Szóval, gondosan kiástam a helyét, úgy ahogyan azt az általános iskolás koromban a gyakorlati foglalkozáson megtanultuk: 1mx1m –es gödröt, 1méteres mélységben. Komposztfölddel összekevertem az altalajt. A formás magoncot visszametszettem, szintén a szakérői tájékoztatást megfogadva. Ahányszor a kertbe mentem, mindig köszöntem neki, a karomat védően köré fontam. Megdicsértem, hogy milyen szépen fejlődik. Nagy örömömre, az első évben már virágokat hozott. Finom rózsaszínű virágcsodákat, de termést még nem nevelt.
Hideg téli estéken rágondoltam, hogy most biztos didereg az én Mariskám.
Aztán tavasszal örömmel tapasztaltam,hogy felébredt téli álmából. Még a rügyfakadás előtt eljött a metszés ideje. Még soha nem metszettem barackfát. Bevallom, szorongva fogtam hozzá. Elméletileg tudtam, hogy úgy kell kialakítani a lombkoronát, mint egy félig nyitott tenyér, hogy a nap belül is jól érje az ágakat és a gyümölcsöket. Nagy kő esett le a szívemről, amikor elkészültem a metszéssel.
Örömmel figyeltem a virágba borulást, a virágokon döngicsélő méheket. Hasznos munkát végeznek azok a szorgalmas kis rovarok! Amikor napokig nem esett, akkor esővízzel megöntöztem.
Aztán szépen termőre fordult a kis fácska. Annyi barack mutatkozott rajta, hogy néhányat le kellett szednem. A régi budaörsiek is inkább kevesebbet hagytak rajta, azok viszont nagyobbak, szebbek lettek. Június végén már pirosodott, színesedett a gyümölcs. Boldogan vittem belőle az unokáimnak.
A tavalyi évben már nem mertem megmetszeni. Pedig a metszés elengedhetetlen a barackfák esetében. Olvastam erről szakkönyvekben, néztem a You Tube-on a szakmai tanácsadást, de hiába. Végül megkértem a budaörsi Zengl Jánost, akiben feltétlenül megbíztam. Nagyon szívesen meg is metszette, és jó tanácsokat adott a szőlővel kapcsolatban is.
Aztán eljött az idei tavasz. Megint ott álltam tanácstalanul a fácska mellett. Most melyik ágát vágjam le? Nem mertem hozzáfogni a metszéshez. Mit volt mit tenni, felhívtam Jánost, de nem vette fel és nem is hívott vissza. Két nap múlva újból hívtam:
Már megmetszettem! – szólt bele a telefonba, mielőtt bármit mondtam volna. -Arra jártam és gondoltam, hogy azért hívtál.
Hálás örömmel köszöntem meg neki.
Április elején havazott! Most a hajnali fagyok miatt aggódom. Hiszen olyan szépen színesednek már a rügyek, és a beporzó méhecskéknek is jönniük kellene már!
Túléli a hideget az én kedves Mariskám?
(A fotó 2020-ben készült)
s.k.
