A Szent István Lovagrend 2023. szeptember 16-án ünnepelte újraindulásának 30. évfordulóját a budapesti Szent István Bazilikában. A jubileumi évfordulós szentmisét Martos levente Balázs, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye segédpüspöke mutatta be.
A Lovagrendről és csatlakozásukról a Novák házaspárt kérdeztük.
Mikor alakult meg eredetileg a Szent István Lovagrend?
A Szent István Lovagrend kezdetben a Szent Király által alapított zarándokházak népéből formálódott. Szent István király 1017 körül zarándokházakat alapított, hogy ily módon segítse az Esztergomból Rómába vagy Jeruzsálembe induló zarándokokat. Az ekkor még Szent István első vértanúról nevezett zarándokházaknak feladata pedig a zarándokok ellátása, gyógyítása és védelme volt. A XII. század közepén, II. Géza király szorgalmazására, III. Sándor pápa elfogadta a szentistváni alapítás átalakulását, már a Szent Királyról nevezve, Szent István Lovagrenddé. Eredeti nevünk: „Cruciferi Sancti Stephani Regis”.
A Lovagrend a rászorulókat, zarándokokat segítő és betegápoló tevékenysége mellett a kereszténység védelmében katonailag is részt vett. Jeruzsálem végleges eleste után működésének központja Esztergom lett, s mindenkor Szent Ágoston reguláját követte. A Szent István Lovagrend – más lovagokkal együtt – részt vett 1241-ben a Muhi csatában, nagy veszteségeket szenvedve. A súlyos veszteségek ellenére a Stefanita Rend működött tovább, talpra állt a tatárjárás után. Azonban a török hódítással a Rend működése megszakadt. A XVIII. században volt egy próbálkozás az újraindításra, Mária Terézia azonban megakadályozta ezt. Helyette megszületett viszont a Szent István-rend kitüntetés.
Több mint négyszáz éves megszakítottság után, dr. Paskai László bíboros úr döntése alapján, a Szent István Lovagrend 1993. augusztus 20-ával megkezdhette működését az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyében egyházi magántársulás formájában.
Tehát a napjainkban működő Szent István Lovagrendnek – latinul Cruciferi Sancti Stephani Regis – nem megalakulásáról beszélhetünk, hanem működésének megújításáról, újraindulásáról.
A személyi jogfolytonosság híján a jelenleg működő Szent István Lovagrend nem azonos az 1187-ben III. Orbán pápa által elismert renddel, de annak szellemi jogutódja, Szent István alapító szándékainak továbbvivője. Kánonjogi értelemben a mai Szent István Lovagrend a Magyar Katolikus Egyház jogi személye (egyházi magántársulás), amelyet a polgári jogi értelemben vett belső egyházi jogi személyként az Emberi Erőforrások Minisztériuma a Magyar Állam által elismert egyházi jogi személyek nyilvántartásába 00001/2012-46 sz. alatt vett fel.
Melyek a rend fő céljai?
Ha nagyon röviden akarok válaszolni, akkor az egyház védelme, a rászorulók megsegítése, Isten dicsőségének előmozdítása tagjai életén keresztül, a hitnek és az egyetemes kereszténységnek, valamint a Kárpát-medencei és a világ magyarságának tett szolgálattal és felebaráti segítségnyújtással. Ezeket következetesen igyekszünk megélni, a Szent István-i iránymutató mondatok: „minden ember azonos állapotban születik” és „semmi sem emel fel, csakis az alázat és semmi sem taszít le, csakis a gőg és a gyűlölség” alapelvek alapján.
A Rend célkitűzése kettős:
a) a hit, az Egyház és a nemzet védelmezése a hitetlenséggel szemben, a kegyelem kieszközlése az egész magyar nemzet számára; és
b) az ispotályos gyökerekhez igazodóan a rászorulók, a szegények, a betegek megsegítése.
Viseletük, palástjuk mit jelképez?
Jelvényünk a csúcsaiban ketté nyíló apostoli kettős kereszt. Maga Szent István király is a nyakában hordott egy kettős keresztet, amelybe a Szent Kereszt egy szilánkja volt belefoglalva. Ez az ereklye még III. András király idejében is megvolt. Három egyenes szálból lehet egy kettős keresztet összerakni. Ez jelképe Isten egységének, a Szentháromságnak. Egy kettős kereszt ugyanakkor hét félegyenesből áll, ily módon a hétágú gyertyatartó, a hét csillag, a hét gyülekezet, a hét szentség megjelenítője is.
