Építésének története:
Az országgyűlés az 1836. évi XXVI. törvénycikkben döntött az első állandó Duna-híd építéséről. A hídügyi testület elnöke gróf Széchenyi István lett, a szabadelvű nemesi mozgalom vezéralakja – és az építés hatalmas költségeit nagyrészt a görög származású báró Sina György bécsi bankár fedezte. Az építők végül William Tierney Clark angol mérnök tervét valósították meg. Mivel a Lánchíd Budán a Várhegynek szaladt, 1857-ben alagutat is kellett hozzá építeni.) ”Építése több nehézségbe ütközött, mint bármely építményé a világon. Büszkeség, előítélet és féltékenység volt a három leghatalmasabb ellenfél, külön-külön kellett megküzdeni valamennyivel.” – írta a tervező, William Clark.
Első robbantási kísérlet:
A budai Vár 1849. májusi ostroma idején a Lánchíd budai hídfőjét az osztrák katonaság tartotta megszállva, és Hentzi tábornok a híd felrobbantásával fenyegetőzött. Mint mondta, a Lánchidat a világ nyolcadik csodájának tartja, de ha kell, akkor a saját kezével röpíti a levegőbe. Görgei Artúr tábornok, az ostromló honvédsereg fővezére a vár védőit megadásra szólította fel, kíméletes bánásmódot ajánlva cserébe. Megüzente Hentzinek, hogy Pest felől nem fog támadást indítani, de ha Hentzi felrobbantja a Lánchidat, vagy löveti a pesti oldalt, akkor a vár védői nem számíthatnak kegyelemre.
Az osztrák tábornok válasza az volt, hogy Pest katonai szempontból értelmetlen bombázásával teljesen lerombolta az Al-Duna sor klasszicista palotáit. És nem elégedett meg Pest egy részének elpusztításával. Komolyan tervbe vette a magyarok legféltettebb kincsének, a Lánchídnak a felrobbantását is. A híd még nem készült el teljesen.
Adam Clark (az építkezés vezetője) ötlete: Clark összehívott néhány megbízható szerelőt és szivattyúkezelőt, majd elárulta nekik, hogy Hentzi a lánckamrák felrobbantásával el akarja pusztítani a Lánchidat, Pestnek és Budának ezt a különleges ékességét, amelynek megépítéséért mindnyájan oly sokat fáradoztak. A szakemberek pontosan tudták, hogy egy ilyen robbantás hatására a híd összeomlana, és a Dunába süllyedne. A kiváló mérnök azt javasolta, rongálják meg a szivattyúkat, mert a víz így elönti a lánckamrákat, a katonák pedig nem tudják elhelyezni a kamrákban a lőporos hordókat.
Amikor Hentzi megtudta, hogy a lánckamrák megteltek vízzel, azonnal Clark lakására küldte a katonáit. Az inas azzal fogadta őket, hogy a mérnök súlyos beteg, és az ágyat nyomja. Az osztrákok erre hívták a szivattyúkezelőket, de hiába, mert a gépeket nem tudták beindítani. Hentzi dühöngött, és fogadkozott, hogy azért is felrobbantja a hidat.
A hídon az útpálya egy részét felszedték, majd a talajba süllyedő láncok mentén lőporos hordókat helyeztek el, amelyekhez deszkákból hosszú, nyitott csatornát vezettek. Ebbe lőport szórtak, hogy a robbantást távolról lehessen elvégezni. Hentzi a feladat irányításával helyettesét bízta meg.
1849. május 13-án délután a magyarok a Gellért- és a Svábhegyről lőtték a várat, amire Hentzi azzal válaszolt, hogy tizenkilenc órától éjfélig bombáztatta Pestet, ezzel az épületeken iszonyú pusztítást vitt véghez.
Május 21-én a honvédsereg döntő rohamra készült. Reggel fél ötre a vár déli része már a magyarok kezén volt. Hentzi tábornok sem tétlenkedett – kivont karddal, négy gyalogos század élén a Szent György téren összegyűlt honvédek ellen vonult. Ott azonban haslövést kapott, és a földre zuhant, de még ebben az állapotában is rohamra buzdította katonáit. A halálosan sebesült tábornokot tisztjei egy kórházzá átalakított iskolaépületbe vitték. Ott adta át a parancsnokságot Alnoch ezredesnek.
