Nekem is sikerült még néhány évvel ezelőtt megvásárolni két kötetet, de ma már hiába keresném a budaörsi könyvesboltban. Örömmel fedeztem fel benne sok ismerősöm, barátom családjának történetét, de még a sajátoméról is találtam képeket.
Azóta is érdekel e könyvek keletkezése. A szerzővel, Steinhauser Klárával beszélgettünk a könyvek születéséről, későbbi sorsáról. Miért nagy jelentőségűek és pótolhatatlanok?
-Hogyan kezdődött, honnan jött az ötlet? Hogy kezdted el a munkát?
Amikor még sok évvel ezelőtt a Farkasréti úti óvodában dolgoztam a német nemzetiségi csoportban, közeledtek a Nemzetiségi Napok és azon töprengtem, mivel készüljek erre az alkalomra. Arra gondoltam, hogy a régi fényképek sok információt hordoznak, ami érdekes lehet a gyerekeknek és a szülőknek egyaránt. Például a családok összetétele, a ruhák, a régi utcák, épületek stb. Már jó néhány fotó volt a gyűjteményemben. Kinagyítottam őket, felillesztettem egy nagy kartonra és elhelyeztem az óvoda folyosóján. Nagy siker volt.
Erről beszélgettem Filipszky Istvánnal, a könyvtár akkori igazgatójával, aki azt javasolta, hogy legyen ebből az anyagból egy könyv. Bemutatott Vass Jenő Sándornak, aki a könyv szerkesztője lett. Ő terjesztette elő az Önkormányzatban, rendezte nyomda alá és eljárt minden ügyben. „Leletmentést végzünk!” – így biztatott.
–Mennyire szívesen meséltek a még élő idős családtagok életükről? Milyen sebeket érintettek a történetek? Könnyen előkerültek a régi fényképek a fiókokból?
Mondhatom, szívesen és örömmel meséltek a régi eseményekről. Bizony, voltak szomorú időszakok is. Olyanok, amelyekről azt gondolnánk, hogyan lehetett ezt átélni, kibírni? A fényképeket gondosan megjelöltük és mindenkinek visszaadtuk.
-Hány éve jelent meg az első kötet és hány újabb követte?
Az első, amiben sok kép és kevés alírás szerepelt, az 2002-ben. Valójában egy fényképalbum – káprázatos régi fotókkal – családi és kulturális eseményekről, iskolákról, zarándokutakról…stb. Volt közöttük majd’ 200 éves. Készítése során arra jutottam, hogy nagyon sok fontos, tanulságos és érdekes történet kimarad a rövid szövegrészek miatt. Ezen segítettünk a következő kiadványokban. A régi budaörsi családok 2004-ben, a II. kötet 2007-ben, a III. kötet 2011-ben jelent meg. Ezek a kiadványok a német fordítást is tartalmazzák. 2005-ben elkészült a Hazára leltünk Budaörsön című könyv, amely a 2. világháború után betelepült családok életét dolgozta fel. Ennek megjelenését több család is kérlelte.
Itt említem meg, hogy a III. kötet a kitelepítettek, elűzöttek sorsát mutatja be. Az anyaggyűjtéshez kétszer két hetet töltöttem Németországban. Olyan fényképek kerültek elő, amelyek ma már pótolhatatlanok. Sajnos, az adatközlők közül már legtöbben elhunytak.
-Kik segítették a munkádat?
Nagyon sokan. Elsőként említhetem Filipszky Istvánt, mint ötletgazdát, Vass Jenő Sándort, a kitűnő szerkesztőt. (Sajnos, neki már nem tudom megköszönni…) Majd a fordítókat: Tóthné Bencze Máriát, Kovács József Lászlót. Bordás István kulturális referenst, aki mindig biztatott. Az anyagi hozzájárulást Budaörs város Önkormányzatának és a Budaörsi Német Nemzetiségi Önkormányzatnak köszönhetem.
Mondhatom, ezt a munkát nagyon szívesen és örömmel végeztem.
-Bár már nehezen beszerezhető egy-egy példány, mert újabb kiadások nincsenek – könyvtárunk hogy tudott ezen segíteni?
A gr.Bercsényi Zsuzsanna Városi Könyvtár oldalán megtalálható az Elektronikus Könyvtár, abban a könyvek felsorolása. Oda kattintva mind az öt kiadvány olvasható teljes egészében.
–Köszönöm a beszélgetést. Az 5 kötet digitális formában megtekinthető és elolvasható ITT.
SzK
