Október elsején lesz az Öregek Világnapja. Ne feledkezzünk el róla a nagy rohanásban, hanem vegyük észre a körülöttünk élő öregeket, akiknek oly sokat köszönhetünk. S ha mégis az ő napjuk feledésbe merülne, úgy kerülnek ők is feledésbe, vagy ha nem is, ritkábban szólunk hozzájuk, vagy nyomjuk le a kilincset, hogy meglátogassuk őket. Szomorú, de miránk is ez a sors vár. Az öregség, az elmagányosodás, amely talán a legdrasztikusabb rombolással teszi tönkre az egyre gyengülő testet és szellemet. Az élet sajnos már nem róluk szól, pedig egykoron ők is lelkes tagjai voltak a társadalomnak. Átéltek háborúkat és forradalmakat, születést és gyászt. Ők a mi öregjeink, akikre jobban oda kellene figyelnünk.
Dsida Jenő – Öregek leszünk
Majd nyolcat üt egy öreg óra,
és öregek leszünk mi is.
Szoknyád meglibben suhogóra,
s ősz fejemen barátpilis.
Mellénk az este ül le gyorsan,
faggat, mint régi jó barát –
S mi iszunk együtt mosolygósan,
köhögősen meleg teát.
Szívünkben még a régi nyíl van,
de már jólesik, nem sebez,
s ha pápaszemünk összevillan:
a közel olyan messze lesz.
S a messze olyan közel szárnyal.
Megölellek hallgatagon.
És vén mesefák illatával
száll be a szél az ablakon
Major Edit
