Egy budaörsi fiatal lány a Hungary Helps önkéntese

2022-02-23 | Budaörs
Számomra mindig öröm olyan fiatalokkal beszélgetni, akik önfeláldozóan segítenek másokon. És nem is akárhol! Ott, ahol nagyon nagy szükség van a segítségre: Afrikában. Varga Katalin most is Afrikában van.

– Nem tudom, hogy a legjobb kifejezés-e az önfeláldozóan segítés arra, amit itt Kongóban teszek. Nem érzem, hogy bármit is fel kellett volna áldoznom azért, hogy most itt legyek. Főleg nem önmagamat. Mindent, amit otthon tettem a kiutazásért és, amit itt az emberekért teszek, azt nagy örömmel teszem és hálával, hogy itt lehetek. Hálával, mert a családom és a barátaim bíznak bennem, hogy megállom itt a helyem és hazamegyek. Hálával, mert a munkahelyem elengedett 6 hétre. Hálával, mert a Hungary Helps Önkéntesprogramja támogatta a kiutazásomat. Hálával, mert nagy örömmel fogadnak itt.

Kérlek, mutatkozz be az Olvasóknak!

– Egy budaörsi 7 lánygyermekes nagycsalád 5. gyermeke vagyok. A Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Karán végeztem optometristaként, lassan 5 éve. A látszerészetet pedig egy OKJ-s képzés keretei között tanultam meg.
2 éve erősítem a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Gyermekszemészeti Szűrőcsoportját, optometristaként. Ez azt jelenti, hogy kis csapatunkkal hetente „ellátogatunk” az ország legszegényebb településeire, ahol megvizsgáljuk a településen élő gyermekek látását és szükség szerint szemüveget is készítünk részükre.

Melyik misszióban dolgozol, hányszor segítettél külföldön és hol?

-2018-ban 5 hónapot töltöttem Kongóban, Mbuji-Mayi-ban, Dr. Hardi Richardnál. Ez volt az első külföldi misszióm. Ezt az utat Richard segítségével szerveztem meg. Richard 26 éve dolgozik keményen a kongói emberek látásáért. A sok munkájának és a támogatásoknak köszönhetően, mára már egy komplett szemészeti klinikát működtet a 2 milliós nagy „faluban”. Richard mindezért a munkájáért idén a Magyar Becsület Rend díjában részesült, ami a munkájához méltó hatalmas nagy kitüntetés!
Szóval Hardi Richard az, aki itt Kongóban 26 éve elképesztő missziós munkát végez, és ebbe csatlakozok én idén másodszorra, 6 hétre.

2018-ban kb. 40 ezer optikai lencse rendszerezését, leltározását vezettem. Rengeteg használt szemüveget mértünk be és rendszereztünk, hogy az őserdei missziókban (ahol nincs lehetőség géppel szemüveget készíteni) legyen szemüveg. Ezen túl kisebb oktatásokat tartottam a klinika és az optika dolgozóinak. Igyekeztünk rendet teremteni, átláthatóbbá tenni a munkát. Ebből meglepően sok minden sikerült és mind a mai napig úgy végzik, ahogy megtanultuk.

Könnyes szemekkel köszöntünk el egymástól 4 éve. Tudtam, hogy vissza fogok még jönni, csak a mikor volt a kérdés.

Hazaérkezésemet követően nehéz volt visszailleszkednem a szakmába, mert nem találtam azt a „sikert”, amit kint igen. Éreztem, hogy nekem többre van szükségem annál, hogy egy magán szemészeti klinikán vagy egy optikában dolgozom. Ezzel nem lekicsinyíteni szeretném az említett példákat, mert ezek mind nagyon fontos és jó munkák. Csak nem az én világom. Istennek hála, 2019 decemberében egy facebook-hirdetésen keresztül megtaláltam azt a munkát, amire legbelül igazán vágytam. Tényleg hiszem, hogy a Jó Isten keze volt és van mind abban, ami velem, velünk történik. Nem véletlen az, hogy kijutottam Kongóba és az sem, hogy most a Magyar Máltai Szeretetszolgálatnál végezhetek hasonló jellegű munkát.

Az idei kiutazásom egy 2 hetes basankusu-i misszióval kezdődött, egy belga missziós csoporttal. Az ilyen jellegű missziókat hónapokkal hamarabb meghirdetik a helyi és környékbeli rádióban, így vannak páciensek, akik 5-600 km-ről érkeznek hozzánk. A két hét alatt reggeltől estig dolgoztunk. 4436 beteget láttunk el, 400 műtétet végzett 2 orvosunk, köztük Richard is, és 1189 szemüveget adtunk a betegeknek. Ezek hatalmas, szinte felfoghatatlan számok. Sokat, rengeteget lehetne mesélni, írni erről a misszióról, de az mind nem férne ezekre a lapokra, illetve annyira frissek még az élmények, hogy le kell ülepednie bennem.

Ez volt a második őserdei misszióm, sejtettem, hogy mire számíthatok nagyjából. De ez az embermennyiség, akik napokig türelmesen vártak a sorukra, elképesztő volt. Szerintem európaiként fel sem tudjuk fogni, hogy mit jelent több száz km-ről motoron, gyalog, csónakkal utazni azért, hogy az évek óta nem látó szemedet/szemeidet megoperálják és újra láss. Vagy kapj egy szemüveget, amivel tudsz olvasni. Mi bemegyünk a legközelebbi optikába, ahol 1-2 nap alatt elkészül a szemüvegünk, vagy várunk néhány hónapot egy műtétre. Kicsit más dimenzió…

Basankusu után Kinshasába érkeztünk. A belgák hazamentek, mi pedig várunk 3 napot a repülő indulásáig, ami a célállomásra, a szemészeti klinikához repít minket, Mbujy-Maji-ba, ahol korábban 5 hónapot töltöttem. Nagyon várom a találkozást a kollégákkal. Itt ismét az optikában fogok dolgozni. Megpróbálunk megjavítgatni ezt-azt, kicsit kidekorálni az optikát és még sok mindent, amire majd ott derül fény.

A jövőbeli terveid?
-Semmi különleges. Csak helytállni ott, ahol éppen vagyok. Hazamegyek, vár a munkám és én is várom, mert nagyon szeretem. Bármennyire is jó itt lenni és szinte szerelmes vagyok az itteni életbe, munkába. Otthon van/lesz dolgom és ennek is nagyon örülök!

Kedves Kati! A szerkesztőségünk nevében kívánok neked még sok-sok lehetőséget, hogy segíthess másokon és mindehhez jó egészséget.

s.k.

Megosztás