Első programunk helyszínén, a Botanikus Kertben idegenvezetőnk, Dobóné Katalin mindenre kiterjedő és szakszerű tájékoztatójával jártuk be a 27 hektáros kertnek a látogatók részére kialakított látnivalóit.
Bevezetőként elmondta, az 1827-ben létrehozott családi birtok az egykori angolkertek mintájára épült, története öt korszakra bontható. 1870-től 1921-ig Vigyázó Ferenc álmodta meg és alakította ki a kert hihetetlen gazdag és különleges növényvilágát, a Sződ-Rákos patak vizét felhasználva tórendszert, tisztásokat, vízesést, vízimalmot, sziklaalagutat, műromot, kastélyt és üvegházakat épített, növénygyűjteménye a mai botanikus kert alapját képezte. 1952-ig a történelem viharai nem múltak el nyom nélkül, következményeit szenvedte az itt élő állat- és növényvilág is. A kert 1961-ben többszöri gazdacsere után végre megnyithatta kapuját a nagyközönség előtt. Az 1990-es évektől folyamatos korszerűsítés, újjáépítés zajlik, jelenleg négy gyűjteményi egység kínál páratlan látnivalókat, érdekességeket. A növények megőrzésére, pótlására 2010-ben Pannon Magbankot létesítettek.
Megtudtuk azt is, mi a különbség az arborétum és a botanikus kert között, ezek mellett a növénykertet és a füvészkertet hová soroljuk. Aki ellátogat a Vácrátóti Botanikus Kertbe, mindezt megismerheti, és a séta közben olyan élményekben lesz része, amit ha nem saját maga látja, tán el sem hinné, hogy ilyen létezik – Pest megyében, tőlünk alig 45 kilométerre – szívvel ajánljuk.
Ennyi szépség láttán a Nap is kisütött, miközben még az élményekkel be sem telve, röpke buszos út után megérkeztünk Vácra. Itt ebéddel vártak a Remete étterem házigazdái. A Duna-parti csendes utcácskában szélfogóval ellátott kertben szépen terített asztalnál, kiváló háromfogásos ebéd és a választott italok adtak számunkra élvezetes gasztronómiai élményt.
Ezután örvendtünk csak igazán a következő programnak, ami a városnéző séta volt. A nevezetességeket idegenvezetőnk, Sebőkné Ani mutatta be, elmondta Vác történetét, majd hat monumentális oszlop között beléptünk a Nagyboldogasszony-székesegyházba, mely egyhajós, késő barokk stílusú templom, történetéről sok érdekességet hallottunk. A város legszebb tere a Főtér, igazi turisztikai csemege, amely már a középkorban gazdasági és kulturális központ volt, minden egyes épülete régmúlt történelmi időkről tanúskodik. Csak a felsorolás erejéig a Főtéren látottakból: a Fehérek temploma, a Harangpavilon, a romkert, a Nagypréposti palota (ma itt van a Váci Egyházmegyei Gyűjtemény), az Irgalmasrendi Kórház és Kápolna, az I. Világháborús Emlékmű, a Városháza és Járási Hivatal, a Memento Mori kiállítóhely a „váci múmia”-leletekkel és a Bécsi kapu.
A tér valamennyi látnivalóját már nem tudtuk megnézni, mert sajnos eljött a hazaindulás ideje. Úgy ültünk be autóbuszunkba, hogy Vácra ismét el kell jönnünk, befejezni a városnézést, mert nem láttuk többek között a Diadalívet, a börtön épületét, a csendes kis utcákat, további templomait, a hívogató cukrászdákat, a szép váci Duna-partot.
Vidám hangulatú, élményben gazdag napot töltöttünk el együtt, köszönjük a Frank házaspár odaadó munkáját, ennek a színvonalas programnak a megszervezését, Gábor buszvezetőnknek a biztonságos és kényelmes utazást.
NA