Tizenhárom csúcsával végül a kettős kereszt jelzi az utolsó vacsorát, az emberiség legnagyobb ajándékát, az eucharisztiát. Minden csúcshoz egy-egy lovagi erényt rendelünk a Szent Király Intelmei alapján, amit az Alapokmány is magában foglal. Ezen erények szerint élünk, Szent Ágoston regulájához igazodva.
A Szent István lovagrend címtemploma a Szent István Bazilika. Így a Bazilika életében szervesen részt veszünk, minden nagyobb ünnepen intézményesen is megjelenünk. Egyik zászlónk mindig a Szent Jobb mellett van. Lovagrendünk fő ünnepe augusztus 20-a, Szent István király napja. Az ünnepi szentmisén és a körmeneten természetesen részt veszünk.
Hogy áll fel a szervezet, ki a vezetője?
Rendünk tagjai nemcsak Magyarországról, hanem Európa több országából és az Egyesült Államokból valók. Papok és házasok egyaránt a rend tagjai lehetnek. Alapvető követelmény a feddhetetlen élet. Tagjai kötelezettséget vállalnak a lovagi erények gyakorlására, az ágostoni Regula és a rendi Alapokmány szerinti életvitelre. A Rend valamennyi tagja fogadalommal veti magát alá Esztergom érseke egyházi főhatóságának. Az ökumené szép gyümölcse, hogy ezt az alávetési fogadalmat a Rend protestáns tagjai is leteszik. A fogadalom ugyanígy kiterjed a Rendnek a Magyarország jelenlegi határain kívül élő tagjaira is. Rendünk jelenleg 87 tagot számlál, és az alábbi Csoportokból áll:
1.) Központi Csoport (Magyarország jelenlegi területe);
2.) Erdélyi Csoport (melynek tagjai a Partiumban élő tagok is);
3.) Délvidéki Csoport
4.) Észak-amerikai Csoport
5.) és az alakulóban lévő Nyugat-magyarországi Csoport
A rend vezetője, Nagymestere csak katolikus lehet, de sajátosságunk, hogy ha elfogadják rendünk alapelveit, református vagy evangélikus testvérek is csatlakozhatnak hozzánk: a protestáns osztály tagjai lehetnek. A Lovagrend legfelsőbb szerve a Rendi Nagykáptalan, amely az összes lovagból, mesterből, a Nagymesterből és a Fővédnökből áll. A Rend egyházi felügyeleti szerve, főhatósága Esztergom érseke, aki egyben a Lovagrend Fővédnöke is.
A Lovagrendbe önkéntes döntés alapján felvételét kérheti a feltételeknek megfelelő minden keresztény férfi és nő. A stefaniták egyformán nagy erénynek ismerik el az önmegtartóztató életet és a keresztény házasságot.
Ti mikor csatlakoztatok hozzájuk és miért? Milyen lelki tartalmat ad Nektek, hogy tagjai vagytok?
A ’90-es évek közepét írtuk, amikor Zsuzsi, akkori várbeli Távközlési Múzeum-i munkahelyén több alkalommal is találkozott a Rend tagjaival, ugyanis a postájuk oda érkezett meg. Át is adtak egy Alapokmányt Neki, ezt jelezte nekem, el is olvastam az okmányt, de valahogy akkor elengedtem ezt a lehetőséget. Pár év múlva, amikor az augusztus 20-i Szent Jobb körmenet alkalmával, ahol a Budaörsi Kolping Családdal vettünk részt, egyik mozgó lépcsőn felfelé jövet Zsuzsi megpillantotta a lefelé haladó Ferencz Csaba Nagymestert. Az volt az a pillanat, amikor még ott kértem Zsuzsit, hívja fel Csabát és beszéljen meg Vele időpontot, egy személyes beszélgetésre.
Úgy éreztük, hogy azzal, hogy a Jóisten ’90-ben a Partiumból az anyaországba vezetett bennünket, kijelölte azt az utat, amelyen járnunk kell és, amely ugyan kisebb-nagyobb kanyarokkal, de visszavezet bennünket feladatokkal Szülőföldünkre. Egy testvéri közösségbe csöppentünk – Zsuzsi is belépett ezután -, ahol jól éreztük magunkat, feladatokat kaptunk, felemelő eseményeken vettünk részt – számomra lehetőség adódott, hogy több alkalommal vigyem a Szent Király ereklyét, a Szent Jobbot az augusztus 20-i körmeneten -, kinyílt és tágult az eddigi egyházi életünk is, de azzal is lelkiekben gazdagodtunk, hogy lehetőségünk volt és van a Kárpát-medencei magyarság támogatására, akár csak sima megjelenésünkkel, akár tevőlegesen.
A Rend Alapokmánya, ill. a Renddel kapcsolatos részletesebb információk ezen a honlapon érhetők el.
Köszönjük a beszélgetést!
SzK
