Dizájn

2021-06-18 | Budaörs
Sokan azt gondolják, hogy a design vagy másképpen dizájn  úri sikk, kevesek szórakozása, luxusmárkák presztízsfogyasztóinak magánügye. Mások szerint gyártók, kereskedők dolga. Valójában a design igazi közügy, hiszen mélyen érinti és befolyásolja életkörülményeink alakulását, az életünk minőségét.

Az elmúlt időkben a jó sorsom vezérelt el egy olyan budapesti étterembe majd egy Duna parti zenés teraszra ahová csak igen ritkán tér be egy hozzám hasonló polgár,akit nem a hely miliője riasztja el, inkább az étel és itallap árai.Hazalátogató iskolatársammal egy jó nevű étterembe mentünk egy kicsit beszélgetni és enni egy jót.

Nem akartam túl sokat fogyasztani ezért egy tyúkhúsleves mellett döntöttem. Gondoltam az finom is és elégséges lesz miközben ismerősöm a magyaros töltött káposzta mellett döntött. Hozták is a megrendelt ételeket, de amikor a pincér elém tette a piros színű, zománcozott lábast, benne a gyöngyöző  aranyszínű  tyúklevessel, elképedtem. Nem akartam hinni a szememnek.Úgy éreztem minta én lennék József Attila versbéli mamája, aki „ kis lábaskában hazahozta kegyelmeséktől vacsoráját”, Nekem örökre emlékezetes maradt ez  a vers, amiről sosem gondoltam volna, hogy az én életemben is szerepel majd az a bizonyos kis piros lábas. Szóval ott gőzölgött előttem az aranyló  tyúkhúsleves, a piros zománcozott, lábaskában. Mit volt mit tennem természetesen elfogyasztottam,  de közben azon tűnődtem, hogy mennyivel dizájnosabb ez a tálaló edény,  mint egy porcelán tányér? Ezen élmény átéléséhez egy budapesti igen jó nevű étterem kellett, ugyanis  addig soha nem kényszerültem arra, hogy ilyen zománcozott lábasból  egyek. Lehet, hogy az étterem tulajdonosa otthonos miliőt akart varázsolni ezzel a gesztussal,csak azt felejtette el hogy a többség még odahaza is megadja a módját,- ha   szerény körülmények között is, -a terítésnek. De hogy ez mégis megtörténhetett velem Budapesten egy jó nevű étteremben,ez  nem megy ki a fejemből. Mondanom sem kell, hogy elképedésemnek hangot is adtam, de barátnőm nemes egyszerűséggel csak ennyit mondott. Ez a dizájn és jó étvággyal hozzáfogott az amúgy igen gusztusos töltött káposztájához.

A másik eset a napokban ért az újraéledő Budapest egyik legelegánsabb Duna parti korzójának éttermében ahol végre újból találkozhattam a rég nem látott  barátaimmal. Mindenki vacsorázott majd többen édességet rendeltünk.  Rendeltem  egy „Somlói galuskát pohárban”- . Nem törődve az igencsak magasra csapó árával sem. Mondanom sem kell, hogy itt is meglepetés ért. Nem a somlóival volt a baj, hanem azzal  a dizájnos „pohárral” amit elém tettek. Egy  elegáns és hozzáteszem méregdrága helyen, a vendég elvárná, hogy például a  desszertet ne egy –még megnevezni is nehéz- lecsatolható  tetejű vastag pohárban szervírozzák,amely tető ráadásul egy alumínium drótszálon külön  fityegett ,hanem e helyett egy kecses üvegtálkában vagy pohárban lenne kellően ízléses. Mind e mellé egy termetes leveses kanalat is kaptam, de ez már csak a ráadás volt. Zárójelben jegyzem meg, hogy az est folyamán elfogyasztott egy pohár sörömből a számlán kettő lett.De hát ez még belefért a kellemesen eltöltött estéhez.

Major Edit

Megosztás