Alnoch egy tüzért küldött a lőporos csatornához azzal a paranccsal, hogy hajtsa végre a robbantást. Ő maga az egyik bástyáról nézte a műveletet. Ám hiába várt, mert a robbanás nem következett be. A csatorna egy helyen félrecsúszott, így a meggyújtott lőpor nem érte el a hordókat.
A sebesült Hentzi helyére lépő Alnoch a biztos vereség tudatában, már csak bosszúból is, robbantani akart. Lerohant a lőporos csatorna épen maradt, rövidke részéhez, és égő szivarját a lőporba dobta. A hatalmas erejű robbanás széttépte az ezredest, míg a hídban csak kisebb károkat okozott. Épp a robbantás idejében lépett a Pesten volt Szekulics dandár a hídra, hogy szintén Budára keljen át. Ha a robbantás sikerül, alighanem az egész dandár odavész.
Görgei Artúr az életben maradt osztrákok életét megkímélte, és a haldokló Hentzinek is felajánlotta az orvosi segítséget, de ő elutasította azt. A Lánchíd sérüléseit később kijavították, és a hidat nem sokkal a szabadságharc leverése után, 1849. november huszadikán átadták a forgalomnak.
A második kísérlet sikerült:
A magyar hidak robbantási előkészületeiről a kutatók egy 1944 november 6-a előtt és 1944 november 4-e után készült német iratból tudták meg a részleteket: Budapest hídjainak elpusztításában nemcsak a német, hanem a szovjet hadvezetés is érdekelt volt, és érdekeltségük mértéke semmiben sem különbözött egymástól. A cél azonos volt, csak a megsemmisítés időpontja tért el. Míg a német hadvezetés a hidakat csak Pest feladása után akarta felrobbantani, addig a szovjet már előtte szerette volna megtenni ezt, annak érdekében, hogy elvágja a keleti parton védekező védők visszavonulási útját, illetve utánpótlási vonalait.
A budapesti hidak megsemmisülésének kronológiája:
Margit híd – 1944. november 4-én a Margit-sziget és a Pest közötti szakasz szerkezetének jó része elpusztult egy váratlan robbanás következtében elpusztult, miközben nagy forgalom volt rajta.
Déli Vasúti Összekötőhíd – 1944. december 31-én a németek felrobbantották.
Északi Vasúti Összekötő híd – 1944. december 27–29 között, három szakaszban pusztították el.
Horthy Miklós híd – ma Petőfi híd – 1944. január 15-én délben, két ütemben robbantották fel.
Ferenc József híd – ma Szabadság híd – 1945. január 16-án éjszaka a híd középső részét felrobbantották.
Erzsébet híd – 1945. január 18-én teljesen tönkrement.
Lánchíd – 1945. január 18. Ugyanezen a napon a Margit híd megmaradt nyílásait is felrobbantották.
Történelmi hidunk újjáépítése:
Az újjáépített, némileg kiszélesített hidat első felavatásának 100. évfordulóján (1949) nyitották ismét meg. A pilonok boltívein lévő régi Kádár-címereket a koronás államcímerre 1996-ban cserélték vissza. A budai hídfő jobboldali oroszlánjának talapzatára a Széchenyi család címere került, rajta a család latin jelmondatával: „(Si) Deus pro nobis, quis contra nos” (Ha Isten velünk, ki ellenünk?).
Legújabb felújítása:
Több évnyi huzavona után, 2021-ben kezdődött el a Széchenyi Lánchíd felújítása. A 33 évig nem kezelt híd állapota akkorra már nagyon leromlott. A közel két és fél éves rekonstrukció elvégzését elsősorban a korrózió tette indokolttá, de a kőoroszlánoktól kezdve egészen a horgonykamrákig mindenhez hozzányúltak. Alig maradt olyan eleme, amit ne cseréltek volna ki vagy ne hoztak volna rendbe.
2023. augusztus 4-én a hidat átadták a gyalogosok, a kerékpárosok és a buszok számára.
(Forrás: magyarhirlap.hu + internet)
SzK
