Két éve egy csodás nyári napot lehettem vele együtt a kertjében. Olyan felejthetetlen élmény ez nekem, amit soha nem lehet elfelejteni. Csak mesélt, mesélt az életéről…
Marianne, a jó barátja, nemcsak a történelem rejtelmeiben „minden titkok tudója”, hanem a színművész barátait is számon tartja. Ezúttal András bácsinak kedvezett, az jutott eszébe: meglepetést szervez András bácsi közelgő 100. születésnapja alkalmából. Ambrus András tíz évet töltött a Thália Színházban (ma az Új Színház van az épületben). Marianne tudomására jutott, hogy a színház egy két részes színpadi játékot készül bemutatni, méghozzá az erdélyi Wass Albert egyik könyvének színpadra alkalmazott változatát. Elvásik a veres csillag – ez a könyv és a darab címe. A történet egy aprócska kis székely faluban játszódik, ahol Táncos Csuda Mózes él kis családjával. Erdély? Thália Színház? Ahol András bácsi tíz éven át estéről estére játszott… És jön András közeledő száz éves születésnapja… És már meg is született az ötlet: Ambrus Andrásnak meg kell néznie ezt darabot és a barátaival, a városunkban élő székely családokkal, rokonaival és tisztelőivel együtt, meg kell ünnepelnie azt, hogy ez évben belépett a századik életévébe!
Kép a Csendes szavak c. portréfilmből
Marianne ötlete jó földbe talált, és azonnal megindulhatott a szervezés. Elsőként a színházi vezetőséggel vette fel a kapcsolatot, sikerült az egyeztetés, belépőjegyeket is lekötöttek, és ami nagyon fontos volt: lehetőséget kaptak arra, hogy az előadás végén ott maradhassanak kis ideig az aulában a meghívott és jegyet váltott vendégekkel András-köszöntésre, közös koccintásra. Minden beavatott tudta, mi készül, csak András bácsi nem – sikerült megőrizni a titoktartást! És mire eljött a nagy nap, ha jól számoltam, akkor ötvennél is több rajongója ült az első sorokban, ahová András bácsi is megérkezett, méghozzá eredeti székely gúnyájában. A nézők között is sok szép székely asszony és férfi virított ki öltözékével a többiek közül. A Budaörsi Székely Kör tagjai foglalták el a legtöbb helyet, de ott voltak gyermekei, unokái, közeli barátai, egykori színésztársai, mindannyian.
Elkezdődött az előadás. Az 1946 után Erdélyben is győzelemre jutott kommunista párt egy kis faluba küldött egy kis eszű komisszárt, de Mózsi, a falu esze, és kinevezett vadőr, a csavaros székely eszével és furfangjával és a „nem csal, csak segít az igazságnak” gyakorlatával megmenti a falu lakóinak életét. Nagy és hosszantartó taps fogadta a „minden jó, ha jó a vége” előadást. Mikor szállingóztak már kifelé a nézők, az a kis csapat, akit aznap nem csak az előadás élménye hozott a színházba, még ott maradt, és megvárta a színpadon megjelenő színidirektort. Dörner György a szakma és színháza nevében szép szavakkal és egy virágcsokorral tisztelte meg a századik életévébe még éppen-csak belépő Ambrus Andrást.
Mire megtelt a szépen feldíszített aula nagy tere – ahol karcsú üvegpoharak, finom borok és jó emberek vették körül András bácsit – igencsak nyújtogatni kellett a fejemet, amikor a köszöntések befejezése és a koccintások után az ünnepelt is megszólalt. Köszönetet mondott, és ő ajándékozott meg minket egy szavalattal. Fejből, mint mindig. Mindeközben szólt az ének, megszólalt a tárogató gyönyörű hangja, és akkor már az egész székely társaság együtt, egy szólamban énekelt. Egy fiatal lány elénekelte András bácsi kedvenc nótáját. Nagy-nagy szeretet vette ott körül ezt a csodálatos öreg székelyt. A nagy örömmámorban lehetetlen volt fotót csinálni, de volt egy pillanat, amikor egy kép sikerült. (A többi közölt kép nem az enyém.) Néztem őt, ahogy boldogan és már kicsit fáradtan áll a fő helyen, egy kis résen át tudtam nézni. De láttam dolgos, egymásra tett, kicsit remegő kezét És azt is, amikor eleredtek a könnyei…
Élj még nagyon soká, Ambrus András, közöttünk, és Isten áldja minden léptedet a novemberi századik felé!
R. V.
Egy kis kiegészítés:
Ambrus András (Gyergyóalfalu, 1925. november 29. –) erdélyi születésű magyar színész, író.
A második világháború miatt középiskolai tanulmányait nem fejezte be. 1945–1948 között a családi gazdaságban dolgozott, később Budapesten beiratkozott a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahol diplomát szerzett 1953-ban. 1952–1953-ban, valamint 1956–1961 között a Nemzeti Színház tagja volt. 1953–1956 között az Ifjúsági Színházban lépett fel. Később a Jókai, illetve a Thália Színház társulatában lépett fel (1961–1978). 1978–1985 között a Mafilm szerződtette.
ISTEN ÉLTESSE A BUDAÖRSIEK DRÁGA BANDI BÁCSIJÁT!
A 2011-ben Ambrus Andrással Budaörsön készült beszélgetés, címe: Csendes szavak, ITT tekinthető meg. A film készítői: Siklós Endre, Sokolowski András.
SzK
