December – karácsony hava, télelő, álom hava

2022-11-30 | Budaörs
December az év tizenkettedik, 31 napos hónapja a Gergely-naptárban. Neve a latin decem ('tíz') szóból származik, utalva arra, hogy eredetileg ez volt a tizedik hónap, mielőtt a január és február hónapokat hozzáadták az évhez. A magyar népi kalendárium karácsony havának nevezi. A 18. századi nyelvújítók szerint a december: „fagyláros”

Ez a hónap a pihenés, megbékélés és a jó hangulat jegyében telt el, az emberek a családi tűzhely köré húzódtak, és élvezték a jól végzett munka megérdemelt gyümölcseit. December közepe táján kezdődött a latiumi földművesek ősi istenének, Saturnusnak az ünnepi hete. Minthogy decemberre minden jelentősebb paraszti munka befejeződött, a falusi nép méltóképpen köszönthette égi gazdáját.

Ez a hónap is megihlette a költőket, írókat.

Orgoványi Anikó: Adventi gyertyagyújtás

Vasárnap esténként

kigyúlnak a gyertyák,

csillagos estéken,

lélek világosság.

Egy gyertya a békéért,

a második hitünkért,

harmadik a szeretetért,

végül a reményért.

Hit, remény és szeretet,

hozza el a békét,

hirdetve a világnak

Kisded születését!

Nemes Nagy Ágnes: Hóesésben

Szakad a hó, nagy csomókban,
Veréb mászkál lent a hóban.
Veréb! Elment az eszed?
A hóesés betemet.
Nem is ugrálsz, araszolsz,
Hóesésben vacakolsz,
Fölfújtad a tolladat,
Ázott pamutgombolyag.
Mi kell neked? Fatető?
Fatető!
Deszka-madár etető.

Kányádi Sándor

Betemetett a nagy hó
erdőt, mezőt rétet.
Minden, mint a nagyanyó
haja, hófehér lett.
Minden, mint a nagyapó
bajsza, hófehér lett,
csak a feketerigó
maradt feketének.

Pilinszky János:December

(részlet)

Földek és kertek lassan kisimulnak. A város állig gombolt házai beljebb húzódnak az út mellől, bokrok és fák önző várakozásban engedik el egymás kezét, s mintha valami rendkívüli hírre készülnének, kíméletlenül vetik le minden emléküket a múltból. Egy madár rebben fel az üres levegőbe, az ég felé puhatol, mint tó vizébe dobott kavics, majd egy kisdiák kapaszkodik fel a kiürült Gellérthegy oldalán, szája körül ezüstlő lehelettel. Ennyi az egész, amit följegyezhetsz. Egy este pedig a körúton csatangolva is meghallod, amint a tetőkre süppedt ég alatt elszorul a város lélegzete. És másnap reggelre lehull az első hó.

s.k.

Megosztás