthatatlanná vált a bővítés. A Ménesi út másik oldalát is hozzácsatolták az arborétumhoz, így különült el a Felső és az Alsó Kert a mai Villányi út – Szüret utca és Somlói út közötti területen. Dr. Rerrich Béla építész és kerttervező ötletei alapján a tanintézmény oktatója, Magyar Gyula dendrológus vezette a munkálatokat. Számos növényritkasággal virágoztatták fel a gyűjteményt, ami ekkor több mint 1300 féle fajt számlált.
Az Alsó Kert teljesen más jellegű, ami egy ügyes felismerésnek köszönhető. Rájöttek, hogy az oktatás miatt célszerűnek tűnő rendszertan szerinti ültetési rend hibás; célszerűbb inkább a hasonló igényű fajokat egymás mellé telepíteni. Így alakult ki a parkszerű kert, ahol 19 tematikus csoportban találjuk a növénytársulásokat. A térkép alapján könnyen rálelünk a sziklakerti növényekre, a bambuszfélékre, az árnyékkedvelőkre, a kúszónövényekre vagy a fenyőfélékre – hogy csak néhányat említsünk közülük. A szubtrópusi növényeket üvegházakban vehetjük szemügyre; az Alsó Kert ellentétes sarkában pedig egy apró kerti tavat találunk, aminek partjáról a vízi növényeket tanulmányozhatjuk.
Ínséges idők
A különleges talajt, gondozást, más éghajlatot igénylő növények rövid ideig voltak ékei a kertnek, mert a megfelelő körülmények hiányában pusztulásnak indultak. A két világháború is mérhetetlen károkat okozott, hiszen aknák robbantak, golyók süvítettek a harcok során. A sérülések nyomát máig őrzi egy-egy idős fa törzse. A fajok száma 800 körülire esett vissza.
A háború utáni időszakban újabb fellendülés következett. Ekkor a tanintézet már úgymond kinőtte ezt a helyszínt, a tangazdaságot a városon kívüli területre tették át. Megkezdődhetett a rehabilitáció Ormos Imre professzor vezetésével. A sérült és idős növényeket kicserélték; mindenből legalább két példányt telepítettek, hogy biztosítsák a fennmaradást.
1975 márciusában természetvédelmi területté nyilvánították, 2005-től pedig műemlékvédelem alá került a terület, amit manapság bárki szabadon látogathat. Tavasszal a kirobbanó virágpompa, nyáron az itt költő harmincféle énekesmadár koncertje, ősszel a levelek színkavalkádja, télen az alvó természet vár minket a város forgatagába rejtve. Az arborétum bejáratától balra, a parkoló másik végében térkép segít a tájékozódásban. A növények között sétálva táblákon vagy az ágakra erősített laminált lapokon azonosíthatjuk be az egyes példányokat latin és magyar megnevezéssel.
Botanikai értékek
Ma az ország egyik leggazdagabb arborétuma övezi a több mint másfél évszázada a kertészeti felsőoktatás fellegvárának keretet adó, ma Szent István Egyetem Budai Campusának épületegyüttesét.
Az Arborétum jelenlegi növényállománya 1600 féle fa- és cserjefajt, illetve -változatot, 300 féle évelő dísznövényt, 250 féle hagymás növényt, 120-130 féle egynyári dísznövényt, valamint 600 taxonból álló növényházi gyűjteményt foglal magában.
Értékes az 500 taxont számláló tetőkerti Télálló pozsgásgyűjtemény, valamint a két sziklakert és a kerti tó is figyelmet érdemel. Látványosak a tematikus gyűjtemények, pl. díszalmák, rózsák, díszcseresznyék, babérmeggyek, hangakert.
Ki kell emelnünk a Hungaricumok gyűjteményét, amely a hazai dendroflóra kincseit és a magyar nemesítésű fajtákat foglalja magába. Ilyen például a hazai berkenyék gazdag választéka; példaként a Bükk-hegységben őshonos kereklevelű berkenye, a vértesi berkenye, a termetes berkenye, a balatoni berkenye emelhető ki. Híresek az ezüsthárs magyar nemesítésű fajtái és a virágos kőris gyönyörű, gömbkoronájú fajtája is.
A különleges mezo- és mikroklímának köszönhető a gazdag Mediterrán gyűjtemény.
A Felső Kert szép és ritka idős fáiról nevezetes. Itt él az ország legöregebb perzsafája és libanoni tölgye.
Természetvédelem, oktatás, kutatás
Budapest főváros vezetése 1975-ben az arborétumot természetvédelmi területté nyilvánította.
A kert ex-situ növényvédelmi programjának célja, hogy jelenleg 31 védett növényfajt (pl. erdei szellőrózsa, réti iszalag, kékes borkóró) az egyetem kutatói által kidolgozott technológiákkal megőrizzék, illetve felszaporítsák úgy, hogy azok a védett növényekkel történő telepítési célokra, illetve a természetvédelmi területekre történő visszatelepítésekre is alkalmasak legyenek.
A Kert elsődleges oktatási feladata, hogy a kertészeti felsőoktatást szolgálja. A másik fontos célkitűzés a honosítás. A hazánkba újonnan bekerülő fásszárú dísznövényeket – többek között – ebben az arborétumban próbálják ki, majd kedvező eredmény esetén előzetes elszaporításra és szélesebb körű terjesztésre javasolhatják.
Forrás:természetvédelem.hu
Major Edit
